Jó éjt puszi

11.rész

Jimin szemszög:

- Ma eljössz velem az edzőterembe? - pillantottam rá Jungkookra, aki éppen a telefonjával játszott.

- Persze! Mikor szeretnél? - szentelte teljes figyelmét nekem.

- Fél óra múlva? Előkészítem a fontosabb dolgaimat, és felőlem mehetünk. Te is edzel majd velem? - haraptam be ajkaimat, Jungkook arca pedig elvörösödött, és igyekezett a telefonja mögé rejteni fejét.

- Szerintem igen. Mostanában eléggé elhanyagoltam. - vakarta meg a tarkóját.

- Akkor mindjárt itt vagyok - siettem ki a szobából, és először is vizet csomagoltam nekünk. [...]

- Bírod még? - pillantottam Jungkookra, aki egy aprót bólintva emelte fel a súlyzóját.

- Szerintem tartsunk egy kicsi szünetet - dobtam kezébe a vizet, amiért hálásan mosolygott rám.

- Olyan izomlázam lesz holnap, hogy szerintem nem fogok tudni majd megmozdulni - nevette el magát. Igazából el tudom képzelni, hogy tényleg nem fog olyan vidáman akárcsak a konyháig lemenni. [...]

Este 7 körül indultunk vissza a dormba. J-hope rendelt pizzát mivel megkívánták, aranyosak voltak, így gondoltak ránk is. Miután mindenki lefürdött, és megkajált, a nappaliban néztünk közösen horrort, aminek én megint nem örültem, ezért ismét Jungkook nyakába rejtettem a fejem. [...]

- Jiminnie, mi lenne, ha amúgy néznél is valamennyit a filmből? - szólalt meg V, talán úgy a film felénél.

- Nekem így tökéletes - öleltem szorosan magamhoz Jungkookot. [...]

- Élsz még? - éreztem meg Kookie meleg leheletét a nyakamon.

- Azt hiszem, egy kicsit elbóbiskoltam - dörzsöltem meg a szemeimet.

- Menjünk a szobába, és akkor aludhatsz - állt fel, én pedig követtem őt.

- Te álmos vagy? - csuktam be az ajtót, és bebújtam az ágyamba.

- Nem nagyon. Eléggé fáj a hátam, meg a vállaim, meg úgy mindenem. - nevetett fel, majd befeküdt mellém.

- Masszírozzalak meg? - jutott eszembe, egy remek ötlet. Aprót bólintott.

- Akkor maradj itt. Hozok kenőcsöt. - siettem ki a szobából, egy hatalmas mosoly kíséretében. Összefutottam Vvel, de nem nagyon törődtem vele, minél gyorsabban vissza akartam érni Jungkookiehoz.

- Itt vagyok - csuktam be az ajtót, és felkapcsoltam a kislámpát, hogy azért lássak majd valamit.

Látszott rajta, hogy egy kicsit ideges, nem tagadom, én is az voltam. Leültem mellé az ágyra, és egy apró csókot adtam az imádnivaló ajkaira.

- Vesd le a pólód - kapta rám hirtelen a tekintetét, ahogy kimondtam ezt a mondatot. Annyira imádom, hogy ennyire félénk.

- Hogy máshogy kenjem be a hátad? - nevettem el magam, mire ismét vörös lett.

- Feküdj le, hogy hozzá férhessek a hátadhoz - adtam ki neki a következő "parancsot". Miután megvált a pólójától, elfeküdt az ágyon. Nagyon izmos háta volt, ahhoz képest, hogy még csak 19 éves. Ráültem derekára, mire ő mozgolódni kezdett alattam.

- Nehéz vagyok?

- Dehogy - vágta rá rögtön.

- Egy kicsit hideg lesz először, de utána jó lesz - öntöttem a kezeimbe a kenőcsből, majd Jungkook hátára tettem, mire ő felszisszent. Először a vállait kezdtem masszírozni, majd egyre lejjebb haladva, az egész hátát. Kicsit lejjebb ültem, hogy a derekát is elérjem. Behunyt szemmel, szabálytalan légzéssel feküdt, és a párnát markolászta. Miután végeztem, megpusziltam a tarkóját, mire kicsit megrándult. Ezek szerint eléggé érzékeny pontja a nyaka. Fura volt, hogy nem szólt egy szót sem, és a csend már kezdett egy kicsit nyomasztó lenni. Olyan volt, mintha nem élvezte volna.

- Jó volt? - kérdeztem, felült mellém, az arcomat pásztázta, és a száját harapdálta.

- Igen. Köszönöm Jimin hyung - ölelt át, majd egy apró puszit nyomott az arcomra, amitől önkénytelen mosoly kúszott az arcomra.

- Csak nem tudom, hogy most hogyan is kellene viselkednem - szólalt meg, de még mindig ölelt.

- Ezt, hogy érted?

- Hát, hogy.. ugye mi együtt vagyunk? - vette nagyon halkra magát.

- Persze! De ezt miért kérded? - toltam el egy kicsit magamtól, hogy szemeibe nézhessek.

- Nem tudom hogyan kellene viselkednem - hajtotta le fejét, és a földet kezdte pásztázni.

- Viselkedj velem ugyan úgy, mint eddig.

- Csak annyira rossz, hogy a srácok nem tudnak róla. V többször is rákérdezett már, de valahogy nem merem neki elmondani. - nyelt egy hatalmasat.

- Szerintem most még nem kellene nekik elmondanunk. Ráérünk még vele! - tettem kezem combjára, mire ő is rátette a kezét az enyémre.

- Igazad van, még korai lenne. Anyának sem szólok még, sőt senkinek. Legyen ez a mi titkunk. - mondta nekem, gyönyörű, csillogó szemekkel.

Nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Annyi gondolat járt a fejemben, és annyi mindent megszerettem volna tenni vele, de egyszerűen annyira ártatlanul nézett rám, hogy teljesen belezavarodtam.

Egy puszit adtam szájára, el akartam hajolni, de ő mohón utánam hajolt. Beletúrtam a hajába, és elmélyítettem a csókot. Nyelvem egész száját betérképezte, kezdtem egyre jobban elveszíteni a fejem. Óvatosan eldöntöttem az ágyon, és fölé másztam. A szíve egyre gyorsabban vert, és a levegőt is szaporábban vette. Ráültem derekára, és ismét a száját vettem bírtokba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, áttértem a nyakára. Apró puszikkal hintettem be, egészen a kulcscsontjáig. Jungkook aprókat nyögött, és jólesőket sóhajtozott.

- Jó érzés? - suttogtam bőrébe, őt pedig kirázta a hideg.

- I..igen - dadogta eléggé rekedt hangon.

Természetesen ekkor nyílt az ajtó, én meg villámsebességgel leugrottam Jungkookról, és mellé feküdtem. Egy kómás Vvel találtuk magunkat szembe.

- Mi az? - kulcsoltam össze ujjainkat Kookieval.

- Aludhatok itt? J-Hope horkol. - törölte meg a szemeit.

- Persze. Majd alszik itt mellettem Jimin. - mosolyodott el Jungkook.

- Köszönöm szépen - dőlt le azonnal az ágyamra, és már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani.

- Alszunk mi is? - fordult felém Jungkook, mire egy aprót bólintottam.

- Kijössz velem inni a konyhába? - kelt fel halkan az ágyról, én pedig követtem őt. A kezemet még mindig nem engedte el, ami nagyon kellemes érzéssel töltött el.

- Mit kérsz? - nyitottam ki a hűtőt. Kivette onnan a narancslevet, és öntött mindkettőnknek.

- Köszönöm - mosolyodtam el, mire ő is ezt cselekedte. [...]

- Jimin hyung? - suttogta Jungkook egy órával később.

- Mi az Jungkookie? - szólaltam meg, egy hatalmasat ásítva.

- Kapok jó éjt puszit? - suttogta a nyakamba, mitől kirázott a hideg. Mivel nagyon sötét volt, így kitapogattam arcát, több kevesebb sikerrel és egy cuppanós puszit adtam neki.

- Most már tudsz aludni? - öleltem át szorosan, amit ő is viszonzott.

- Remélem - válaszolta.

- Próbálj meg aludni - suttogtam és ásítottam egy hatalmasat.

- Jó éjt Jiminnie - bújt hozzám.

- Jó éjt Jungkook - pusziltam meg a fejét. [...]

Reggel amikor felkeltem már senki sem volt a szobába. Kikóvályogtam a konyhába, ahol már javában folyt a vita. Jungkook és V azon veszekedtek, hogy hány csipet ső kell a tojásrántottához. V váltig állította, hogy ő eddig mindig tízzel csinálta és mindig bejött neki. Jungkook ezzel szemben az ötöt mondta.

- Nekem jó lesz öt csipet sóval is - léptem be a konyhába.

- Jó reggelt Jimin - mosolyodott el Jungook, majd odajött és megölelt. Nagyokat pislogva néztem, hogy ezt most miért csinálta, de V reakciója is hasonló volt.

- Van valami amiről én nem tudok? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Nem hiszem - vakargattam a tarkómat. Jungkook arcáról viszont nem lehetett levakarni a mosolyt. Ezek szerint kialudta magát.

- Jól van, akkor legyen öt csipet só, de ha ez miatt lesz szótlan, majd jól a fejetekre öntöm - ment ki magabiztosan a konyhából.

- Kipihented magad? - léptem oda Jungkook mellé, aki gondosan készítette a reggelit.

- Igen, és te?

- Én is - segítettem feltörni a tojásokat.

- Ma 1-re itt lesz mindenki. Megbeszélés utána pedig szabadfoglalkozás. Elmegyünk a hídhoz?

- Menjünk, élvezzük ki a szünetet. [...]

- Suga születésnapja jövő héten szombaton lesz, majd szerzek nektek sojut. Megérdemlitek, szóval ünnepelhettek majd. - mondta a menedzser, mire mindenki elmosolyodott.

- Holnap 10kor lesz itt az autó, addigra legyetek készen - zárta le mondandóját, és már mindenki ment is a saját dolgára. A szobámba mentem, és ledőltem az ágyra. Nyílt az ajtó, én pedig azt hittem, hogy a maknae  az, ezért reflexből odaszóltam, hogy "Jungkookie gyere ide mellém"

- Nem Jungkook vagyok, de én is mehetek? - nevette el magát V, majd oda sétált az ágyamhoz.

- Gyere, van elég hely - nevettem fel kínosan. Lábával dobolt, amit általában akkor szokott, ha valamit kérdezni akar.

- Mi az Taehyung? - néztem rá, ő pedig elmosolyodott.

- Összejöttetek? - tette fel ezt az egy kérdést, amire rögtön rávágtam volna, hogy IGEN, de nem tehettem.

- Bárcsak.. - sóhajtottam drámaian, alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.

- Na ne viccelj már! - csattant fel.

- Mondom.. szerinted itt ülnék egyedül, ha nem így lenne? - hazudtam tovább. Utálok hazudni, főleg a srácoknak, de ez nevezhető kegyes hazugságnak is nem? Az nem bűn!

- Beszéljek a fejével?

- Megbeszéltük, hogy barátok maradunk. Ezen szerintem nincs mit beszélni. - néztem rá, ő pedig bólintott egyet.

- Neked még tetszik?

- Ki tetszik Jiminnek? - jött be Jungook a szobába, és ő is leült az ágyamra.

- Senki - mondta V, mire elröhögtem magam. Szegényt annyira sajnáltam.

- Most mi az? - nézett rám mindkettő.

- Semmi - vontam vállat.

- Furák vagytok - állt fel V, majd sietősen távozott.

- Miért is vagyunk furák?

- Megkérdezte, hogy összejöttünk-e. Mondtam, hogy nem. - vázoltam fel a helyzetet.

- Hiszen nem is vagyunk együtt - kacsintott egyett, majd szorosan ölelésbe vont.

- Persze, hogy nem vagyunk - nevettem el magam.

Együtt

10.rész

Jungkook szemszög:

- Jungkook, kelj fel! - bökdöste valaki az oldalam.
- Ahh, még öt perc - fordultam át a másik oldalamra.
- Figyelj, nagyon messze vagyunk a koncerthelyszíntől. Szerintem nem akarsz annyit gyalogolni - szedte le rólam a takarót Jimin hyung. Kinyitottam a szemeimet, ő pedig ott ült az ágyam szélén. Eszembe jutott a tegnapi csókunk, amitől elpirultam, ezért eltakartam az arcom.
- Na mi az? - húzta le a fejemről a takarót. Megráztam a fejem, és jobbnak láttam, ha gyorsan felkelek. [...]
- Látom csak sikerült elkészülnöd időbe - vigyorgott rám V.
- Mint látod - mutattam rá a mai öltözékemre.
- Szívesen, hogy felébresztettelek - mosolyodott el Jimin, amit én is viszonoztam.
- Jövő héten tényleg újabb 3 nap szünet? - kérdezte Suga, mire RapMon bólintott.
- Ez király - szólalt meg J-Hope is. [...]
Miután véget ért a koncert, rohantunk, hogy oda érjünk a kocsihoz, mert már indult is. A szálláson Jimin ment először fürödni, addig én V szobájába voltam. Jimin egy szál köntösben jött át szólni, hogy mehetek. Elköszöntem a többiektől, és a fürdőbe mentem.
- Gyors voltál - mondtam Jimin hyung, miután végeztem.
- Siettem - mosolyogtam, és az ágyamba bújtam.
- Nem fekszel mellém? - fordult velem szembe.
- De, már megyek is - pattantam ki az ágyból, és befeküdtem mellé. Letette a telefonját, és engem kezdett bámulni. Én is hasonlóképp cselekedtem, arcát bámultam. Kisimította a szemembe lógó hajtincseimet, és megsimogatta az arcom. Most mi is van köztünk? Barátok extrákkal? De én nem ilyen kapcsolatot akarok. Kérdezzek rá? Vagy várjam meg amig ő kérdez rá?
- Miről gondolkozol? - zavarta meg a gondolatmenetem.
- Ró..rólunk - kezdtem a takarót bámulni.
- Rólunk? - kérdezte, de hangján lehetett hallani, hogy mosolyog.
- Igen - bólintottam, de még mindig nem néztem rá.
- A csókra gondolsz? - húzta még egy kicsit az agyam.
- Jimiiin - takartam el az arcom.
- Csak viccelek - vette el kezeimet az arcom elől. Rá pillantottam, az arcáról pedig nem lehetett levakarni a mosolyt.
- Ezt igazából már reggel óta meg akartam csinálni - adott egy apró puszit a számra.
- És miért nem csináltad? - suttogtam, és reménykedtem abban, hogy nem hallotta meg.
- Nem tudtam, hogy te akarod-e. De ha a csókon jár az eszed, akkor valószínűleg akarod.
- Lehet - mosolyogtam.
- Szerintem aludjunk Jungkookie, mert a végén ismét nem tudsz majd felkelni - ölelt szorosan magához.
- Oké, aludjunk. Jó éjt Jimin hyung - fordítottam hátat neki, ő pedig hátulról ölelt engem. Azt hiszem tényleg akarom, hogy Jimin törődjön velem. És azt is, hogy megcsókoljon. Ez baj? Nem hiszem! Vagyis remélem, hogy nem! [...]
Egy újabb nap, egy újabb koncert, ami felejthetetlen. És egy újabb lecseszés, amit a menedzserünktől kapunk. „Jungkook és Jimin. Megtennétek, hogy legalább koncerteken békén hagyjátok egymást? Utána felőlem lehettek együtt, de legalább koncert közben ne!" Itt kezdődött el az a korszak, hogy színpadon rá sem mertem nézni Jiminre, és szerintem ő se rám. Vvel hülyéskedtem általában, vagy Jin hyunggal voltam. Jimin inkább J-Hope, néha V társaságát élvezte. Nem értem, hogy ennek mi értelme van, de ha a menedzser így látja jónak, akkor ez lesz. [...]
- Akkor 3 nap múlva találkozunk srácok - köszönt el tőlünk RapMonster, Suga és Jin. 4en pedig a dormba maradtunk.
- Nem baj, ha elmegyünk ma a hídhoz? - kérdezte Jimin a srácoktól. Hát persze, hogy nem volt nekik baj, ugyanis mindenről tudnak. Vagyis majdnem mindenről. V alapból tudott már a hídnál történetekről, J-Hope, pedig pont jókor jött be a szobába, így neki is el kellett mesélni mindent. Mondjuk azt mondta, hogy Jimin tényleg furán viselkedett, ha nem voltam ott. De azt, hogy mi történt a szállodában, még ő sem tudják. És azt sem, hogy talán, szóval, hogy én is érzek valamit Jimin iránt.
- Nyugi, nem maradunk sokáig - húztuk fel a kabátokat, mert eléggé hideg volt kint.
- Viszünk kulcsot, szóval nyugodtan aludjatok - tettem zsebre az említett kulcsot. [...]
Hamar oda értünk a hídhoz, de sajnos voltak ott. Leültünk a híd melletti lépcsőkre, és onnan figyeltük a vizet. Oda bújtam Jiminhez, ő pedig átölelte a hátam.
- Mi van most köztünk? - törte meg a csendet Jimin, én pedig rá néztem.
- Nem tudom.. Szerinted? - vártam, hogy ő adjon választ a kérdésre.
- Én kedvellek Jungkookie.
- Én is kedvellek Jimin - pirultam el ismét.
- Szerinted menne együtt? - kezdte rágni a szája szélét.
- Szerintem próbáljuk ki - bújtam ismét hozzá, és mindkét kezemmel átöleltem őt.
- Gyere, kellj fel! - fogta meg a kezem, és maga után húzott, egészen a hídig, ahol már szerencsére nem volt senki.
- Mit csinálunk itt? - kérdeztem, mire kérte, hogy takarjam el a szemeimet a kezeimmel. Valamit ügyködött, miután végezett a kezembe tett egy lakatot. Kinyitottam a szemeimet, és jobban szemügyre vettem. Bele volt vésve a mai dátum, és a neveink. „Jungkook & Jimin 2016.02.26."
- Ez nagyon gyönyörű - nézegettem.
- Azt mondtad, hogy mindig is szerettél volna egy lakatot. Most itt az alkalom. Tedd fel ahova szeretnéd - mosolygott.
- Tegyük fel együtt - fogtam meg a kezét, és feltettük egy nem annyira látszódó helyre.
- Tökéletes - mosolyodtam el, Jimin pedig átölelt hátulról. Fejét nyakhajlatomba temette, és adott egy apró puszit a nyakamra, amitől a hideg végigjárta a testemet. Így álltunk még pár percet, majd szembe fordított magával és a számra hajolt.

Nem helyes

9.rész

Jungkook szemszög:

Azt hiszem, hogy mindannyiunknak jót tett ez a három nap egymás nélkül. Tényleg nagyon szeretem a fiúkat, de azért jó volt egy kis időt a családdal eltölteni. Mindig is szerettem az otthoni nyugalmat. Anya amúgy is nagyon sokat aggódik értem, de szerencsére apa, és a testvérem mindig megnyugtatják. Kedvenc családi programunk a társas, amiben verhetetlen vagyok. Bár apa párszor legyőzött, de az tényleg ritkán fordult elő.
Persze szünet közbe is tartottuk a kapcsolatot a srácokkal, és úgy lett megbeszélve, mivel a következő fellépésünk Japánban lesz, így a repülőtéren fogunk találkozni. Tegnap videochateltem Jiminnel, aki éppen az öccsével focizott volna, de inkább velem beszélt. Nos igen, Jimin hyung. Igazából azóta nem került szóba az a téma, de azért én sem vagyok hülye, látom rajta, hogy valami nincsen rendben vele. De nem akarok erről beszélni, amíg ő fel nem hozza. Elmeséltem anyának, hogy mi történt a hídnál, de nem akadt ki, amit csodáltam.

- A szerelem, az szerelem. Nem te döntöd el, hogy kibe szeretsz bele. De ha nem tetszik neked, azt tudasd vele, nehogy még jobban össze zavard! – nézett mélyen a szemeimbe.

Könnyes búcsú után indultam vissza a reptérre. Legközelebb kitudja, hogy mikor látom újra a családom, ami miatt ismét a sírás kerülget. Írtam a srácoknak, hogy elindultam. Hope és V már ott vannak, a többiek pedig úton. Ma szállodában fogunk aludni, a szoba beosztásokat majd közli velünk a menedzser. [...]
- Na hát, ki ez a vagány srác? – üdvözölt V hyung egy nagy ölelés kíséretében.
- Igen, te is hiányoztál nekem – öleltem meg nevetve.
- Na, kipihented magad? – kérdezték a srácok, miután beszálltam a kocsiba.
- Igen, kipihentem, remélem ti is. Jimin hyung? – néztem körbe, de sehol sem volt.
- Azt mondta, hogy családi okok miatt, csak este fog a szállodába érkezni – válaszolta Suga. Fura, mert nekem ezt egy szóval sem említette. [...] Miután épségben megérkeztünk a szállodába, megkaptuk a szobabeosztásokat, és Jin hyunggal kerültem egy szobába. Elterveztük, hogy hamar lefekszünk, mivel 5-kor kell kelnünk. Hamar el is aludtunk, így tényleg nem volt olyan nehéz felkelnünk. [...] A koncert helyszíne felé menet mindenki aludt, vagy csak szimplán zenét hallgatott, ahogy én is tettem. Jimin nem szólt egy szót sem, és látszott rajta, hogy nem aludt olyan sokat. Kerülte a pillantásomat, és az ablakon bámult ki. Ahogy kiszálltunk a kocsiból paparazzik voltak mindenhol, a kamerák pedig csak úgy villogtak. Még volt pár óránk a kezdésig, ezért sminkelés és a hajak megcsinálása után szabad foglalkozás volt. Jimin ismét elkülönült tőlünk, de szokásomhoz híven nem hagytam egyedül.
- Túl sokat szomorkodsz – ültem le mellé. Nem szólt semmit, csak rám pillantott.
- Milyen volt a pihenőd? Jól van anyud? Hogyhogy tegnap olyan későn érkeztél a szállodába? Miért vagy ismét ilyen lehangolt? – leptem el kérdésekkel.
- Jungkookie – sóhajtott egyet. Kérdőn néztem rá, azt hittem, hogy folytatja, de nem így történt, csak a telefonját nyomkodta. Kivettem a kezéből és elrohantam. Gyakran csinálom ezt és tudom, hogy ezzel nagyon fel lehet idegesíteni. Elrejtettem RapMon székére, a pulcsija alá, majd leültem a kanapéra, hogy ne jöhessen rá, hogy hova rejtettem.
- Oké, add vissza – morgott, de én mutattam, hogy nincs nálam.
- Az előbb vetted ki a kezemből. Hova dugtad? – nézett a hátam mögé.
- Mondom, hogy nincsen nálam – nevettem fel, mire csak úgy szimplán ott hagyott. Pár perccel később Vvel tért vissza. Leültek mellém és egyszerre kezdtek csikizni. Hangosan kezdtem vergődni, mert iszonyatosan csikis vagyok.
- Na, mondd el hol a telefon – csikizett tovább V.
- Mondom, hogy nincsen nálaaam – kapálóztam.
- Ahh ez reménytelen – forgatott szemet Jimin, de én rámutattam RapMon székére. Egyből odarohant, majd diadalittas mosollyal sétált vissza hozzánk.
- Látod, én mondtam, hogy simán elfogja mondani – kacsintott V, majd otthagyott minket. Jimin elővette a telóját, és egy nem túl előnyös képet csinált rólam.
- Inkább csináljunk egy rendes közöset – álltunk fel mindketten, majd el is készült a kép.
- Akkor ezt most kiteszem twitterre, ha nem baj – mosolyodott el. [...]

A koncert fergeteges volt.  Az AMRYk eszméletlenek voltak, ahogy általában mindig szoktak. Jimin egy plüssel szórakozott, amit feldobtak a színpadra. A koncert vége fele jártunk, guggolva énekeltem, amikor is hatalmas sikítás keletkezett, majd Jimint pillantottam meg az arcom előtt. Felülről elém hajolt. Hatalmas vigyor jelent meg az arcán, én pedig játékosan megpaskoltam azt. [...] Koncert után mindenki aludt a buszon, nekem pedig egy elég fura álmom volt.

- Jimin hyung? – vettem észre egy alakot a sötétség közepén, de nem válaszolt, hanem elfutott. Utána rohantam, és ekkor pillantottam meg egy lányt is vele.
- Nem szabad ezt elmondanunk Jungkooknak – fogta meg a lány kezét.
- Miért nem szabad? – kérdezte tőle az ismeretlen lány.
- Mert szeretem őt! És ő is szeret engem! – ekkor vett észre engem, a lány pedig eltűnt.
- Jungkookie, hát te? – jött közelebb hozzám.
- Ki volt ez a lány? – kérdeztem, de választ nem kaptam rá.
- Hiányoztál – ölelt szorosan magához, egy apró puszit lehelve a nyakamra. [...]

Ekkor riadtam fel. Jimin ott állt előttem, és engem keltegetett, mert megérkeztünk. Egyre többet álmodok Jiminnel, és mindegyikben másik lány van. Volt már szőke rövid hajútól kezdve a hosszú barnáig, de egyiknek sem lehetett látni az arcát.
- Minden rendben? Rosszat álmodtál? Olyan sápadt az arcod – tette kezét a homlokomra, mire a bőröm bizseregni kezdett.
- Csak rosszat álmodtam – pattantam ki a kocsiból.
Mindenki a szobájába ment, és megcsinálta a napi rutinjait. Jin éppen fürdött, amikor Jimin jött be a szobába egy szál törülközőben.
- Beszélhetünk? Hol van Jin? – ült le mellém.
- Fürdik, de miről akarsz beszélni? – néztem rá.
- Igazából csak régen voltunk már kettesben – mosolyodott el.
- Hát ez ig... - kezdtem el, de belevágott a szavamba.
- Aludhatok ma veled? – nézett rám boci szemekkel.
- Jin hyungtól kérdezd, mert felőlem aludhatsz itt.
- Ő már bele ment, sőt Suga és RapMon is – kelt fel, és már át is viharzott a szobájába, gondolom áthozni a cuccait. Átmentem Vhez, de fura párbeszédre lettem figyelmes, ezért megtorpantam az ajtaja előtt
- Neki nem mondtál erről semmit? – kérdezte V.
- Nem. Vagyis én próbáltam, de nem vette komolyan – válaszolt neki Jimin.
- Akkor próbáld ismét elmagyarázni, és ne engedd, hogy semmibe vegyen – szólalt meg J-Hope.
Vissza mentem inkább a szobába, ahol Jin hyung már javában pakolta a dolgait a bőröndbe.
- Ugye tényleg nem baj, hogy szobát cserélsz Jiminnel?
- Dehogy baj! Elleszek én Sugáékkal – mosolyodott el, és magamra hagyott.
Pár perc múlva Jimin is megjelent. Mosolygott, ezek szerint jó kedve van, aminek örülök.
- Fürödtél már?
- Már igen, gondolom te is, mert az előbb egy szál törülközőbe jöttél át – ásítottam egy hatalmasat.
- Igen, már én is – ült le az ágyam szélére.
- Milyen volt a pihenőd? – kérdeztem meg tőle ismét, hátha most már választ is kapok tőle.
- Nagyon jó. Jó volt újra látnom a családom, bár te eléggé hiányoztál.
- Nekem is hiányoztál Jimin hyung – öleltem szorosan magamhoz.
- Mi volt reggel a bajod? – váltottam témát.
- Csak álmos voltam – vont vállat, amit természetesen nem hittem el neki.
- A csók óta álmos vagy? – mondtam ki, mire hirtelen rám kapta a tekintetét.
- Hogy micsoda?
- Jimin látom, hogy valami nincs rendben veled, de nem beszélsz róla, így pedig nem tudok segíteni neked, pedig akarok. El kellene mesélned, hogy mi bánt téged! – simítottam végig a karján. Elhúzódott érintésem elől, amit ismét nem értettem.
- Ez nem megy nekem – sóhajtott fel, és felkelt mellőlem.
- Micsoda nem megy? – keltem fel én is.
- Az, hogy, Jungkook én nem bírok rád barátként tekinteni. A közeledben egyszerűen megőrülök – ült le ágyára, és arcát a kezeibe temette. Lefagyva bámultam őt, és így már értelmet nyert minden. Ezért volt fura, sírt sokszor és volt távolságtartó. Teljesen tanácstalanul ültem, és bámultam rá. Nem akarom elveszíteni, főleg nem ez miatt.
Eszembe jutottak az álmaim, amelyekben Jimin mindig más lányokkal volt, amitől én teljesen féltékeny lettem. Meg, hogy mindegyikkel arról beszélt, hogy valamit nem mondhat el nekem. Szóval akkor ez volt az, de lényegében egyszer már közölte velem, csak nem bírtam, és nem akartam felfogni.
- Jimin... én nem akarlak elveszíteni téged – ültem oda mellé, és meg akartam simítani a hátát, de az előbb is elhajolt az érintésemtől, ezért meggondoltam magam. Kiegyenesedett, majd engem kezdett bámulni. Szemei könnyesek voltak, de még így is nagyon gyönyörű volt, ha lehet ezt mondani egy fiúra. Szólásra nyitotta a száját, de végül nem szólalt meg. Szorosan magamhoz öleltem, amit először nem viszonzott, de engem egy cseppet sem érdekelt. Fejemet nyakhajlatába temettem, végül ő is átölelt engem. Éreztem, hogy potyognak könnyei, és annyira bűntudatom lett, elvégre miattam sír. Elhajoltam tőle, és letöröltem könnyeit. Behunyta szemeit, kezét pedig a kezemre tette, így ültünk ott pár percig. Kinyitotta a szemeit, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Mi..mi az? – suttogtam. Megrázta a fejét, jelezve, hogy semmi sincsen. Fel akartam kelni, de csuklómnál fogva vissza húzott. Megfogta az államat, így húzott közelebb magához, és a számra tapadt. Behunytam szemeimet, és visszacsókoltam. A hasamban egy ismeretlen érzés jelent meg, amilyet ezelőtt még sose éreztem. Elmélyítette a csókot, egyik kezével pedig megkereste a kezem, és összekulcsolta az ujjainkat. Japánban vagyok, egy szállodában, és a legjobb barátommal csókolózom, ami nagyon, de nagyon nem helyes, sőt lehet, hogy holnapra már meg is bánom, hogy hagytam neki. Jelen pillanatban viszont a testem és az agyam teljesen mást mondanak. Élvezem, és ez az első csókom. Nem gondoltam volna, hogy vele fog megtörténni, egy ilyen helyzetben.

Felejtsük el

8.rész

Jimin szemszög:

- Szóval akkor holnap csak este lesz fellépésünk? – kérdezte Rap Mon a menedzserünktől.
- Igen, holnaptól egészen egy hétig csak este lesznek fellépések, utána pedig 3 nap szünet, amig mindenki meglátogatja a családját – mondta nekünk, mire mindenki elmosolyodott.
- Most pedig irány a kocsi – mutatott az ajtó felé, és mi már rohantunk is. Szerintem mindenki örült ennek a hírnek. A családom már iszonyatosan hiányzik, anyát is már nagyon régen láttam.
- Elmegyünk este a hídhoz? – hajolt oda hozzám Jungkook.
- Menjünk – egyeztem bele. [...] Miután a dormba értünk megvacsoráztunk, és mindenki elment fürödni, kivéve minket kettőnket. A srácoknak nem nagyon akartuk mondani, hogy hova is megyünk pontosan, mert valaki biztos akart volna velünk jönni, én pedig nem nagyon szerettem volna. Szerintem eljött az idő, hogy elmondjam Jungooknak, hogy mit is érzek iránta. Mára már eléggé világossá vált, hogy tényleg vonzódom hozzá. Miután mindenki nyugovóra tért, kiosontunk a dormból, és a hídhoz mentünk. A hasam bizsergett egész úton, és olyan volt, mintha bármikor elájulhattam volna az izgalomtól. A szám szélét harapdáltam, és magamban mondogattam, hogy hogyan is kellene neki ezt elmondani. Leültünk a híd szélére és a vizet bámultuk. Telihold volt, így jóval többet láttunk, mint máskor.
- Nincs is annyira hideg – szólalt meg, majd levette a pulcsiját.
- Tényleg nincs, pedig telihold van – értettem vele egyet.
- Gondolkoztam azon amit mondtál tegnap – hajtotta fejét a vállamra.
- Mármint micsodán? – kérdeztem, mivel először nem értettem, hogy mire gondol.
- Amit a szerelemről mondtál. Te biztos voltál már szerelmes. Mesélsz róla? Hogy lett vége?
- Még csak nemrég kezdődött – suttogtam, mire felült, és rám kapta a tekintetét.
- Micsoda? Mármint mikor? És hol? Azt mondtad, hogy ha lesz valami, akkor azt mondod nekem. – lepett el kérdésekkel.
- Ez eléggé bonyolult. Igazából egy véletlen „csók” miatt történt az egész.
- Véletlen csók? Mint nálunk? – kérdezte, mire bólintottam egyet.
- És mikor történt? – kezdte bámulni a vizet.
- Pár hete. Vesztettem, ezért meg kellet pusziljam, de a pusziból ez lett. – suttogtam, mert ekkor már gondoltam, hogy tudja miről van szó, de nem, még ekkor sem esett le neki.
- És, hogyan reagált rá? Elmondtad már neki?
- Még nem tudja, nem mondtam neki. Vagyis nem merem. Nem akarom, hogy egy ilyen miatt szakadjon meg a barátságunk. – bámultam én is a vizet. Pár perc csend lett, a híd szélét piszkáltam, és néha-néha rá pillantottam.
- Ismerem? Hozzalak össze titeket? – mosolygott rám, de én válaszul csak megráztam a fejem.
- Pedig szerintem akkor is el kellene mondanod neki – sóhajtott egy aprót. - Épp azt csinálom – gondoltam magamban.
- Basszus..esik? – néztünk a vízre, és tényleg el kezdett esni az eső.
 – Akkor menjünk, mielőtt el fogunk ázni – akart felállni, de én megragadtam a csuklóját. Most vagy soha Jimin!
- Én..Jungkook – dadogtam össze vissza, és minden gondolatom elszállt a fejemből.
- Jimin hyung mennünk kell! – állt fel, én pedig ülve maradtam.
– Most miért nem jössz? – nézett rám kérdőn. Az eső egyre jobban esett, és kezdett nagyon hideg lenni.
– Jimin mi van veled? – ragadta meg a karom, és segített felkelni. Nem szóltam semmit, csak őt bámultam, és kezdtem tényleg gáznak látni ezt az egész helyzetet.
Vettem egy mély levegőt, és egy hirtelen mozdulattal a szájára tapadtam. Kezemet a derekára tettem, de ő nem lökött el magától. Elengedte a karomat, ezért a keze a teste mellé hullott. Elhajoltam tőle, Jungkook pedig lefagyva bámult engem. Már teljesen eláztunk, de engem jelen pillanatban nem nagyon érdekelt. Mindig is romantikusnak találtam az esőben csókolózást.
- Én..én próbáltam utalni rá, de muszáj volt.. – törtem meg a kínos csendet.
- Menjünk – szólalt meg rekedt hangon, és gyors léptekkel a dorm felé indult. Konkrétan rohannom kellett utána, mivel neki hatalmas lábai voltak, az enyémhez képest. [...] Otthon rögtön a fürdőbe ment, én pedig a szobába mentem, és belerúgtam az ágyamba. Pontosan ettől féltem. Most valószínűleg szánalmasnak tart, vagy valami ilyesmi. Miután kijött a fürdőből, gyorsan én is elmentem. Amikor vissza értem az ágyában feküdt, és füles volt a fülében. A fal fele volt fordulva, és telefonozott. Én is lefeküdtem az ágyamra, és őt bámultam, vagyis csak a hátát. A sírás határán voltam, és már megbántam amit tettem. Inkább magamban kellett volna szenvednem, minthogy elveszítsem őt. Letette a telefont, így a szoba teljesen sötét lett. Ekkor tört ki belőlem a sírás. Próbáltam halk lenni, bár nem hallott valószínűleg, de nem szerettem volna felkelteni. Kimentem a fürdőbe, és megmostam az arcom. A földön ültem és bámultam magam elé. Halk kopogást hallottam, gyorsan megtöröltem az arcom, és Jin lépett be az ajtón.
- Jimin, te mit csinálsz itt? – tágultak ki a szemei hatalmasra.
- Te sírtál? Miért ilyen vörösek a szemeid? – csukta be az ajtót, és leült mellém. Nem szóltam semmit, csak magam elé bámultam.
- Mi történt? – fogta meg az állam, és kényszerítette, hogy rá nézzek.
- Olyan hülye vagyok – kezdtem el ismét sírni.
- Ne sírj Jimin! Meséld el, hogy mi miatt vagy ennyire ki. Össze vesztetek Jungkookkal?
- Nem.. csak én.. -dadogtam.
- Szereted őt? – kaptam a hirtelen kérdést.
- Ezt.. te honnan? – tágultak ki a szemeim.
- Jimin, eléggé nyilvánvaló volt! Azért még is ismerlek több mint 3 éve. Elmondat neki, igaz? És a reakciója miatt vagy ennyire ki? – kérdezte, mire én csak bólintottam egyet.
- Mesélj el mindent! – segített felállni, és a konyhába mentünk. Úgy is lett, mindent elmeséltem neki, az elejétől. Csendben végig hallgatott, egyszer sem vágott a szavamba. [...]
- Te mit csinálnál az ő helyében? Ha a legjobb barátod megcsókolna? – tette fel első kérdését.
- Valószínűleg én is ezt. – sóhajtottam.
- Na látod. Szerintem hagynod kellene neki egy kis időt, hogy átgondolja, mi is történt pontosan, és, miket mondtál neki. Te mondtad, hogy még nem volt szerelmes, így azt sem tudja, milyen érzés. – mosolyodott el biztatóan.
- Szeretnéd, hogy ma én aludjak vele?
- Nem kell, köszönöm hyung, de kibírom valahogy – mosolyodtam el én is.
- Menj aludni, mert már fél 4. Majd szólok reggel a többieknek, hogy ne ébresszenek fel téged. Ha pedig valami történik, akkor nekem nyugodtan elmondhatod! – ölelt meg, és mindketten a szobánkba mentünk. Ahogy a szobába léptem Jungkook nem volt a helyén, amitől egy pillanatra leállt a azívverésem, de utána megpillantottam, hogy az ágyamon ül.
- Aludhatok melletted? – suttogta. Kicsit hirtelen ért ez a kérdés, ezért szerintem még a számat is eltátottam.
- Persze, igen – válaszoltam, és befeküdtem mellé. Nem mertem hozzá közelebb feküdni, ezért konkrétan majdnem leestem az ágyról.
- Ennyi erővel aludhatnál a földön is, nem? – nevette el magát, majd beljebb húzott. A szívem nagyon ki akart ugrani a helyéről, a hasam meg ismét görcsben állt.
- Jó éjt – fordult a fal felé.
- Neked is! – hunytam be a szemeimet. Természetesen nem jött álom a szemeimre, ezért még 8-kor is csak magam elé bámultam. Jungkook ébredezni kezdett, én pedig úgy tettem, mint aki alszik. Felkelt, majd kiment a szobából. Sóhajtottam egy hatalmasat, és legszívesebben ordítani tudtam volna. Negyed 9 körül kikeltem én is az ágyból, és csak reméltem, hogy valaki fent van már rajtunk kívül.
- Jó reggelt – mentem be a konyhába, ahol V és Jungkook voltak még csak.
- Neked is - mosolygott V.
- Hogy aludtál? – kérdezte.
- Nagyon jól – hazudtam, bár szerintem lehetett rajtam látni, hogy semmit nem aludtam.
- Az király. Tegnap este a hídnál voltatok? – kérdezte, mire Jungkookkal egyszerre kaptuk rá a fejünket.
- Honnan tudod, hogy nem voltunk itt? – kérdezte Jungkook, mire V elnevette magát.
- Nem bírtam aludni, gondoltam átmegyek hozzátok, erre ti sehol sem voltatok. Gondoltam, hogy akkor ott vagytok, mert az lett nagy törzshelyetek.
- Igen, ott voltunk – mentem ki a konyhából, és a szobánkba mentem. Lefeküdtem az ágyra, majd észre sem vettem, de sikerült elaludnom. [...]
- Jimin.. kelj már fel. Beszélni akarok veled, te meg itt alszol. Azt mondtad, hogy kialudtad magad, de nem úgy néz ki! – hallottam meg V hangját, aki egyre jobban kezdett beindulni, így tudatára adtam, hogy fent vagyok, szóval nyugodtan csöndben maradhat.
- Most már felkelsz? – húzta le rólam a takarómat.
- Mi az Tae? – ültem fel kómásan.
- Beszéltem Jungkookkal, és, nos egy kicsit nem erre számítottam. Azt hittem, hogy szimplán elmondod neki, hogy mit érzel iránta, nem, hogy rögtön megcsókolod. – nevette el magát.
- Tudod mennyi időbe telt, mire megmertem tenni? – horkantottam fel.
- Jól tetted  - mosolyodott el.
- Nem hinném, mivel eléggé feltűnően kerül, és valószínűleg ennyi volt a barátságunknak – sóhajtottam.
- Még is együtt aludtatok. Szerintem csókold meg még egyszer, aztán ha eltol akkor tényleg esélyte... – kezdte el, de szavába vágtam.
- Oké, köszönöm a tanácsokat, most már kimész? – lököm le az ágymról.
Mivel már 5 óra volt, nekünk meg fél 7-re készen kell lennünk, ezért megebédeltem, és készülődni kezdtem. Jungkookot egész délután nem láttam, és már most éreztem, hogy a mai fellépés egyszerűen katasztrófa lesz. [...] Sajnos igazam volt. Az egész ott kezdődött, hogy el felejtettem hova tettem le a telefonomat. Kiderült, hogy a dormba hagytam. A következő dolog az volt, hogy a mikrofonom szórakozott velem koncert közben, ezért hol énekeltem, hol nem. A többi dologról nem is beszélve. Akkor voltam már egy kicsit nyugodt, amikor a kocsiban ültünk. Jungkookot bámultam, aki észre is vette, de rögtön elkapta rólam a tekintetét.
- Össze vesztetek? – nézett hol rám, hol Jungkookra J-Hope.
- Nem – válaszolt helyettem is.
- Pedig úgy tűnik. Egész nap kerü... – kezdte el, de a szavába vágtam.
- Hagyjuk ezt a témát, jó? – hangom nem lehetett a legkedvesebb, de mára ennyi jó indulat maradt bennem. Alig vártam, hogy elteljen ez a hét, és haza mehessek a családomhoz. [...]
A kocsiban síri csend lett, ami most először kínos csend volt. A dormba azonnal a szobába mentem, és magamra zártam az ajtót. Az ágyamra feküdtem, a fejemet a párnámba temettem, és úgy feküdtem, amíg valaki meg nem zavart.
- Kinyitnád az ajtót Jimin? – hallottam meg Jungkook hangját. Nem válaszoltam neki, úgy voltam vele, hogy majd elmegy, alszik mással, én pedig egyedül lehetek. Nos, ez nem így lett. Addig kopogott az ajtón, és szólítgatott amíg fel nem idegesítettem magam, és kicsaptam az ajtót.
- Na végre, azt hittem már sose engedsz be – csukta be maga után az ajtót, és az ágyára feküdt. Némán bámultam őt, amit észre is vett.
- Jimin... én nem tudom, hogy most mit is kellene tenni – sóhajtott egyet, majd felült, és engem kezdett nézni.
- Mármint? – szólaltam meg rekedt hangon.
- A tegnapi csók. Komolyan érzel irántam valamit? – nézett mélyen a szemeimbe. Átgondoltam, hogy hazudjak-e, vagy ne, és arra jutottam, hogy lehet el kellene felejteni ezt az egészet.
- Sajnálom ami tegnap történt. Azt hiszem, hogy össze vagyok zavarodva, és egy kis törődésre volt szükségem, amit tőled meg is kaptam. Valószínűleg ez miatt történt ez az egész. Nem lehetne, hogy elfelejtsük? – néztem rá. Arcán látszódott, hogy mennyire meg volt könnyebbülve.

- Akkor felejtsük el – mosolyodott el, mire én is magamra erőltettem egy mosolyt.

Szerelmesnek lenni

7.rész

Jimin szemszög:

Szerintem nem kell részletezni, hogy miből állt az elkövetkezendő 2 hetünk. Próbák tömkelege, 1-2 óra alvás, semmi szabad idő, és fellépések. Az albumot nagyon jól fogadták az ARMYk, jobban mint vártuk. Szerencsére lezajlottak a keményebb napjaink, így már nem kell túlhajszolni magunkat. Talán Jungkookie volt, akit legjobban megviselt ezt az egész, mert neki mellette még tanulni is kellett. Amikor tudtam segítettem neki, de nekem sem volt mindig időm rá. Anyát kiengedték a kórházból, már eléggé jól felépült. Sajnos rá sem volt szinte semmi időm.

- Jungkook..fel kellene kelned, negyed óra múlva indulunk – suttogtam a fülébe, de nem hallotta meg. – Jungkookie itt fognak hagyni – kezdtem piszkálni az arcát, mire ébredezni kezdett. Olyan aranyos volt. Azt hiszem pár hete, kissé megváltozott minden. Amikor elvitt ahhoz a hídhoz, és az a véletlen csók... Nem tudom, hogy mi történik velem pontosan, de ha Jungkook a közelemben van, akkor izzadni kezd a tenyerem, és a hasam görcsbe rándul. Eleinte próbáltam kerülni, és próbáltam elmondani neki, hogy mi is van velem, de mindig meggondoltam magam. Beszéltem erről Vvel, aki egyáltalán nem akadt ki, hanem mondta, hogy ha bármi van neki mondhatom. Bár Jungkook felől nem érzek semmi közeledést, ezért próbálom elnyomni magamban ezt az érzést, mert nem akarom, hogy ez miatt menjen tönkre a barátságunk. [...]

- Ismét gyalogolni akarsz? – jött be a szobába V.

- Már fent vagyok, nyugi – sóhajtott, és kikelt az ágyból, majd a fürdőbe ment. [...]

- Gyors voltál – löktem játékosan vállba, ő pedig felnevetett. [...] Színpadra lépés előtt a szokásos csapat kiálltásunk volt. Ismét telt ház volt, ami mindig annyira megmelengeti a szívem. Minden rendben lett volna, ha Jungkook meg nem szédül. Majdnem elesett, épphogy meg bírtam tartani.

- Jungkook, jól vagy? – suttogtam oda neki, mire bólintott egyet.

- Mi történt? – jött oda Jin hyung is.

- Megszédült – tartottam még mindig.

- Már csak 2 zene van, azt kibírod? – nézett Jungkookra, aki bólintott egyet. Hoztam vizet neki, amit az arcára öntöttem, hogy ezzel is hűtsem őt. [...] Hála égnek a koncertet mindenki túl élte, bár Jungkook már az autóban bealudt, épphogy be ültünk. Mivel nem akartuk felkelteni, ezért becipeltem a szobánkba, az ágyra tettem, és betakartam.

- Szerintem csak szimplán keveset aludt, mint mindannyian – mondta RapMon.

- Most majd kipiheni magát, holnap úgy is csak délután lesz próbánk – szólalt meg J-Hope.

- Mehetek először fürödni? – szóltam le az emeletről, mert nem akartam fölöslegesen járkálni. Miután bele egyeztek vettem egy forró fürdőt. Csak feküdtem, és a plafont bámultam, de elbóbiskoltam. Kopogásra ébredtem, és arra lettem figyelmes, hogy az összes hab eltűnt a kádból, és a forró vízből is langyos lett.

- Mindjárt megyek – szóltam ki, majd gyorsan felvettem a pizsamámat.

- Azt hittük, hogy már rég végeztél – osont be Suga utánam.

 - Kicsit elaludtam – vakartam meg a tarkóm és a szobámba mentem. Esti programjaim közé vált az, hogy végig hallgatom a telefonom lévő összes lassú zenét. [...] Valaki az arcomat kezdte bökdösni. Jungkook volt az. Arcán rémület volt, én pedig már kezdtem aggódni érte, amikor is mondta, hogy csak rosszat álmodott. Mostanában egyre többet álmodik rosszat, de ez az egyik olyan téma amiről nagyon nem szeret beszélni. Ilyenkor mindig szorosan ölelve őt alszok el, amit én egyáltalán nem bánok. Most is így történt, szinte már rutinosan mászott be a fal mellé, és öleltem szorosan magamhoz. Hamar elaludt, őt követően pedig engem is elnyomott az álom. [...]

- Ne ébresszük fel, had aludjon – hallottam meg Jungkook hangját.

- Cuki ahogy alszik igaz?

- Igen az..- mondta Jungkookie, mire egy apró vigyor kúszott a számra, de ezt sajnos észre vették.

- Nem is alszol – ugrott rám Jungkook.

- Most keltettetek fel! – szedtem le magamról.

- Elmegyünk a hídhoz hárman? – vetette fel az ötletet V. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva indulunk.

- Aztán vigyázzatok, nehogy lebukjatok – szólt utánunk J-Hope.

- Nem fogunk! Legfeljebb futunk. – mondtam, mire felnevettek a többiek. Mint mindig, ma is gyönyörű volt a híd. V és Jungkook eléggé elvoltak egymással, így én a háttérbe szorultam egy kicsit. Leültünk a híd melletti lépcsőkre, amik nagyon közel voltak a vízhez.

- Miért vagy ilyen szótlan Jimin? – ült le mellém Jungkook.

- Nem vagyok az, csak nézem a tájat. Hova lett V? – néztem a hátunk mögé.

- Azt mondta vesz jégkását.

- Értem – néztem tovább a vizet. Csendben ültünk, és magunk elé bámultunk.

- Azt mondtad, hogy még nem voltál szerelmes? Igaz? – törte meg a csendet.

- Úgy igazán még nem.. De miért kérded? – néztem rá.

- Én sem voltam még, és kíváncsi vagyok milyen érzés.

- Túl fiatal vagy még Jungkookie – öleltem át a vállát. – Majd meg fogod idővel tudni.

- Honnan tudod?

- Mert mindenki megtapasztalja, vagyis az emberek nagy része. – nyugtattam meg.

- Túl bölcs vagy – nevetett fel.

- Igaz? Néha én is meglepődők magamon. – nevettem fel én is.

- De amúgy szerelmesnek lenni nem mindig jó dolog.. Például lehet, hogy egy olyan emberbe szeretsz bele, akivel nem szabad együtt lenned, vagy aki nem viszonozza a szerelmed. Az a legrosszabb az egészben.

- Úgy beszélsz, mint aki átélt volna már ilyet – nevetett, pedig nem tudta, hogy pont most is ez történik. Szerencsére ekkor érkezett meg V, így abba maradt a beszélgetésünk Jungkookkal.

- Bocsi, csak túl nagy volt a sor, ezért megvártam, amíg mindenki eltűnik onnan. – adta át nekünk a jégkásákat.

- Lassan vissza kellene mennünk, mert 1 óra múlva indulnunk kell próbálni – szólalt meg. Miután megittunk a jégkásáinkat, elindultunk vissza a dormba. [...] A próbateremben Vvel voltam, és arról beszélgettünk, hogy mennyire jól esne nekünk pár nap pihenés, mondjuk egy wellness szállodában. Beszélgetésünket Jungkook zavarta meg, aki hátulról átölelt engem.

- Miről beszéltek? – kérdezte, de hátulról még mindig ölelt engem.

- Igazából rólad. Jiminnek tetszel! – szólalt meg V, mire kikerekedett szemekkel bámultam rá, és konkrétan levegőt sem mertem venni.

- Nagyon vicces – forgatott szemet Jungkook.

- Amúgy arról, hogy jól jönne újra pár nap pihenés – nézett rám V, én pedig képes lettem volna megölni őt, akár csak a pillantásommal.

- Az tényleg jó lenne – engedett el Jungkook, mert elkezdődött a próba. Azért Vt, egyszer bokán rugtam, mire ő a bokáját fogdosva ugrált a többeikhez.

Fura

6.rész

Jungkook szemszög:

Jimin és V, már legalább fél órára elmentek valahova, ezért liveoltam egyet. Gondoltam, hogy fél óránál tovább nem lesznek sehol, de tévedtem. Hívtam Vt, de nem vette fel a telefont, ezért rendeltem magamnak csirkét, mert már fél 8 volt. Miután megvacsoráztam, gyorsan letusoltam, és az ágyamba bújtam. Körülnéztem twitteren, és láttam, hogy Jin posztolt egy képet magáról. Hallkan zenét hallgattam, és a plafont bámultam. Azért az érdekes, hogy 7en vagyunk egy bandába, és most még is egyedül vagyok az egész dormba, és bámulom a plafont. [...] Már majdnem bealudtam, amikor is nyitódott az ajtóm, és Jimin jelent meg.

- Felkeltettelek? - sétált oda mellém.

- Nem, de hol voltatok eddig? - kapcsoltam ki a zenét.

- Csak sétáltunk egyet, meg megvacsoráztunk. Te ettél már? Mert hoztam neked vacsorát.

- Rendeltem magamnak csirkét, de azért köszi - ültem fel.

- Akkor majd megeszi V – nevetett.

- Amúgy néztük a liveod. Tényleg eléggé unatkozhattál - lépett be V is a szobába.

- Mivel nem vetted fel a telefonod - néztem rá szúrós szemmel.

- Nem is láttam, hogy hívtál - nézett a telefonjára, majd megvakarta a tarkóját, és egy "Ja tényleg" után célba vette a fürdőt. Jimin leült mellém, majd telefonozni kezdett.

- Holnap mit fogunk csinálni? - kérdeztem tőle, mire vállat vont. Úgy döntöttem, nem fogom feleslegesen járatni a számat, ezért én is telefonozni kezdtem. 

- Mit csinálsz? - hajtotta a fejét a vállamra.

- Unatkozom. Semmi izgalmas nincs ezen az interneten. - zártam le a telómat.

- Hát ja, ezzel egyet értek - sóhajtott egyet, de még mindig a vállamon feküdt.

- Kényelmes a vállad - szólalt meg egy idő után.

- Tudom, mondták már páran - kuncogtam fel, mire ő is elmosolyodott. V jött be a szobába, aki elküldte Jimint fürödni, majd elfoglalta helyét.

- Hol voltatok? - kérdeztem hyungomtól.

- Igazából elmentünk egy hídhoz. Jimin eléggé megkedvelte azt a helyet. Azt mondta, hogy minden nap szeretne oda elmenni. 

- Milyen híd? - érdeklődtem, bár már rég gondoltam, hogy arról a hídról beszél, ahova én vittem el.

- Nem tudom a nevét, de közel van egy parkhoz, és nagyon sok lakat van. Biztos ismered.

- Igen, ismerem - mosolyodtam el.

- Akkor rendben. De amúgy, most mi van közötted és Jimin között? - tért rá egy teljesen más témára.

- Mármint ezt, hogy érted? - szaladtak össze a szemöldökeim.

- Legjobb barátok vagytok?

- Igen. De ez, hogy jött ide? - néztem rá továbbra is értetlenül.

- Csak úgy, eszembe jutott - kelt fel, és egy mosoly kíséretében magamra hagyott. Amíg Jimin vissza nem ért, a füzetet olvastam, amit tele írt dalszövegekkel. Az egyik különösen tetszett, aminek a lényege a tiltott szerelem volt. 

- Te mit csinálsz? – vette ki a kezemből a füzetet, és az ágyára dobta.

- Nagyon jók azok a dalszövegek. Komolyan mondanod kellene a menedzsernek, hogy írtál számokat. Simán lehe... – kezdtem el, de a szavamba vágott.

- Ezeket csak magamnak írtam. Neked sem terveztem megmutatni, ahogy senki sem tud róla. – zárta le a témát, majd kiment a szobából, és Vvel tért vissza.

- Alszok én ma Jungkookkal! – ajánlotta fel V, mire Jimin rögtön rávágta, hogy szó sincs róla.

- Egyszer már aludtunk hárman. Aludjunk most is! – vetette fel a második ötletet is V, mire Jimin tarkón csapta. Vből kitört a nevetés, én pedig nem értettem ezt a szituációt.

- Most akkor mi lesz? – néztem felváltva rájuk.

- Együtt alszunk – feküdt be az ágyamba Jimin.

- Ez eldőlt – kuncogott V, és bemászott Jimin ágyába. Jeleztem Jiminnek, hogy én fogok ismét belül aludni. Szemet forgatva kelt ki az ágyamból, és engedett be. V zenét hallgatott, én pedig pihentettem a szemeimet. [...]

- Most alszol? – bökött meg Jimin.

- Nem, csak pihentetem a szemeimet – válaszoltam. Sóhajtott egyet, majd ráfeküdt a mellkasomra.

- Jimin hyung? – néztem rá, de csak a feje tetejét láttam, ő pedig nem nézett fel rám, de éreztem a szíve heves verését.

- Jimiin – paskoltam meg az arcát óvatosan, mire végre rám nézett. Hatalmas vigyor volt az arcán.

- Most mi az? – néztem rá értetlenül, de ő inkább vissza feküdt a mellkasomra. Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel, ezért inkább ráhagytam. Eléggé fura mostanában Jimin, persze semmit nem mondd. Lehet szerelmes. [...]

- Alszol? – pillantott fel rám, én pedig megráztam a fejem.

- Én álmos vagyok, szóval aludjunk! – feküdt vissza mellém. Hozzá vágott egy párnát Vhez, aki egy hatalmasat ugrott, úgy megijedt.

- Alszunk! Jó éjt! – mosolygott Jimin, V pedig amolyan „Meghalsz” pillantással nézett rá.

- Jó éjt hyung! – köszöntem el tőle, majd a fal felé fordultam, és elég hamar el is aludtam. [...]

Másnap én keltem fel legkorábban, ezért elmentem futni egyet. Mivel még csak akkor világosodott, ezért az idő pont tökéletes volt rá. Fél 8-kor már fent volt V. A nappaliban ült és a TVt bámulta.

- Jó reggelt hyung! – köszöntem neki.

- Neked is. Hát te, hol jártál? – veregette meg a mellette lévő helyet, amire le is ültem.

- Kipihented magad ebben a 2 napban?

- Azt hiszem, hogy igen. Te? – kérdeztem tőle, mire válaszul bólintott.

- És fel vagy készülve a következő 1-2 hétre? Mert én már nagyon várom! – kezdett el pattogni.

- Én is várom igazából, főleg a koncerteket. – mosolyogtam. [...] Miután Jimin is felkelt, reggeliztünk, majd szép lassan érkeztek vissza a többiek. Először J-Hope, majd Jin, végül Suga, Rap Monster és a menedzserünk. Hozzá fogott szokásos monológjához, de most elég hamar befejeztük. Jimin a pólóm szélével szórakozott, és szerintem nem is figyelt nagyon. Óvatosan meglöktem a kezét, mire rám kapta tekintetét.

- Figyelj – suttogtam oda neki.

- Figyelek – suttogott ő is, egy halvány mosoly kíséretében.

- Persze – löktem el a kezét a pólómról, mire megragadta a kezemet, és azt kezdte fogdosni. V ránk nézett, majd valamit kommunikált Jiminnel, de nem nagyon értettem. Így hallgattuk végig a menedzserünket. Holnap 7kor kezdjük az új klippünk forgatását, utána pedig koncert koncert hátán lesz, kevés alvással.

Véletlen volt!

5.rész

Jungkook szemszög:

- Szóval akkor 2 nap szünet? – néztünk mindannyian menedzserünkre.
- Igen. Mivel az utóbbi időben keményen dolgoztatok, így megérdemelitek.
- Köszönjük szépen! – hajoltunk meg egyszerre, majd a kocsi felé vettük az irányt.
- Én meglátogatom a szüleimet – mondta J-Hope, miután beültünk a kocsiba.
- Szöulba lesznek? – kérdezte RapMon.
- Igen, pont most – mosolygott.
- Na, ennek iszonyatosan örülünk! Érezd majd jól magad. – mondta V.
- Én és Suga valószínűleg a stúdióba leszünk – bólogatott RapMon.
- Nekem még semmi tervem sincs, szerintem aludni fogok – néztem rá a többiekre.
- Nekem sincs még tervem – mondta egyszerre V és Jimin.
- Jin? – nézett mindenki a legidősebb tagra.
- Szerintem én is meglátogatom a családom. Ha meg nem lesz rá alkalmam, akkor pihenek, és főzök.
- Akkor ezt megbeszéltük. Élvezzük ki ezt a pár nap szünetet, mivel nemsokára új klip, és keményen kell dolgoznunk, hogy az ARMYk meg legyenek elégedve velünk. – csapta össze két tenyerét a leaderünk. [...] A dormba J-Hope pakolni kezdett, Jin pedig telefonált. Én Vvel ültem a szobájában és egy videót néztünk. Jimin jelent meg az ajtóban, majd közénk furakodva, ő is nézte velünk.
- Ezt fogjuk csinálni 2 napig? – törte meg a csendet V.
- Van más terved? – nézett rá Jimin.
- Elmehetnénk moziba, vagy vidámparkba, vagy valahova. Ne üljünk már itt egész nap.
- Tudod, hogy nem mehetünk ilyen helyekre, mert felismernek. Szerintem te sem örülnél neki, ha a pláza közepén ugranának rád. – sóhajtottam, mire Jimin bólogatni kezdett.
- Akkor üljünk itt egész nap, és ne csináljunk semmit – sértődött be V.
- Este elmehetnénk valamerre. Akkor már nincs olyan nagy tömeg – vetettem fel.
- Ez eléggé vicces, hogy nem tudunk mit kezdeni magunkkal – nevettet fel Jimin, és a vállamra hajtotta a fejét.
- Már aludni sincs kedvem – nyavalyogtam.
- Akkor nem alszunk ma – kacsintott Jimin, egy perverz mosoly kíséretében. [...] Jin elérte a szüleit, így csak V, Jimin és én leszünk a dormban. V átköltözött hozzánk, megkapta az én ágyamat, én pedig majd Jiminnel osztozkodunk az övén. V úgy döntött, hogy hamar lefekszik, de én egyáltalán nem voltam álmos, és elterveztem, hogy Jimint sem fogom hagyni aludni.
- Ugye te még nem alszol? – kérdeztem Jimintől, aki megrázta a fejét.
- Kérdezhetek valamit? – nézett rám Jimin.
- Persze!
- Te voltál már együtt valakivel? Mármint úgy igazán. – nyelt egy nagyot.
- Nem. Egyszer volt egy barátnőm, de vele csak a pusziig és a kézfogásig jutottunk el. De miért kérdezed? Neked volt már? – néztem én is rá, mire megrázta a fejét.
- Ezek szerint egyikünk sem mázlista ilyen téren – nevettem fel, mire ő is csatlakozott hozzám.
- De ígérd majd meg, hogy ha lesz valakid, akkor azt nekem mondod el először.
- De te is ígérd meg akkor meg – pillantottam rá.
- Megígérem! – tapogatózott a sötétben, majd a kezemet fogta meg, és a kisujjamat össze akasztotta az ő kisujjával.
- Nem megyünk el sétálni? – vetettem fel az ötletet, mert nagyon nem jött álom a szemeimre.
- Most hagyjuk itt szegény Vt? – álltunk fel csendben, és  kabátokért mentünk.
- Bezárjuk az ajtót, amúgy sem fog feltűnni neki – vettem elő a lakáskulcsot a zsebemből.
- Akkor menjünk – zárta be az ajtót. Ahogy a kellemes szellő megcsapott, már is jobb lett a kedvem.
- Hova szeretnél menni? – kérdezte tőlem.
- A közelben van egy gyönyörű híd. Elmegyünk oda? Mindig is szerettem olvasgatni a lakatokat.
- Menjünk. Nagy álmom amúgy, hogy egyszer az én nevemmel is kikerüljön oda egy lakat. – mosolyodott el. [...] Talán úgy 5 percet sétálhattunk, amikor is egy cica nyávogást hallottunk meg. Jimin imádja a macskákat, ezért úgy döntött, hogy akkor keressük meg. Mivel egy parkban voltunk, ahol sok bokor és fa volt, így szinte lehetetlennek tűnt.
- Nem hiszem el, hogy így elbújt – sóhajtott egy hatalmasat.
- Lehet már rég elment, mi meg itt keressük – nevettem fel, mire kaptam egy szúró pillantást hyungomtól.
- Úristen ott van! – ugrott fel, és a bokor felé kezdett rohanni, ahol a macskát látta. [...] Negyed óra szenvedés után végre elfogtuk a cicát. Még fiatal lehetett, fehér szőre volt, fekete pöttyökkel. Leültünk egy padra, és simogattuk az állatot.
- Meg akarom tartani – szólalt meg.
- Szerinted mit szólnának hozzá a többiek? És a menedzserünk?
- Jól van na..csak vicceltem – mosolyodott el flegmán.
- Most már mennünk kellene. Már fél 12 van, de még el sem jutottunk a hídig – álltam fel. Jimin alig akarta ott hagyni a cicát, ezért konkrétan a hídig vonszoltam magam után.
- Ne viselkedj már így! Hát rosszabb vagy mint V, amikor éhes – toltam magam előtt. Hirtelen megfordult, mire én elvesztettem az egyensúlyomat, és a fűre estem, Jimint magammal rántva. Mindketten hatalmas nevetésbe törtünk ki, de ő még mindig rajtam feküdt. Egy pillanatig mintha hezitált volna, de utána felkelt rólam, és segített felállni. Nem szólt semmit, csak szótlanul előre ment, engem meg sem várva.
- Most mi a baj? – futottam utána, mire ő nem válaszolt.
- Jimiiin – léptem oda hozzá, de ő továbbra is a vizet bámulta.
- Hát nem így terveztem el, de legalább együtt vagyunk itt. Apa itt kérte meg anya kezét. Van is egy közös lakatuk, de már fogalmam sincs, hogy hol van. Nagyon kicsi voltam amikor itt jártam. És mennyire mázlisták vagyunk, hogy ilyen közel lakunk a hídhoz. – meséltem neki, de nem szólt semmit, csak maga elé bámult, és a szája szélét rágta.
 - Elmondod, hogy hirtelen miért lettél ilyen? A macska miatt? Akkor menj...-kezdtem el, de a szavamba vágott.
- Csak menjünk haza. Nagyon álmos vagyok. – indult meg, de én megragadtam a csuklóját.
- Jimin kérlek mondd már el, hogy mi a baj. Nem szeretem ha ilyen vagy.
- Csak álmos vagyok – nézett rám. Szorosan átöleltem, amit először nem is viszonzott, de utána ő is szorosan átölelt. [...] A dormig vezető út némán telt, ő nem szólalt meg, én pedig nem akartam fölöslegesen jártatni a számat. V horkolt, ezért átmentünk az ő szobájába, és ott aludtunk. Nem tudom, hogy mi történt Jiminnel, de feltűnően megváltozott a hangulata. Elmotyogott egy „Jóéjt”-et, és már aludt is. Én egy darabig zenét hallgattam, majd elnyomott az álom. [...] Másnap amikor felkeltem Jimin már nem volt a szobába, ezért egy nagyot ásítva mentem a  konyhába. V már javában készítette a reggelit, amit eléggé rossz volt látni.
- Segítsek? – mentem oda hozzá, mire megadóan arrébb állt.
- Jimin hol van? – kérdeztem tőle.
- Már korán reggel elment valahova. Azt mondta, hogy nemsokára jön – ült le az egyik székre. [...] Fél 10 körül ért vissza Jimin, egy füzet volt a kezébe, és egy toll. Leültünk reggelizni, majd úgy döntöttünk, hogy szabadfoglalkozás lesz. Időközben Jimin kitett egy képet magáról twitterre, ahol a hídnál van. Ezek szerint oda ment?
- A hídnál voltál? – ültem le mellé az ágyra, mire egy aprót ugrott.
- Megijesztettél – vette szaporán a levegőt. – Igen, ott voltam. Nappal még szebb mint éjszaka.
- Most már elmondod, hogy mi volt a baj az este?
- Nos..szóval, azt hiszem, hogy...- kezdte el, de természetesen ekkor jött be V a szobába, és a beszélgetés abba maradt. [...] A nap többi részét Vvel töltöttem, mert Jimin a szobájában volt.
- Nem is szoktam horkolni – nevetett fel V, miután elmeséltem neki, a szobaváltoztatásunk okát.
- Hát most még is megtörtént – nevettem én is vele.[...] Fél órávval később Vvel már tényleg nem tudtunk mit csinálni.
- Jó, akkor kő, papír, ollózzunk – bólintott rá V.
- Aki veszít az alszik egyedül – mosolygott.
- Előre sajnálom Jimint, ha veled kell aludnia – nevettem fel, mire játékosan a vállamba ütött.
- Legyen három menet, mert az úgy izgalmasabb – mondtam.
- Kő, papír, olló! – mutattam követ, ő pedig ollót.
- 0-1 nekem! -vigyorogtam. Másodjára V nyert, de harmadjára én, szóval én alszok ma Jiminnel. Utána azt játszottuk, hogy a vesztes  mosogat ma este, a vesztes fürdik utoljára, és az utolsó az volt, hogy a vesztes ad puszit Jiminnek. Mindet megnyertem, kivéve az utolsót. Sóhajtva álltam fel, és hyungom szobájába indultam, aki háttal ült az ajtónak. V az ajtóból figyelte a műveletet. Rám pillantott Jimin, mire nem is vártam olyan sokat, akartam puszit adni az arcára, de ő úgy fordult, hogy egy szájra puszi lett belőle. V röhögő görcsöt kapott, Jimin pedig teljesen lesokkolódott. A számhoz kaptam, és Jimint bámultam. Hát ez ciki.
- Ez meg mi volt? – nézett rám értetlenül.
- Csak egy puszi lett volna! De te belehajoltál. Véletlen volt. – vakartam meg a tarkóm. Teljesem kipirult, mondjuk szerintem én sem nézhettem ki máshogy. V bejött és vállba veregetett.
- Jungkook, én arcra puszira gondoltam – cukkolt direkt.
- Én is – forgattam szemet. Jimin szótlanul ült, és ismét maga elé bámult. Tegnap is ezt csinálta. V kiment a szobából, én pedig kivettem a kezéből a füzetet. Tele volt dalszövegekkel.
- Miért nem mondtad, hogy dalszövegeket írsz?
- Nem tartottam fontosnak. Meg amúgy sincsenek még kész. – akarta kivenni a kezemből, de felálltam.
- Most mit csinálsz? – állt fel ő is.
- Vedd el tőlem, ha akarod – rohantam ki a szobából, mire egy „Hééj”-t hallottam, szóval bevált a csalim. Tegnap óta nagyon csendes, és nem is mosolyog, ezért célom a megmosolyogtatása volt.
- Jungkook add vissza – jelent meg az ebédlőben.
- De én még szeretném ha nálam lenne – mosolyogtam. Hirtelen elkezdett rohanni felém, mire átrohantam a konyhába.
- Vedd el ha akarod – nevettem, ő pedig elmosolyodott. Berohantam Sugáék szobájába, és elbújtam az ajtó mögé. Jimin utánam jött, de ekkor már nevetett.
- Jungkookie add vissza a füzetem – szorított be a sarokba, mire leguggoltam és átöleltem a füzetet. Jimin csikizni kezdett, én pedig vergődni kezdtem mint egy hal.
- Jó! Oké, odaadom, csak hagyd abba! – adtam meg magam. Diadalittas mosoly jelent meg az arcán, és kinyújtotta, hogy oda adjam a füzetet, de helyette a kezemet tettem oda.
- A füzetet – nézett rám szúrós szemekkel. Sóhajtottam egyet, majd oda adtam neki. Már állt is fel, és ment vissza a szobájába. V jelent meg, és leült mellém.
- Milyen volt Jimint megcsókolni? – kérdezte.
- Ez nem volt csók! Csak egy véletlen puszi.
- Jimin reakciója eléggé aranyos volt. Láttad, hogy elpirult?
- Én is elpirultam nem? – fogtam meg az arcom.
- Ő konkrétan paradicsom vörös lett. Lehet tetszel neki. – nevetett fel, mire belőlem is kitört a nevetés.

Piros rózsa

4.rész

Jimin szemszög:

- Ha nem siettek itt fognak hagyni titeket – kopogtattak az ajtónkon a fiúk. El felejtettünk ébresztőt állítani, és még az ajtót is bezártuk. Előbb keltem fel mint Jungkook, ezért én szembesültem azzal, hogy ismét összebújva aludtunk.
- Jungkook.. kelj fel – bökdöstem hyungomat.
- Mi? Mi van? – pattantak ki a szemei.
- Nem állítottunk órát. Öltöznünk kell! – pattantam ki az ágyból, majd gyorsan kiválasztottam valami egyszerű ruhát. Jungkookkal ez már nem ment olyan gyorsan, ezért konkrétan ki kellett rángatnom az ágyból.
- Már mondtam, hogy miattad fognak itt hagyni minket– mérgelődtem, és kiválasztottam neki is valamit. Ő is átöltözött, majd rohantunk ki a dorm elé, de a kocsi, és a többiek már sehol sem voltak.
- Hát ezt nem hiszem el – nyögött egy hatalmasat Jungkook.
- Én biztos nem fogok gyalogolni. Elég volt tegnap. – álltunk még egy pár percet egy helyben. Jungkook felhívta Vt, aki azt mondta, hogy most érkeztek meg. A címet nem tudja, de elvileg majd a menedzser elküldi nekünk, bár szerintem nem. Engem alapból nem bír a tegnapi miatt, szóval fogalmam sincs mi lesz.
- Szerintem menjünk vissza és öltözzünk fel rendesen, mert ez a ruha összeállítás borzasztó! – nevetett fel Jungkook, és vissza indultunk  a szobánkba. Miután felöltöztünk gyorsan reggeliztünk. Talán egy órával később kaptam egy SMSt, benne a címmel.
- Oké, gyalog csak 10 perc – mosolyodtam el.
- Fel fognak ismerni minket – ijedt meg Jungkookie.
- Nem fogunk! Húzunk fel kapucnit, és eltakarjuk az arcunkat. – próbáltam biztatni. [...]
Rendesen felöltöztünk és elindultunk. Próbáltunk minél gyorsabban menni, de egyszer csak egy sikítást hallottunk. Észre vett minket egy lány. Megragadtam Jungkook kezét, és rohanni kezdtünk. Kezdtem kifáradni, de Jungkook húzott maga után. Lihegve estünk be az ajtón, magunk után becsukva, és a földre borulva. Nem is tudom mikor futottam utoljára ennyit. Ekkor jelent meg a menedzserünk, és karba tett kézzel állt meg előttünk.
- Remélem tanultatok az esetből – mosolyodott el, majd se szó, se beszéd nélkül ott hagyott minket.
- Nem értem miért lett ilyen bunkó velünk mostanában – sóhajtott Jungkook, majd felállt, és nekem is segített. Megkerestük a termet amibe a többiek voltak. Ez eléggé könnyű volt, mert az I Need You már a folyosó végéről is hallatszódott.
- Na végre, hogy itt vagytok. Nélkületek elég nehéz volt elpróbálni a táncokat. – üdvözölt minket RapMon, amikor beléptünk a terembe.
- Miért lihegtek? Maratont futottatok, vagy mi? – nevetett fel J-Hope.
- Egy rajongó elől menekültünk. Talán 5 utcányit futhattunk. – meséltem nekik.
- Ezért kell legközelebb ébresztőt állítanotok – mondta Suga, majd mindenki beállt a helyére. [...]

A próba igazából nagyon jól ment mindenkinek. Miután végeztünk, a menedzser jött be hozzánk.
- Remélem tanultatok a ma reggeli esetből - nézett rám és Jungkookra. Mindketten bólintottunk, és lehajtottuk a fejünket.
- De nem ezért jöttem ide, hogy ismét leszidjalak titeket. Elmondom az elkövetkezendő pár hónap történését. Először is, áprilisban comeback, az albumotok záróklipjével. Gondolom nem kell mondanom, hogy Young Forever lesz a címe. Januárban lesz az ISAC, ahova az idén is meghívtak minket. Márciusban a 30th Golden Disc Awards 2016on fogtok fellépni, Ha bármi ujjat tudok, akkor mondom nektek. Holnap 7re legyen mindenki kész. A kocsi kint vár rátok. Mára ennyi. - mondta, majd magunkra hagyott. Még csak 12 múlott, szóval bőven van időnk.
- Ma bemegyek a kórházba anyához - szóltam a többieknek, miközben mentünk ki a kocsihoz.
- Én szeretnék veled menni - szólalt meg Jungkook.
- Akkor menjetek ketten, addig is legalább csend lesz - mosolygott Jin.
Elmentünk először is egy virágboltba, szerencse, hogy két biztonsági őr volt velünk, mert szerintem egyikünk sem akarta, hogy a reggeli eset megismétlődjön.
- Piros, vagy fehér rózsa? - néztem rá.
- Ezt neked kellene tudnod, hogy mit szeret. Én a pirosat mondanám, de szerintem hozzá a fehér jobban illik.
- Akkor kérnék 6 fehér, és 1 piros rózsát - mondtam az eladónak, aki bólintott egyet, majd össze is állított a csokrot.
- Hogy, hogy kértél 1 pirosat is? - kérdezte tőlem, miután beültünk a taxiba, és a kórház felé vettük az irányt.
- Ez a tiéd - nyújtottam át neki a piros rózsát.
- Ohh Jimin hyung. Ez nagyon kedves tőled! - ölelt szorosan magához.
- Szülinapodra egy egész csokor piros rózsákat fogsz tőlem kapni - mosolyodtam le, mire az ő arcáról sem lehetett levakarni a mosolyt.
Anya kórterme a második emeleten van, ezért hamar oda értünk. Jungkook kint várt rám az ajtó előtt.
- Szia anya - pusziltam meg az arcát. - Hogy vagy? - ültem le az ágya szélére.
- Szia Jimin. Minden rendben. Te hogy vagy? - fogta közre az arcomat két kezével.
- Hoztam neked egy vendéget - mutattam az ajtó felé, amin Jungkook lépett be,
- Jungkook, de rég láttalak már - mutatta, hogy menjen oda hozzá. Kezében az egy száll vörös rózsával bátortalanul ült le az ágy másik felére. - Nagyon örülök, hogy itt vagy. Veled is minden rendben? A családoddal is? - telt meg a szeme könnyekkel, magam sem tudom, hogy miért.
- Igen, minden rendben van - mosolyodott el.
- Hoztunk neked egy apró ajándékot - nyújtottam át neki a rózsacsokrot.
- Jajj fiam, tudod, hogy nem szeretem ha rám költesz! - vette el tőlem a csokrot, és megszagolta. Jungkook töltött vizet a kis szekrényén lévő vázába, majd bele tette a virágokat.
- Nem sokára úgy is kijutok innen. Nagyon szeretnék már elmenni az egyik koncertetekre. A többi fiút is nagyon rég láttam már. - törölgette a szemeit. Szorosan magamhoz öleltem, sosem szerettem ha sír. még ha csak örömből csinálta akkor sem. Pont ekkor jött be az egyik orvosa. Elmondta, hogy csütörtökön műtik. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, ilyet nap mint nap végeznek el, így nem kell aggódni. [...] 2 előtt indultunk vissza a dormba. Haza fel úton csináltunk egy rövid liveot, mert eléggé unatkoztunk. A kommentek folyamatosan jöttek, a szívek száma is nőtt, és a nézettség is hamar 100,000 fölé került. A kommentekben mindenhol "Jikook" volt, és kérdezgették, hogy hol vannak a többiek. Konkrétan elbeszélgettünk a semmiről negyed órán át. Elköszöntünk az ARMYktól, majd nemsokára a dormba is értünk. Isteni illatok voltak mindenhol. Jungkook gyomra ekkor korgott egy hatalmasat, amiből leesett, hogy valószínűleg ő is nagyon éhes. A fiúk finomabbnál finomabb ételeket rendeltek. Se szó, se beszéd nélkül ültünk le enni. Jin kitágult szemekkel bámult minket. Mondjuk tényleg vicces helyzet lehetett, hogy még csak most jöttünk meg, már is tömjük magunkat.
- Kié az a rózsa? - mutatott Jungkookie mellett lévő rózsára.
- Az enyém - mondta büszkén.
- Kitől kaptad? Egy ARMYtól? - tette bele egy vázába.
- Jimintől kaptam - válaszolta tele szájjal.
- Én is egy ARMY vagyok! - szóltam közbe tele szájjal.
- Jól van, te is az vagy - nevetett fel, majd ott hagyott minket. [...]
Megettünk mindent, elpakoltunk magunk után, és én elmosogattam. Szeretek mosogatni, amit a többiek gyakran ki is használnak, azért általában mindig én mosogatok. J-Hope ballagott le hozzám, és leült az asztalhoz, és engem bámult.
- Igen? - néztem hátra, mert már égetett a pillantása.
- Holnap nem tartunk egy közös napot? - tette fel a kérdést, ami kicsit váratlanul ért.
- Persze. Ez jó ötlet. De honnan jött? - néztem rá értetlenül.
- Az utóbbi időben a nap 24 órájából 23-at Jungkokkal töltesz. Az az egy amit meg egyedül, az a fürdés és a többi dolog. - kopogtatott a körmével.
- Ez nem igaz. Veletek is szoktam lenni, csak vele többet, mert a szobatársam. - tettem le a mosogató szivacsot a kezemből.
- Ha te mondod - kezdte a földet bámulni. Leültem vele szembe az asztalhoz, és egy hatalmas sóhaj kíséretében neki kezdtem monológomnak.
- Jungkook a legjobb barátom. Te is az vagy, ahogy V, és az egész banda is, de ő valahogy még is más. Te több időt töltesz Vvel, ahogy Jin RapMonnal, és Suga egyedül. De ez szerintem teljesen normális. Jól kijövünk egymással, és csak nagyon kevésszer vitázunk. Nem fontos, hogy a nap 24 óráját együtt töltsük.
- Tudom, nem is úgy értettem, csak régebben sokkal jobban kijöttünk egymással mint most - sóhajtott egyet.
- Ez nem igaz. Most is jól kijövünk egymással. De akkor holnap együtt töltsük a napot. - álltam fel, és újra mosogatni kezdtem. Nem szólt semmit, csak vissza ment a szobájába. [...] Végeztem, és a szobámba mentem. Jungkook az ágyán ült háttal, fülében a fülese, és rajzolgatott egy lapra. Csendben oda lopóztam hozzá, és átöleltem hátulról. Ugrott egy aprót, de amikor rájött, hogy csak én vagyok, akkor megnyugodott.
- Mit csinálsz? - ültem le mellé.
- Rajzolok. Unatkoztam, nem tudtam mit csinálni, és hát ez lett belőle. - mutatta felém a lapot. Én és Jungkook voltunk a lapon. Az egyik közös fotózásunkat próbálta lerajzolni. Több kevesebb sikerrel sikerült is neki. A piros rózsa ott volt a kezében, ami mosolyt csalt az arcomra.
- Woow. Ez iszonyat jó lett. - dicsértem meg.
- Köszönöm - pirult el.
- Ha tudom, hogy ennyire szereted a piros rózsákat, akkor már rég vettem volna neked - kacsintottam egyet. Jungkook nem reagált rá semmit, csak gyorsan elkapta a tekintetét, és a papírt kezdte bámulni ami a kezemben volt. Csend volt a szobában, és talán most először volt kínos csend közöttünk a debütálásunk óta. amikor a másiknak csak a nevét tudtuk.
- Most mi van? - törtem meg a csendet, mire szegény felugrott.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni - nevettem fel, mire ő is felkuncogott.
- Nézzünk filmet? - ajánlottam fel.
- Mindig azt csináljuk. Valami mást kellene.
- De mit? Itt semmit sem lehet. Akkor kártyázzunk, vagy nézzünk videókat, vagy aludjunk.
- Ha most alszunk este nem fogunk semmit - érveltem. Plusz én nappal sosem tudok aludni, szóval ez részemről bukta. Jungkook lefeküdt, és a plafont kezdte nézni. Én is lefeküdtem mellé, csak én őt bámultam, és nem a plafont. Szembe fordult velem, és ő is engem kezdett bámulni.
- Nem szeretem ha bámulnak - suttogtam, mire egy apró mosoly jelent meg a szája két szélén, és természetesen direkt tovább bámult.
- Naa - takartam el a fejem, mindkét kezemmel. Ekkor lépett be a szobába V.
- Megzavartam valamit? - nézett ránk.
- Nem, semmit - nevettünk egyszerre.
- Jól van. Csak megbeszélés van, aztán gondoltam szólok.
-Már megyünk is - pattantunk fel egyszerre, majd kirohantunk a szobából.

Bűntudatom van

3.rész

Jimin szemszög:

- Feleslegesnek érzem magam – sóhajtottam a koncert előtti percekben.

- Ilyen még csak eszedbe se jusson. Nem vagy felesleges! – biztatott Jin. – Ha te nem lennél, akkor nem lenne BTS – folytatta.

- Komolyan így gondolod?

- Én is így gondolom! – szólt Jungkook is közbe, majd a srácok is vele bólogattak.

- Köszönöm srácok – mosolyodtam el.

Szólt a menedzser, hogy indulás van a színpadra. Köszöntöttük az ARMYkat, majd el is indult a Run. Olyan fura volt, hogy mindig hátul voltam, és, hogy Jungkookie énekelte a részeimet. A fanok ki voltak akadva, hogy ennyire háttérbe szorultam. Az egész terem megtelt a kiabálásaikkal: „Park Ji Min„ – ezt hajtogatták egyfolytában . Oda sétált Jungkook hyungom mellém, és átölelt. Szemeim könnyesek voltak, és erőlködnöm kellett, hogy ne sírjam el magam.

- Ne sírj – suttogta oda nekem, mire sikítások hallatszottak az ARMYk felől. El is felejtettem, hogy vannak akik azt hiszik, hogy én és Jungkook együtt vagyunk titokba.

- Nem sírok – válaszoltam neki, és jobbnak láttam, ha hátat fordítok mindenkinek.

Ekkor jelent meg a menedzserünk két „csatlósa”, és se szó, se beszéd nélkül le akartak vinni a színpadról, de RapMon megakadályozta.

- Ti meg mit csináltok?- akadt ki. Eközben a többiek próbálták elterelni a rajongók figyelmét, bár ez lehetetlennek tűnt. Suga is oda jött hozzánk Jungkookkal egyetemben.

- Ezt a parancsot kaptuk. Le kell vinnünk a színpadról Jimint, mert akadályozza a koncertet.- válaszolt az egyik.

- Sajnáljuk, de innen nem visztek le senkit – mondta Suga, majd csuklón ragadott, és visszavitt a színpadra.

- Figyelj, én tényleg lemegyek ha kell – néztem rá hyungomra, aki csak szemet forgatott.

- Nagyon sajnáljuk, hogy meg kellett szakítani a koncertet. – tért vissza Kookie és RapMon is.

- Szóval mit szólnátok egy Dopehoz? – szólalt meg J-Hope. Oda jött mellém Jungkook, és a fülembe súgta, hogy meg tudom csinálni, így én fogom a saját részeimet táncolni és énekelni is.

- De mit fog szólni ehhez a menedzser? – kérdeztem vissza, de csak legyintett egyet válaszul, majd Sugához ment, gondolom megbeszélni, hogy mindenki a saját részét énekli és táncolja majd. Elkezdődött a zene, a hasam pedig görcsbe rándult. Nem szabad elrontanom. Tökélesnek kell legyek, hogy bizonyítsak a srácoknak, a menedzserünknek és az ARMYknak is. [...] A koncert többi része tökéletes volt. Megcsináltam. Ugrálva mentem le a színpadról, majd Jungkookiera ugrottam. De még csak itt jött a fekete leves. Ahogy megláttuk menedzserünket, leugrottam Jungkook hátáról.

Oda sétált hozzám, és egy hatalmas pofont kaptam. Kitágult szemekkel bámultam a menedzserünket. Ezután Jungkookhoz és Sugához lépett.

- Ti normálisak vagytok? – kiabált rájuk. – Megszegtétek a parancsomat. Szerintetek viccből mondtam, amit mondtam? És mi az, hogy nem engeditek lehozni Jimint a színpadról? Azt akarjátok, hogy oszlassam fel a bandát? Vagy mit akartok?

- Ma mindnyájan gyalogoltok a dormig. Holnap pedig szabadnapotok helyett egész nap próbálni fogtok! – kiabálta még mindig, majd becsapta maga után az ajtót úgy, hogy még az üveg is beleremegett. 

- Jól vagy Jimin hyung? – jöttek oda hozzám a többiek, én csak bólogattam. Pedig egyáltalán nem voltam jól.

- Szerintem indulnunk kellene, mivel a dorm nincs közel – kezdte összepakolni a cuccainkat Suga.

Csendben sétáltunk, Jin vezetett minket. Szerencsére sötét volt, így nem kellett félnünk, hogy esetleg valaki felismer minket. V mellett sétáltam, előttünk J-Hope és Suga, legelöl pedig Jin és Rap Monster. Szegény Jungkook egyedül ballagott mögöttünk. V beállt az előttünk lévők mellé, én pedig hátra mentem hyungomhoz.

- Miért lógatod az orrod? – zavartam meg, mivel a cipőjét bámulva haladt.

- Megütött téged. De te semmiről sem tehetsz. Miattam ütött meg, és annyira bűntudatom van..

- Nem miattad ütött meg!

- De! Én mondtam, hogy énekeld a saját részed. – suttogta halkan. Hangja szomorú volt. A kezéért nyúltam és összekulcsoltam az ujjainkat. Először kicsit meg volt szeppenve, de utána ugyan úgy folytatta a cipője bámulását.

- Ne legyél már ilyen. Nézz rám, vagy az égre vagy bármi, de nem akarom, hogy ilyen kedved legyen. – próbáltam valahogy megtörni.

- Ma is alszol velem? – suttogta hallkan. Elmosolyodtam, mivel tegnap még ő mondta, hogy az az utolsó nap amikor vele alszok.

- Cseréljek ágyat J-Hoppal? – kérdeztem tőle, mire bólintott.

- Akkor majd megbeszélem vele és Sugával. 

- Hogy mit kell megbeszélned velünk? – fordult hátra a két említett hyungom. 

- Nem cserélhetnénk szobát J-Hope? – kérdeztem boci szemekkel tőle.

- Mármint, hogy akkor én és J-Hope, te és Jungkook? – fordult hátra Suga is.

- Pontosan! – bólogattam.

- Felőlem. Remélem nem horkolsz Suga! – mondta Hope, mire én megnyugtattam, hogy nem.

- Akkor ha vissza értünk átpakolunk mindent. – zártuk le a témát. Időközben észre sem vettem, hogy Jungkookieval még mindig kezén fogva sétáltunk. Úgy tűnik őt sem zavarta nagyon a dolog. Már javában sötét volt, és mi még mindig sétáltunk.

- Mikor leszünk már ott? – kérdeztem mire a válasz egy „nemsokára” volt, amit már legalább ötször megkaptam válaszul.

- Annyira éhes vagyok már – szólalt meg V.

- Majd otthon főzök nektek finom ráment – biztatott minket Jin.

- De akkor mindenki extra adagot kap majd! – szólalt meg J-Hope.

- Ez természetes.- fordult hátra, hogy leellenőrizze, hogy mindenki meg van e még. [...] Kevesebb mint fél óra múlva megérkeztünk. Több mint 2 órát gyalogoltunk. Mindenki teljesen szétfagyott, ezért gyorsan lezuhanyoztunk. Én maradtam utoljára, így egy kicsit kihasználtam, hogy még van melegvíz. Halk kopogást hallottam meg, majd Jungkook benyitott, de csak épphogy, hogy hallhassam, amit mondani fog.

- Átpakoltunk mindent. Szóval ezentúl szobatársak vagyunk. – mondta vidáman, majd magamra hagyott. Bevallom őszintén, én is örülök, hogy szobatársak leszünk. Mivel alapjáraton vele jövök ki a legjobban, így szerintem rendben lesz. Fürdés után mindenki halálra ette magát, Jin istenit alkotott, mint mindig. Holnap 10-től próbálunk, ezért nem kell olyan korán kelnünk, ahhoz képest. 

Mindenki nyugovóra tért, de mi úgy döntöttünk, hogy megnézünk valami filmet. Jungkook minden áron horrort akart, de én iszonyat félős vagyok. Végül kő, papír, ollóval döntöttük el. Legyőzött ezért horrort néztünk. Szerintem Jungkook nyakából többet láttam mint a filmből, ugyanis az ijesztő részeknél a nyakába temettem a fejem. [...] 

- Jimin, már vége van a filmnek – kuncogott Jungkook, amikor is én még mindig a nyakába szuszogtam.

- De így annyira kényelmes – dobtam át a lábaimat a lábain.

- Aludnunk kellene, már éjfél is elmúlt.

- Jó éjt! – köszöntem el tőle, és úgy csináltam, mintha aludnék.

- Nem veszem be, hogy alszol – kuncogott fel. Ezek után sem mozdultam, ezért bökdösni kezdte az arcom. Egy apró mosoly hagyta el a számat, mire Jungkook egy „haa” hangot adott ki.

- Jól van, jól van átmegyek a helyemre – akartam felkelni az ágyról, de megragadta a csuklóm és nem engedte, hogy felkeljek.

- Jungkookie, mit csinálsz? – néztem rá kicsit összezavarodva.

- Nem alszol mellettem? Félek a horror miatt. – mondta, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. Hogy miért? Először azt hittem, hogy valami mást akar. De egyáltalán, hogy juthat ilyen az eszembe? Látszik, hogy fáradt vagyok, mert félre értek dolgokat. Hatalmasat ásítottam, és lefeküdtem mellé. 

- Jó éjt új szobatárs – köszönt el tőlem, majd a fel felé fordult.

- Neked is jó éjt Jungkookie. – mosolyodtam el, majd engem is elnyomott az álom.

Sajnálom

2.rész

Jungkook szemszög:

- Csendesebben, a végén még felkelnek – hallottam valami beszédet, majd egy kattanást, ami a fényképező hangjára hasonlított. Meg akartam fordulni, de valami megakadályozott, vagyis inkább valaki. Mellőlem halk szuszogás hallatszódott. Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet. Először is V, és J-Hope ott álltak az ágyam mellett, másodszorra pedig Jimin ölelt engem.
- Felkeltettünk? – kérdezte V.
- Nem, szerinted? – morgolódtam, mire egy visszafojtott nevetést hallottam.
- Mikor jött át hozzád? – kérdezte tőlem Hope.
- Miután mindenki lefeküdt aludni. Rosszul volt, ezért átjött hozzám.
- Mi megyünk is. Úgy is van még 3 óra az indulásig. – kezdte kitolni Vt J-Hope az ajtón.
- Azért a twittert majd nézd meg! – szólt vissza a folyosóról V. Elővettem a telefonomat, és megnéztem a twittert, ahogy V mondta. Kirakta a rólunk készült képet. Jimin a mellkasomon feküdt, egyik kezével átölelte a derekam. A mellettem alvó Jiminre néztem. Talán 1 hete most van először olyan pillanat, amikor nem volt arcán aggodalom, vagy szomorúság, békésen aludt. Ekkor nyitotta ki szemeit, így farkasszemet néztünk.
- Én keltettelek fel? – suttogtam.
- Nem. Magamtól. Hány óra van? – dörzsölte meg a szemeit, és mellém feküdt.
- 7 múlott – pillantottam rá a telefonom órájára. Sóhajtott egyet, majd fejére húzta a takarómat.
- Jól aludtál?
- Igen, neked köszönhetően – suttogta, hangján lehetett hallani, hogy mosolyog.
- Ennek örülök – húztam le róla a takarót, és az arcához nyomtam a telómat, ahol a közös képünk látszott. Kérdőn nézett rám.
- J-Hopék lefényképeztek miközben aludtunk, és kitették twiterre „De aranyosak„ felirattal.
A kommenteket kezdte olvasni, párszor elmosolyodott, amitől nekem is jobb kedvem lett. Letette a telefont, és ismét hozzám bújt.
- Félek a mai fellépéstől. Nem szeretném elrontani, és csalódást okozni az A.R.M.Yknak.
- Menni fog! Ne gondolj semmire, csak élvezd a zenét. Majd ott leszek a közeledben, és figyelek rád, ha pedig rosszul vagy, akkor segítek neked. – biztattam, mert tudom, hogy most erre van szüksége.
Fél 9-kor már a dorm előtt kellett lennünk, hogy oda érjünk időbe a fellépés helyszínére. A koncert előtt szabad foglalkozás volt, Jimin ismét elvonult, de ezúttal nem hagytam magára, hanem vele tartottam. Először nem is törődött velem, csak nyomkodta a telefonját, a fülese pedig a fülében volt. Vártam egy kicsit, hátha tudomást szerez rólam, de ez nem történt meg, ezért kivettem a füléből.
- Ezt miért csináltad? – hihetetlenkedett.
- Gyere oda a fiúkhoz, ne vonulj félre – kezdtem babrálni a kezemben tartott fülesével.
- Jobban szeretnék egyedül lenni – mosolyodott el hamisan, és a headsetéért nyúlt.
- Nem! – álltam fel. Valahogy el akartam érni, hogy felkeljen onnan, és sikerült is.
- Add vissza Jungkook – mondta először lágy hangon, de én a fejemet rázva mentem az ajtó felé, mire ő egy sóhajtással egyetemben utánam indult. Ön kielégült fejjel indultam meg a fiúk felé, de Jimin utol ért és kivette a kezemből a fülest, majd vissza akart menni a terembe, de én ráugrottam a hátára.
- Most még is mi a francot csinálsz? – morgolódott alattam.
- Ne menj vissza! – kérleltem, mire értetlenül nézett rám. – Hiányzik a régi Jimin – öleltem át szorosan. Nem válaszolt, helyette letett a földre, és kezén ragadva indultunk meg a fiúk felé.
- Na kit látnak szemeim – mosolyodott el mindenki.
- Hali - mosolyogtam. - Megjöttünk. Csináljunk képeket! - vetettem fel az ötletet. Mindenki bólintott egyet, majd RapMon elrohant a kameráért. Jimin eközben ráugrott a hátamra, és hátulról átölelt.
- Köszönöm - suttogta a nyakamba.
- Alap Jimin - mosolyodtam el. Ekkor tért vissza RapMon, és már le is fényképezett minket. Ezután Jimin Sugára, Vre, J-Hopera is ráugrott. Mosolygott. [...]

A koncert katasztrófa volt. Jimin ismét szétesett, és ez az egész bandára átragadt. Csomószor elrontottam én is, mivel attól féltem, hogy Jimin esetleg elájul, vagy ki tudja, mi történik vele. A számat rágcsálva néztem a velem szemben álló hyungomat, aki Vbe kapaszkodott. A fanok egyfolytában Jimin nevét kiabálták, gondolom nekik is leesett, hogy valami nincs rendben vele.
- Mit szeretnétek hallani? - kérdezte RapMon az ARMYktól, akik az I Need You szövegét kezdték énekelni. - Rendben, akkor jöjjön az I Need You - kiabálta, és mindenki a helyére ment a tánchoz. Ez az egyik kedvenc zeném, talán azért mert a szöveg is nagyon közel áll hozzám, és a táncot is imádom. Jiminnel nagyon jó énekelni, mivel a hangja egyszerűen csodálatos. Amikor Jimin részéhez értünk, ismét rontott, de én vele énekeltem a részt, mire zavarodottan nézett rám. Egy kacsintással a tudatára adtam, hogy csak segítek neki. Az ARMYk hatalmas sikítozásba kezdtek. A refréneket Jiminnel közösen énekeltük, és valahogy sikerült jobb kedvre derítenem őt. Koncert után mindenki vidáman sétált le a színpadról, A menedzserünk karba tett kézzel állt a termünkben, nem volt jó kedvében. Azonnal tudtuk, hogy Jiminről lesz szó.
- Nem is tudom hol kellene elkezdenem - kezdett idegesen járkálni. - Talán ott, hogy Jimin te még is mit csináltál a színpadon? Elmondanád nekem? Megértem, hogy anyukád miatt ki vagy, de ennek semmi köze a bandához. A magánéletedet szakítsd el a bandától! Jungkook, ezentúl te fogsz énekelni Jimin helyett, és Suga fogja táncolni a te részeidet. Örülj neki, hogy egyáltalán nem küldelek haza! - kelt ki teljesen magából. Talán ilyennek még sosem láttam. Feje vörös volt, és szerintem ha tehette volna meg is ütött volna minket. Kiment, majd becsapta maga után az ajtót, mi pedig azt sem tudtuk, hogy mit kellene csinálnunk. Rap Monster törte meg a csendet, aki odament Jiminhez, és szó nélkül átölelte. Ebből egy hatalmas csapat ölelés lett. Jimin megtörölte a szemeit, majd kiment a teremből.
- Szerintem teljesen igazságtalan volt a menedzser. Meg kellene értenie Jimint. - szólalt meg Hope.
- Szerintem igaza volt. Ugyan úgy ott lesz a koncerteken, csak a háttérben. Miután rendbe jön az anyukája, visszatér az eredeti pozíciójához. - mondta ki Jin is a véleményét.
- A fanoknak is fel fog tűnni, sőt szerintem már fel is tűnt, hogy teljesen szét van esve. Mindenki aggódni fog, utána pedig jönnek a pletykák, mindenféle hazugság. - állt ki Suga is Jin mellett.
- A hyungunk tudja mit csinál. Ha ezt látja jónak, akkor ezt kell tennünk. Nem tudunk mit csinálni vele, mivel ő a főnökünk. - szólalt meg RapMon is.
- De mit csináljunk Jiminnel? Most még jobban magába fog zuhanni. - aggódott V.
- Az lenne szerintem a legjobb, ha hagynánk egyedül. Ha ott vagyunk mellette, úgy sem fog semmit szólalni, kerülni fog minket. Hagyjuk, hogy egyedül elrendezze a dolgait. Persze ha ő jön oda hozzánk, akkor legyünk vele kedvesek! - mondta Rap Monster.
- Indulás srácok! - szólt be az ajtón menedzserünk, mire mindenki rohanni kezdett az autóhoz. Jimin ismét nem volt ott, ezért újra az üres ülését bámultam. [...] A dromban beszéltem anyával, majd megvacsoráztunk. Még fél 10-kor sem volt sehol Jimin. Kezdtem aggódni érte, de a többiek lekötötték a figyelmem. Vvel vicces videókat néztünk a neten, amik jobb kedvre derítettek. 10-kor mindenki aludni ment, mivel holnap 7-kor indulunk a következő koncertünk helyszínére. Alvás előtt leszaladtam a konyhába, hogy igyak valamit, mert kapart a torkom, amikor is a bejárati ajtó nyitódását hallottam. Mivel én alapjáraton félős vagyok, így konkrétan lefagytam. Jimin lépett be a konyhába, mire akkora kő esett le a szívemről, hogy én magam is hallottam, ahogy koppan egyet.
- Jimin, hyung. Úgy megijesztettél. Azt hittem valami betörő. - sóhajtottam nagyokat, kezemet pedig a szívemhez emeltem.
- Sajnálom Jungkookie - húzta el a száját.
- Hol voltál eddig? Holnap 7-re készen kell lennünk. Már fél 11.
- Kórházban voltam, anyánál - hajtotta le a fejét.
- Úgy lett megbeszélve, hogy együtt megyünk - suttogtam.
- Tudom, de egyszerűen egyedül volt kedvem menni. Sajnálom, hogy szó nélkül mentem el.
- És.. szóval.. - fogalmam sem volt, hogy mit is kellene tőle kérdeznem.
- Minden rendben van vele. Azt mondták, hogy jó indulatú a daganata van, szóval nincs szükség kemoterápiára. Valami cisztáról beszélt nekem az orvos, de abból semmit sem értettem. Jövő héten szedik ki a cisztákat, vagy miket, aznap pont kimenőnk lesz, szóval az egész napomat ott fogom tölteni a kórházban.
- Én is menni szeretnék veled. Ott akarok lenni melletted, nem akarom, hogy egyedül legyél. - pillantottam rá. Szemei könnyesek voltak, a sírás határán állhatott.
- Nem..nem kell - mosolyodott el halványan.
- Na.. irány aludni! - mentem oda hozzá, és a szobája felé kezdtem tolni.
- Nem aludhatok ma is melletted? Olyan kényelmes az ágyad. - nézett rám kutya szemekkel.
- Rendben, akkor aludj mellettem, de csak ma! - mutattam a mutató ujjammal.
- Persze..persze - mosolyodott el, és a szobám felé vette az irányt.
- Csendben, mert nem akarom, hogy J-Hope felébredjen - suttogtam az ajtó előtt, mire bólintott. Befeküdt a fal mellé, mire kérdőn néztem rá. Nem tudok kívül aludni, és ezt ő is tudja.
- Én akarok belül aludni - suttogott.
- Nem fogsz - másztam át rajta, és kitúrtam a helyemről. Sóhajtott egyet, majd nyakig betakarózott, és kifele fordult. Én is betakaróztam, de nem jött álom a szemeimre. A fal felé fordultam, és arra kezdtem rajzolni az ujjammal. Eléggé gyakran csinálom, ha nem tudok aludni. Két kezet éreztem meg, majd Jimin szuszogását a fülembe. Közelebb bújt hozzám, és szorosan magához ölelt. El akartam lökni magamtól, de esélytelen volt, meg nem is akartam felkelteni. Elmosolyodtam, és hagytam, hogy engem is elnyomjon az álom.