Jó éjt puszi

11.rész

Jimin szemszög:

- Ma eljössz velem az edzőterembe? - pillantottam rá Jungkookra, aki éppen a telefonjával játszott.

- Persze! Mikor szeretnél? - szentelte teljes figyelmét nekem.

- Fél óra múlva? Előkészítem a fontosabb dolgaimat, és felőlem mehetünk. Te is edzel majd velem? - haraptam be ajkaimat, Jungkook arca pedig elvörösödött, és igyekezett a telefonja mögé rejteni fejét.

- Szerintem igen. Mostanában eléggé elhanyagoltam. - vakarta meg a tarkóját.

- Akkor mindjárt itt vagyok - siettem ki a szobából, és először is vizet csomagoltam nekünk. [...]

- Bírod még? - pillantottam Jungkookra, aki egy aprót bólintva emelte fel a súlyzóját.

- Szerintem tartsunk egy kicsi szünetet - dobtam kezébe a vizet, amiért hálásan mosolygott rám.

- Olyan izomlázam lesz holnap, hogy szerintem nem fogok tudni majd megmozdulni - nevette el magát. Igazából el tudom képzelni, hogy tényleg nem fog olyan vidáman akárcsak a konyháig lemenni. [...]

Este 7 körül indultunk vissza a dormba. J-hope rendelt pizzát mivel megkívánták, aranyosak voltak, így gondoltak ránk is. Miután mindenki lefürdött, és megkajált, a nappaliban néztünk közösen horrort, aminek én megint nem örültem, ezért ismét Jungkook nyakába rejtettem a fejem. [...]

- Jiminnie, mi lenne, ha amúgy néznél is valamennyit a filmből? - szólalt meg V, talán úgy a film felénél.

- Nekem így tökéletes - öleltem szorosan magamhoz Jungkookot. [...]

- Élsz még? - éreztem meg Kookie meleg leheletét a nyakamon.

- Azt hiszem, egy kicsit elbóbiskoltam - dörzsöltem meg a szemeimet.

- Menjünk a szobába, és akkor aludhatsz - állt fel, én pedig követtem őt.

- Te álmos vagy? - csuktam be az ajtót, és bebújtam az ágyamba.

- Nem nagyon. Eléggé fáj a hátam, meg a vállaim, meg úgy mindenem. - nevetett fel, majd befeküdt mellém.

- Masszírozzalak meg? - jutott eszembe, egy remek ötlet. Aprót bólintott.

- Akkor maradj itt. Hozok kenőcsöt. - siettem ki a szobából, egy hatalmas mosoly kíséretében. Összefutottam Vvel, de nem nagyon törődtem vele, minél gyorsabban vissza akartam érni Jungkookiehoz.

- Itt vagyok - csuktam be az ajtót, és felkapcsoltam a kislámpát, hogy azért lássak majd valamit.

Látszott rajta, hogy egy kicsit ideges, nem tagadom, én is az voltam. Leültem mellé az ágyra, és egy apró csókot adtam az imádnivaló ajkaira.

- Vesd le a pólód - kapta rám hirtelen a tekintetét, ahogy kimondtam ezt a mondatot. Annyira imádom, hogy ennyire félénk.

- Hogy máshogy kenjem be a hátad? - nevettem el magam, mire ismét vörös lett.

- Feküdj le, hogy hozzá férhessek a hátadhoz - adtam ki neki a következő "parancsot". Miután megvált a pólójától, elfeküdt az ágyon. Nagyon izmos háta volt, ahhoz képest, hogy még csak 19 éves. Ráültem derekára, mire ő mozgolódni kezdett alattam.

- Nehéz vagyok?

- Dehogy - vágta rá rögtön.

- Egy kicsit hideg lesz először, de utána jó lesz - öntöttem a kezeimbe a kenőcsből, majd Jungkook hátára tettem, mire ő felszisszent. Először a vállait kezdtem masszírozni, majd egyre lejjebb haladva, az egész hátát. Kicsit lejjebb ültem, hogy a derekát is elérjem. Behunyt szemmel, szabálytalan légzéssel feküdt, és a párnát markolászta. Miután végeztem, megpusziltam a tarkóját, mire kicsit megrándult. Ezek szerint eléggé érzékeny pontja a nyaka. Fura volt, hogy nem szólt egy szót sem, és a csend már kezdett egy kicsit nyomasztó lenni. Olyan volt, mintha nem élvezte volna.

- Jó volt? - kérdeztem, felült mellém, az arcomat pásztázta, és a száját harapdálta.

- Igen. Köszönöm Jimin hyung - ölelt át, majd egy apró puszit nyomott az arcomra, amitől önkénytelen mosoly kúszott az arcomra.

- Csak nem tudom, hogy most hogyan is kellene viselkednem - szólalt meg, de még mindig ölelt.

- Ezt, hogy érted?

- Hát, hogy.. ugye mi együtt vagyunk? - vette nagyon halkra magát.

- Persze! De ezt miért kérded? - toltam el egy kicsit magamtól, hogy szemeibe nézhessek.

- Nem tudom hogyan kellene viselkednem - hajtotta le fejét, és a földet kezdte pásztázni.

- Viselkedj velem ugyan úgy, mint eddig.

- Csak annyira rossz, hogy a srácok nem tudnak róla. V többször is rákérdezett már, de valahogy nem merem neki elmondani. - nyelt egy hatalmasat.

- Szerintem most még nem kellene nekik elmondanunk. Ráérünk még vele! - tettem kezem combjára, mire ő is rátette a kezét az enyémre.

- Igazad van, még korai lenne. Anyának sem szólok még, sőt senkinek. Legyen ez a mi titkunk. - mondta nekem, gyönyörű, csillogó szemekkel.

Nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Annyi gondolat járt a fejemben, és annyi mindent megszerettem volna tenni vele, de egyszerűen annyira ártatlanul nézett rám, hogy teljesen belezavarodtam.

Egy puszit adtam szájára, el akartam hajolni, de ő mohón utánam hajolt. Beletúrtam a hajába, és elmélyítettem a csókot. Nyelvem egész száját betérképezte, kezdtem egyre jobban elveszíteni a fejem. Óvatosan eldöntöttem az ágyon, és fölé másztam. A szíve egyre gyorsabban vert, és a levegőt is szaporábban vette. Ráültem derekára, és ismét a száját vettem bírtokba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, áttértem a nyakára. Apró puszikkal hintettem be, egészen a kulcscsontjáig. Jungkook aprókat nyögött, és jólesőket sóhajtozott.

- Jó érzés? - suttogtam bőrébe, őt pedig kirázta a hideg.

- I..igen - dadogta eléggé rekedt hangon.

Természetesen ekkor nyílt az ajtó, én meg villámsebességgel leugrottam Jungkookról, és mellé feküdtem. Egy kómás Vvel találtuk magunkat szembe.

- Mi az? - kulcsoltam össze ujjainkat Kookieval.

- Aludhatok itt? J-Hope horkol. - törölte meg a szemeit.

- Persze. Majd alszik itt mellettem Jimin. - mosolyodott el Jungkook.

- Köszönöm szépen - dőlt le azonnal az ágyamra, és már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani.

- Alszunk mi is? - fordult felém Jungkook, mire egy aprót bólintottam.

- Kijössz velem inni a konyhába? - kelt fel halkan az ágyról, én pedig követtem őt. A kezemet még mindig nem engedte el, ami nagyon kellemes érzéssel töltött el.

- Mit kérsz? - nyitottam ki a hűtőt. Kivette onnan a narancslevet, és öntött mindkettőnknek.

- Köszönöm - mosolyodtam el, mire ő is ezt cselekedte. [...]

- Jimin hyung? - suttogta Jungkook egy órával később.

- Mi az Jungkookie? - szólaltam meg, egy hatalmasat ásítva.

- Kapok jó éjt puszit? - suttogta a nyakamba, mitől kirázott a hideg. Mivel nagyon sötét volt, így kitapogattam arcát, több kevesebb sikerrel és egy cuppanós puszit adtam neki.

- Most már tudsz aludni? - öleltem át szorosan, amit ő is viszonzott.

- Remélem - válaszolta.

- Próbálj meg aludni - suttogtam és ásítottam egy hatalmasat.

- Jó éjt Jiminnie - bújt hozzám.

- Jó éjt Jungkook - pusziltam meg a fejét. [...]

Reggel amikor felkeltem már senki sem volt a szobába. Kikóvályogtam a konyhába, ahol már javában folyt a vita. Jungkook és V azon veszekedtek, hogy hány csipet ső kell a tojásrántottához. V váltig állította, hogy ő eddig mindig tízzel csinálta és mindig bejött neki. Jungkook ezzel szemben az ötöt mondta.

- Nekem jó lesz öt csipet sóval is - léptem be a konyhába.

- Jó reggelt Jimin - mosolyodott el Jungook, majd odajött és megölelt. Nagyokat pislogva néztem, hogy ezt most miért csinálta, de V reakciója is hasonló volt.

- Van valami amiről én nem tudok? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Nem hiszem - vakargattam a tarkómat. Jungkook arcáról viszont nem lehetett levakarni a mosolyt. Ezek szerint kialudta magát.

- Jól van, akkor legyen öt csipet só, de ha ez miatt lesz szótlan, majd jól a fejetekre öntöm - ment ki magabiztosan a konyhából.

- Kipihented magad? - léptem oda Jungkook mellé, aki gondosan készítette a reggelit.

- Igen, és te?

- Én is - segítettem feltörni a tojásokat.

- Ma 1-re itt lesz mindenki. Megbeszélés utána pedig szabadfoglalkozás. Elmegyünk a hídhoz?

- Menjünk, élvezzük ki a szünetet. [...]

- Suga születésnapja jövő héten szombaton lesz, majd szerzek nektek sojut. Megérdemlitek, szóval ünnepelhettek majd. - mondta a menedzser, mire mindenki elmosolyodott.

- Holnap 10kor lesz itt az autó, addigra legyetek készen - zárta le mondandóját, és már mindenki ment is a saját dolgára. A szobámba mentem, és ledőltem az ágyra. Nyílt az ajtó, én pedig azt hittem, hogy a maknae  az, ezért reflexből odaszóltam, hogy "Jungkookie gyere ide mellém"

- Nem Jungkook vagyok, de én is mehetek? - nevette el magát V, majd oda sétált az ágyamhoz.

- Gyere, van elég hely - nevettem fel kínosan. Lábával dobolt, amit általában akkor szokott, ha valamit kérdezni akar.

- Mi az Taehyung? - néztem rá, ő pedig elmosolyodott.

- Összejöttetek? - tette fel ezt az egy kérdést, amire rögtön rávágtam volna, hogy IGEN, de nem tehettem.

- Bárcsak.. - sóhajtottam drámaian, alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.

- Na ne viccelj már! - csattant fel.

- Mondom.. szerinted itt ülnék egyedül, ha nem így lenne? - hazudtam tovább. Utálok hazudni, főleg a srácoknak, de ez nevezhető kegyes hazugságnak is nem? Az nem bűn!

- Beszéljek a fejével?

- Megbeszéltük, hogy barátok maradunk. Ezen szerintem nincs mit beszélni. - néztem rá, ő pedig bólintott egyet.

- Neked még tetszik?

- Ki tetszik Jiminnek? - jött be Jungook a szobába, és ő is leült az ágyamra.

- Senki - mondta V, mire elröhögtem magam. Szegényt annyira sajnáltam.

- Most mi az? - nézett rám mindkettő.

- Semmi - vontam vállat.

- Furák vagytok - állt fel V, majd sietősen távozott.

- Miért is vagyunk furák?

- Megkérdezte, hogy összejöttünk-e. Mondtam, hogy nem. - vázoltam fel a helyzetet.

- Hiszen nem is vagyunk együtt - kacsintott egyett, majd szorosan ölelésbe vont.

- Persze, hogy nem vagyunk - nevettem el magam.