Fura

6.rész

Jungkook szemszög:

Jimin és V, már legalább fél órára elmentek valahova, ezért liveoltam egyet. Gondoltam, hogy fél óránál tovább nem lesznek sehol, de tévedtem. Hívtam Vt, de nem vette fel a telefont, ezért rendeltem magamnak csirkét, mert már fél 8 volt. Miután megvacsoráztam, gyorsan letusoltam, és az ágyamba bújtam. Körülnéztem twitteren, és láttam, hogy Jin posztolt egy képet magáról. Hallkan zenét hallgattam, és a plafont bámultam. Azért az érdekes, hogy 7en vagyunk egy bandába, és most még is egyedül vagyok az egész dormba, és bámulom a plafont. [...] Már majdnem bealudtam, amikor is nyitódott az ajtóm, és Jimin jelent meg.

- Felkeltettelek? - sétált oda mellém.

- Nem, de hol voltatok eddig? - kapcsoltam ki a zenét.

- Csak sétáltunk egyet, meg megvacsoráztunk. Te ettél már? Mert hoztam neked vacsorát.

- Rendeltem magamnak csirkét, de azért köszi - ültem fel.

- Akkor majd megeszi V – nevetett.

- Amúgy néztük a liveod. Tényleg eléggé unatkozhattál - lépett be V is a szobába.

- Mivel nem vetted fel a telefonod - néztem rá szúrós szemmel.

- Nem is láttam, hogy hívtál - nézett a telefonjára, majd megvakarta a tarkóját, és egy "Ja tényleg" után célba vette a fürdőt. Jimin leült mellém, majd telefonozni kezdett.

- Holnap mit fogunk csinálni? - kérdeztem tőle, mire vállat vont. Úgy döntöttem, nem fogom feleslegesen járatni a számat, ezért én is telefonozni kezdtem. 

- Mit csinálsz? - hajtotta a fejét a vállamra.

- Unatkozom. Semmi izgalmas nincs ezen az interneten. - zártam le a telómat.

- Hát ja, ezzel egyet értek - sóhajtott egyet, de még mindig a vállamon feküdt.

- Kényelmes a vállad - szólalt meg egy idő után.

- Tudom, mondták már páran - kuncogtam fel, mire ő is elmosolyodott. V jött be a szobába, aki elküldte Jimint fürödni, majd elfoglalta helyét.

- Hol voltatok? - kérdeztem hyungomtól.

- Igazából elmentünk egy hídhoz. Jimin eléggé megkedvelte azt a helyet. Azt mondta, hogy minden nap szeretne oda elmenni. 

- Milyen híd? - érdeklődtem, bár már rég gondoltam, hogy arról a hídról beszél, ahova én vittem el.

- Nem tudom a nevét, de közel van egy parkhoz, és nagyon sok lakat van. Biztos ismered.

- Igen, ismerem - mosolyodtam el.

- Akkor rendben. De amúgy, most mi van közötted és Jimin között? - tért rá egy teljesen más témára.

- Mármint ezt, hogy érted? - szaladtak össze a szemöldökeim.

- Legjobb barátok vagytok?

- Igen. De ez, hogy jött ide? - néztem rá továbbra is értetlenül.

- Csak úgy, eszembe jutott - kelt fel, és egy mosoly kíséretében magamra hagyott. Amíg Jimin vissza nem ért, a füzetet olvastam, amit tele írt dalszövegekkel. Az egyik különösen tetszett, aminek a lényege a tiltott szerelem volt. 

- Te mit csinálsz? – vette ki a kezemből a füzetet, és az ágyára dobta.

- Nagyon jók azok a dalszövegek. Komolyan mondanod kellene a menedzsernek, hogy írtál számokat. Simán lehe... – kezdtem el, de a szavamba vágott.

- Ezeket csak magamnak írtam. Neked sem terveztem megmutatni, ahogy senki sem tud róla. – zárta le a témát, majd kiment a szobából, és Vvel tért vissza.

- Alszok én ma Jungkookkal! – ajánlotta fel V, mire Jimin rögtön rávágta, hogy szó sincs róla.

- Egyszer már aludtunk hárman. Aludjunk most is! – vetette fel a második ötletet is V, mire Jimin tarkón csapta. Vből kitört a nevetés, én pedig nem értettem ezt a szituációt.

- Most akkor mi lesz? – néztem felváltva rájuk.

- Együtt alszunk – feküdt be az ágyamba Jimin.

- Ez eldőlt – kuncogott V, és bemászott Jimin ágyába. Jeleztem Jiminnek, hogy én fogok ismét belül aludni. Szemet forgatva kelt ki az ágyamból, és engedett be. V zenét hallgatott, én pedig pihentettem a szemeimet. [...]

- Most alszol? – bökött meg Jimin.

- Nem, csak pihentetem a szemeimet – válaszoltam. Sóhajtott egyet, majd ráfeküdt a mellkasomra.

- Jimin hyung? – néztem rá, de csak a feje tetejét láttam, ő pedig nem nézett fel rám, de éreztem a szíve heves verését.

- Jimiin – paskoltam meg az arcát óvatosan, mire végre rám nézett. Hatalmas vigyor volt az arcán.

- Most mi az? – néztem rá értetlenül, de ő inkább vissza feküdt a mellkasomra. Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel, ezért inkább ráhagytam. Eléggé fura mostanában Jimin, persze semmit nem mondd. Lehet szerelmes. [...]

- Alszol? – pillantott fel rám, én pedig megráztam a fejem.

- Én álmos vagyok, szóval aludjunk! – feküdt vissza mellém. Hozzá vágott egy párnát Vhez, aki egy hatalmasat ugrott, úgy megijedt.

- Alszunk! Jó éjt! – mosolygott Jimin, V pedig amolyan „Meghalsz” pillantással nézett rá.

- Jó éjt hyung! – köszöntem el tőle, majd a fal felé fordultam, és elég hamar el is aludtam. [...]

Másnap én keltem fel legkorábban, ezért elmentem futni egyet. Mivel még csak akkor világosodott, ezért az idő pont tökéletes volt rá. Fél 8-kor már fent volt V. A nappaliban ült és a TVt bámulta.

- Jó reggelt hyung! – köszöntem neki.

- Neked is. Hát te, hol jártál? – veregette meg a mellette lévő helyet, amire le is ültem.

- Kipihented magad ebben a 2 napban?

- Azt hiszem, hogy igen. Te? – kérdeztem tőle, mire válaszul bólintott.

- És fel vagy készülve a következő 1-2 hétre? Mert én már nagyon várom! – kezdett el pattogni.

- Én is várom igazából, főleg a koncerteket. – mosolyogtam. [...] Miután Jimin is felkelt, reggeliztünk, majd szép lassan érkeztek vissza a többiek. Először J-Hope, majd Jin, végül Suga, Rap Monster és a menedzserünk. Hozzá fogott szokásos monológjához, de most elég hamar befejeztük. Jimin a pólóm szélével szórakozott, és szerintem nem is figyelt nagyon. Óvatosan meglöktem a kezét, mire rám kapta tekintetét.

- Figyelj – suttogtam oda neki.

- Figyelek – suttogott ő is, egy halvány mosoly kíséretében.

- Persze – löktem el a kezét a pólómról, mire megragadta a kezemet, és azt kezdte fogdosni. V ránk nézett, majd valamit kommunikált Jiminnel, de nem nagyon értettem. Így hallgattuk végig a menedzserünket. Holnap 7kor kezdjük az új klippünk forgatását, utána pedig koncert koncert hátán lesz, kevés alvással.

Véletlen volt!

5.rész

Jungkook szemszög:

- Szóval akkor 2 nap szünet? – néztünk mindannyian menedzserünkre.
- Igen. Mivel az utóbbi időben keményen dolgoztatok, így megérdemelitek.
- Köszönjük szépen! – hajoltunk meg egyszerre, majd a kocsi felé vettük az irányt.
- Én meglátogatom a szüleimet – mondta J-Hope, miután beültünk a kocsiba.
- Szöulba lesznek? – kérdezte RapMon.
- Igen, pont most – mosolygott.
- Na, ennek iszonyatosan örülünk! Érezd majd jól magad. – mondta V.
- Én és Suga valószínűleg a stúdióba leszünk – bólogatott RapMon.
- Nekem még semmi tervem sincs, szerintem aludni fogok – néztem rá a többiekre.
- Nekem sincs még tervem – mondta egyszerre V és Jimin.
- Jin? – nézett mindenki a legidősebb tagra.
- Szerintem én is meglátogatom a családom. Ha meg nem lesz rá alkalmam, akkor pihenek, és főzök.
- Akkor ezt megbeszéltük. Élvezzük ki ezt a pár nap szünetet, mivel nemsokára új klip, és keményen kell dolgoznunk, hogy az ARMYk meg legyenek elégedve velünk. – csapta össze két tenyerét a leaderünk. [...] A dormba J-Hope pakolni kezdett, Jin pedig telefonált. Én Vvel ültem a szobájában és egy videót néztünk. Jimin jelent meg az ajtóban, majd közénk furakodva, ő is nézte velünk.
- Ezt fogjuk csinálni 2 napig? – törte meg a csendet V.
- Van más terved? – nézett rá Jimin.
- Elmehetnénk moziba, vagy vidámparkba, vagy valahova. Ne üljünk már itt egész nap.
- Tudod, hogy nem mehetünk ilyen helyekre, mert felismernek. Szerintem te sem örülnél neki, ha a pláza közepén ugranának rád. – sóhajtottam, mire Jimin bólogatni kezdett.
- Akkor üljünk itt egész nap, és ne csináljunk semmit – sértődött be V.
- Este elmehetnénk valamerre. Akkor már nincs olyan nagy tömeg – vetettem fel.
- Ez eléggé vicces, hogy nem tudunk mit kezdeni magunkkal – nevettet fel Jimin, és a vállamra hajtotta a fejét.
- Már aludni sincs kedvem – nyavalyogtam.
- Akkor nem alszunk ma – kacsintott Jimin, egy perverz mosoly kíséretében. [...] Jin elérte a szüleit, így csak V, Jimin és én leszünk a dormban. V átköltözött hozzánk, megkapta az én ágyamat, én pedig majd Jiminnel osztozkodunk az övén. V úgy döntött, hogy hamar lefekszik, de én egyáltalán nem voltam álmos, és elterveztem, hogy Jimint sem fogom hagyni aludni.
- Ugye te még nem alszol? – kérdeztem Jimintől, aki megrázta a fejét.
- Kérdezhetek valamit? – nézett rám Jimin.
- Persze!
- Te voltál már együtt valakivel? Mármint úgy igazán. – nyelt egy nagyot.
- Nem. Egyszer volt egy barátnőm, de vele csak a pusziig és a kézfogásig jutottunk el. De miért kérdezed? Neked volt már? – néztem én is rá, mire megrázta a fejét.
- Ezek szerint egyikünk sem mázlista ilyen téren – nevettem fel, mire ő is csatlakozott hozzám.
- De ígérd majd meg, hogy ha lesz valakid, akkor azt nekem mondod el először.
- De te is ígérd meg akkor meg – pillantottam rá.
- Megígérem! – tapogatózott a sötétben, majd a kezemet fogta meg, és a kisujjamat össze akasztotta az ő kisujjával.
- Nem megyünk el sétálni? – vetettem fel az ötletet, mert nagyon nem jött álom a szemeimre.
- Most hagyjuk itt szegény Vt? – álltunk fel csendben, és  kabátokért mentünk.
- Bezárjuk az ajtót, amúgy sem fog feltűnni neki – vettem elő a lakáskulcsot a zsebemből.
- Akkor menjünk – zárta be az ajtót. Ahogy a kellemes szellő megcsapott, már is jobb lett a kedvem.
- Hova szeretnél menni? – kérdezte tőlem.
- A közelben van egy gyönyörű híd. Elmegyünk oda? Mindig is szerettem olvasgatni a lakatokat.
- Menjünk. Nagy álmom amúgy, hogy egyszer az én nevemmel is kikerüljön oda egy lakat. – mosolyodott el. [...] Talán úgy 5 percet sétálhattunk, amikor is egy cica nyávogást hallottunk meg. Jimin imádja a macskákat, ezért úgy döntött, hogy akkor keressük meg. Mivel egy parkban voltunk, ahol sok bokor és fa volt, így szinte lehetetlennek tűnt.
- Nem hiszem el, hogy így elbújt – sóhajtott egy hatalmasat.
- Lehet már rég elment, mi meg itt keressük – nevettem fel, mire kaptam egy szúró pillantást hyungomtól.
- Úristen ott van! – ugrott fel, és a bokor felé kezdett rohanni, ahol a macskát látta. [...] Negyed óra szenvedés után végre elfogtuk a cicát. Még fiatal lehetett, fehér szőre volt, fekete pöttyökkel. Leültünk egy padra, és simogattuk az állatot.
- Meg akarom tartani – szólalt meg.
- Szerinted mit szólnának hozzá a többiek? És a menedzserünk?
- Jól van na..csak vicceltem – mosolyodott el flegmán.
- Most már mennünk kellene. Már fél 12 van, de még el sem jutottunk a hídig – álltam fel. Jimin alig akarta ott hagyni a cicát, ezért konkrétan a hídig vonszoltam magam után.
- Ne viselkedj már így! Hát rosszabb vagy mint V, amikor éhes – toltam magam előtt. Hirtelen megfordult, mire én elvesztettem az egyensúlyomat, és a fűre estem, Jimint magammal rántva. Mindketten hatalmas nevetésbe törtünk ki, de ő még mindig rajtam feküdt. Egy pillanatig mintha hezitált volna, de utána felkelt rólam, és segített felállni. Nem szólt semmit, csak szótlanul előre ment, engem meg sem várva.
- Most mi a baj? – futottam utána, mire ő nem válaszolt.
- Jimiiin – léptem oda hozzá, de ő továbbra is a vizet bámulta.
- Hát nem így terveztem el, de legalább együtt vagyunk itt. Apa itt kérte meg anya kezét. Van is egy közös lakatuk, de már fogalmam sincs, hogy hol van. Nagyon kicsi voltam amikor itt jártam. És mennyire mázlisták vagyunk, hogy ilyen közel lakunk a hídhoz. – meséltem neki, de nem szólt semmit, csak maga elé bámult, és a szája szélét rágta.
 - Elmondod, hogy hirtelen miért lettél ilyen? A macska miatt? Akkor menj...-kezdtem el, de a szavamba vágott.
- Csak menjünk haza. Nagyon álmos vagyok. – indult meg, de én megragadtam a csuklóját.
- Jimin kérlek mondd már el, hogy mi a baj. Nem szeretem ha ilyen vagy.
- Csak álmos vagyok – nézett rám. Szorosan átöleltem, amit először nem is viszonzott, de utána ő is szorosan átölelt. [...] A dormig vezető út némán telt, ő nem szólalt meg, én pedig nem akartam fölöslegesen jártatni a számat. V horkolt, ezért átmentünk az ő szobájába, és ott aludtunk. Nem tudom, hogy mi történt Jiminnel, de feltűnően megváltozott a hangulata. Elmotyogott egy „Jóéjt”-et, és már aludt is. Én egy darabig zenét hallgattam, majd elnyomott az álom. [...] Másnap amikor felkeltem Jimin már nem volt a szobába, ezért egy nagyot ásítva mentem a  konyhába. V már javában készítette a reggelit, amit eléggé rossz volt látni.
- Segítsek? – mentem oda hozzá, mire megadóan arrébb állt.
- Jimin hol van? – kérdeztem tőle.
- Már korán reggel elment valahova. Azt mondta, hogy nemsokára jön – ült le az egyik székre. [...] Fél 10 körül ért vissza Jimin, egy füzet volt a kezébe, és egy toll. Leültünk reggelizni, majd úgy döntöttünk, hogy szabadfoglalkozás lesz. Időközben Jimin kitett egy képet magáról twitterre, ahol a hídnál van. Ezek szerint oda ment?
- A hídnál voltál? – ültem le mellé az ágyra, mire egy aprót ugrott.
- Megijesztettél – vette szaporán a levegőt. – Igen, ott voltam. Nappal még szebb mint éjszaka.
- Most már elmondod, hogy mi volt a baj az este?
- Nos..szóval, azt hiszem, hogy...- kezdte el, de természetesen ekkor jött be V a szobába, és a beszélgetés abba maradt. [...] A nap többi részét Vvel töltöttem, mert Jimin a szobájában volt.
- Nem is szoktam horkolni – nevetett fel V, miután elmeséltem neki, a szobaváltoztatásunk okát.
- Hát most még is megtörtént – nevettem én is vele.[...] Fél órávval később Vvel már tényleg nem tudtunk mit csinálni.
- Jó, akkor kő, papír, ollózzunk – bólintott rá V.
- Aki veszít az alszik egyedül – mosolygott.
- Előre sajnálom Jimint, ha veled kell aludnia – nevettem fel, mire játékosan a vállamba ütött.
- Legyen három menet, mert az úgy izgalmasabb – mondtam.
- Kő, papír, olló! – mutattam követ, ő pedig ollót.
- 0-1 nekem! -vigyorogtam. Másodjára V nyert, de harmadjára én, szóval én alszok ma Jiminnel. Utána azt játszottuk, hogy a vesztes  mosogat ma este, a vesztes fürdik utoljára, és az utolsó az volt, hogy a vesztes ad puszit Jiminnek. Mindet megnyertem, kivéve az utolsót. Sóhajtva álltam fel, és hyungom szobájába indultam, aki háttal ült az ajtónak. V az ajtóból figyelte a műveletet. Rám pillantott Jimin, mire nem is vártam olyan sokat, akartam puszit adni az arcára, de ő úgy fordult, hogy egy szájra puszi lett belőle. V röhögő görcsöt kapott, Jimin pedig teljesen lesokkolódott. A számhoz kaptam, és Jimint bámultam. Hát ez ciki.
- Ez meg mi volt? – nézett rám értetlenül.
- Csak egy puszi lett volna! De te belehajoltál. Véletlen volt. – vakartam meg a tarkóm. Teljesem kipirult, mondjuk szerintem én sem nézhettem ki máshogy. V bejött és vállba veregetett.
- Jungkook, én arcra puszira gondoltam – cukkolt direkt.
- Én is – forgattam szemet. Jimin szótlanul ült, és ismét maga elé bámult. Tegnap is ezt csinálta. V kiment a szobából, én pedig kivettem a kezéből a füzetet. Tele volt dalszövegekkel.
- Miért nem mondtad, hogy dalszövegeket írsz?
- Nem tartottam fontosnak. Meg amúgy sincsenek még kész. – akarta kivenni a kezemből, de felálltam.
- Most mit csinálsz? – állt fel ő is.
- Vedd el tőlem, ha akarod – rohantam ki a szobából, mire egy „Hééj”-t hallottam, szóval bevált a csalim. Tegnap óta nagyon csendes, és nem is mosolyog, ezért célom a megmosolyogtatása volt.
- Jungkook add vissza – jelent meg az ebédlőben.
- De én még szeretném ha nálam lenne – mosolyogtam. Hirtelen elkezdett rohanni felém, mire átrohantam a konyhába.
- Vedd el ha akarod – nevettem, ő pedig elmosolyodott. Berohantam Sugáék szobájába, és elbújtam az ajtó mögé. Jimin utánam jött, de ekkor már nevetett.
- Jungkookie add vissza a füzetem – szorított be a sarokba, mire leguggoltam és átöleltem a füzetet. Jimin csikizni kezdett, én pedig vergődni kezdtem mint egy hal.
- Jó! Oké, odaadom, csak hagyd abba! – adtam meg magam. Diadalittas mosoly jelent meg az arcán, és kinyújtotta, hogy oda adjam a füzetet, de helyette a kezemet tettem oda.
- A füzetet – nézett rám szúrós szemekkel. Sóhajtottam egyet, majd oda adtam neki. Már állt is fel, és ment vissza a szobájába. V jelent meg, és leült mellém.
- Milyen volt Jimint megcsókolni? – kérdezte.
- Ez nem volt csók! Csak egy véletlen puszi.
- Jimin reakciója eléggé aranyos volt. Láttad, hogy elpirult?
- Én is elpirultam nem? – fogtam meg az arcom.
- Ő konkrétan paradicsom vörös lett. Lehet tetszel neki. – nevetett fel, mire belőlem is kitört a nevetés.

Piros rózsa

4.rész

Jimin szemszög:

- Ha nem siettek itt fognak hagyni titeket – kopogtattak az ajtónkon a fiúk. El felejtettünk ébresztőt állítani, és még az ajtót is bezártuk. Előbb keltem fel mint Jungkook, ezért én szembesültem azzal, hogy ismét összebújva aludtunk.
- Jungkook.. kelj fel – bökdöstem hyungomat.
- Mi? Mi van? – pattantak ki a szemei.
- Nem állítottunk órát. Öltöznünk kell! – pattantam ki az ágyból, majd gyorsan kiválasztottam valami egyszerű ruhát. Jungkookkal ez már nem ment olyan gyorsan, ezért konkrétan ki kellett rángatnom az ágyból.
- Már mondtam, hogy miattad fognak itt hagyni minket– mérgelődtem, és kiválasztottam neki is valamit. Ő is átöltözött, majd rohantunk ki a dorm elé, de a kocsi, és a többiek már sehol sem voltak.
- Hát ezt nem hiszem el – nyögött egy hatalmasat Jungkook.
- Én biztos nem fogok gyalogolni. Elég volt tegnap. – álltunk még egy pár percet egy helyben. Jungkook felhívta Vt, aki azt mondta, hogy most érkeztek meg. A címet nem tudja, de elvileg majd a menedzser elküldi nekünk, bár szerintem nem. Engem alapból nem bír a tegnapi miatt, szóval fogalmam sincs mi lesz.
- Szerintem menjünk vissza és öltözzünk fel rendesen, mert ez a ruha összeállítás borzasztó! – nevetett fel Jungkook, és vissza indultunk  a szobánkba. Miután felöltöztünk gyorsan reggeliztünk. Talán egy órával később kaptam egy SMSt, benne a címmel.
- Oké, gyalog csak 10 perc – mosolyodtam el.
- Fel fognak ismerni minket – ijedt meg Jungkookie.
- Nem fogunk! Húzunk fel kapucnit, és eltakarjuk az arcunkat. – próbáltam biztatni. [...]
Rendesen felöltöztünk és elindultunk. Próbáltunk minél gyorsabban menni, de egyszer csak egy sikítást hallottunk. Észre vett minket egy lány. Megragadtam Jungkook kezét, és rohanni kezdtünk. Kezdtem kifáradni, de Jungkook húzott maga után. Lihegve estünk be az ajtón, magunk után becsukva, és a földre borulva. Nem is tudom mikor futottam utoljára ennyit. Ekkor jelent meg a menedzserünk, és karba tett kézzel állt meg előttünk.
- Remélem tanultatok az esetből – mosolyodott el, majd se szó, se beszéd nélkül ott hagyott minket.
- Nem értem miért lett ilyen bunkó velünk mostanában – sóhajtott Jungkook, majd felállt, és nekem is segített. Megkerestük a termet amibe a többiek voltak. Ez eléggé könnyű volt, mert az I Need You már a folyosó végéről is hallatszódott.
- Na végre, hogy itt vagytok. Nélkületek elég nehéz volt elpróbálni a táncokat. – üdvözölt minket RapMon, amikor beléptünk a terembe.
- Miért lihegtek? Maratont futottatok, vagy mi? – nevetett fel J-Hope.
- Egy rajongó elől menekültünk. Talán 5 utcányit futhattunk. – meséltem nekik.
- Ezért kell legközelebb ébresztőt állítanotok – mondta Suga, majd mindenki beállt a helyére. [...]

A próba igazából nagyon jól ment mindenkinek. Miután végeztünk, a menedzser jött be hozzánk.
- Remélem tanultatok a ma reggeli esetből - nézett rám és Jungkookra. Mindketten bólintottunk, és lehajtottuk a fejünket.
- De nem ezért jöttem ide, hogy ismét leszidjalak titeket. Elmondom az elkövetkezendő pár hónap történését. Először is, áprilisban comeback, az albumotok záróklipjével. Gondolom nem kell mondanom, hogy Young Forever lesz a címe. Januárban lesz az ISAC, ahova az idén is meghívtak minket. Márciusban a 30th Golden Disc Awards 2016on fogtok fellépni, Ha bármi ujjat tudok, akkor mondom nektek. Holnap 7re legyen mindenki kész. A kocsi kint vár rátok. Mára ennyi. - mondta, majd magunkra hagyott. Még csak 12 múlott, szóval bőven van időnk.
- Ma bemegyek a kórházba anyához - szóltam a többieknek, miközben mentünk ki a kocsihoz.
- Én szeretnék veled menni - szólalt meg Jungkook.
- Akkor menjetek ketten, addig is legalább csend lesz - mosolygott Jin.
Elmentünk először is egy virágboltba, szerencse, hogy két biztonsági őr volt velünk, mert szerintem egyikünk sem akarta, hogy a reggeli eset megismétlődjön.
- Piros, vagy fehér rózsa? - néztem rá.
- Ezt neked kellene tudnod, hogy mit szeret. Én a pirosat mondanám, de szerintem hozzá a fehér jobban illik.
- Akkor kérnék 6 fehér, és 1 piros rózsát - mondtam az eladónak, aki bólintott egyet, majd össze is állított a csokrot.
- Hogy, hogy kértél 1 pirosat is? - kérdezte tőlem, miután beültünk a taxiba, és a kórház felé vettük az irányt.
- Ez a tiéd - nyújtottam át neki a piros rózsát.
- Ohh Jimin hyung. Ez nagyon kedves tőled! - ölelt szorosan magához.
- Szülinapodra egy egész csokor piros rózsákat fogsz tőlem kapni - mosolyodtam le, mire az ő arcáról sem lehetett levakarni a mosolyt.
Anya kórterme a második emeleten van, ezért hamar oda értünk. Jungkook kint várt rám az ajtó előtt.
- Szia anya - pusziltam meg az arcát. - Hogy vagy? - ültem le az ágya szélére.
- Szia Jimin. Minden rendben. Te hogy vagy? - fogta közre az arcomat két kezével.
- Hoztam neked egy vendéget - mutattam az ajtó felé, amin Jungkook lépett be,
- Jungkook, de rég láttalak már - mutatta, hogy menjen oda hozzá. Kezében az egy száll vörös rózsával bátortalanul ült le az ágy másik felére. - Nagyon örülök, hogy itt vagy. Veled is minden rendben? A családoddal is? - telt meg a szeme könnyekkel, magam sem tudom, hogy miért.
- Igen, minden rendben van - mosolyodott el.
- Hoztunk neked egy apró ajándékot - nyújtottam át neki a rózsacsokrot.
- Jajj fiam, tudod, hogy nem szeretem ha rám költesz! - vette el tőlem a csokrot, és megszagolta. Jungkook töltött vizet a kis szekrényén lévő vázába, majd bele tette a virágokat.
- Nem sokára úgy is kijutok innen. Nagyon szeretnék már elmenni az egyik koncertetekre. A többi fiút is nagyon rég láttam már. - törölgette a szemeit. Szorosan magamhoz öleltem, sosem szerettem ha sír. még ha csak örömből csinálta akkor sem. Pont ekkor jött be az egyik orvosa. Elmondta, hogy csütörtökön műtik. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, ilyet nap mint nap végeznek el, így nem kell aggódni. [...] 2 előtt indultunk vissza a dormba. Haza fel úton csináltunk egy rövid liveot, mert eléggé unatkoztunk. A kommentek folyamatosan jöttek, a szívek száma is nőtt, és a nézettség is hamar 100,000 fölé került. A kommentekben mindenhol "Jikook" volt, és kérdezgették, hogy hol vannak a többiek. Konkrétan elbeszélgettünk a semmiről negyed órán át. Elköszöntünk az ARMYktól, majd nemsokára a dormba is értünk. Isteni illatok voltak mindenhol. Jungkook gyomra ekkor korgott egy hatalmasat, amiből leesett, hogy valószínűleg ő is nagyon éhes. A fiúk finomabbnál finomabb ételeket rendeltek. Se szó, se beszéd nélkül ültünk le enni. Jin kitágult szemekkel bámult minket. Mondjuk tényleg vicces helyzet lehetett, hogy még csak most jöttünk meg, már is tömjük magunkat.
- Kié az a rózsa? - mutatott Jungkookie mellett lévő rózsára.
- Az enyém - mondta büszkén.
- Kitől kaptad? Egy ARMYtól? - tette bele egy vázába.
- Jimintől kaptam - válaszolta tele szájjal.
- Én is egy ARMY vagyok! - szóltam közbe tele szájjal.
- Jól van, te is az vagy - nevetett fel, majd ott hagyott minket. [...]
Megettünk mindent, elpakoltunk magunk után, és én elmosogattam. Szeretek mosogatni, amit a többiek gyakran ki is használnak, azért általában mindig én mosogatok. J-Hope ballagott le hozzám, és leült az asztalhoz, és engem bámult.
- Igen? - néztem hátra, mert már égetett a pillantása.
- Holnap nem tartunk egy közös napot? - tette fel a kérdést, ami kicsit váratlanul ért.
- Persze. Ez jó ötlet. De honnan jött? - néztem rá értetlenül.
- Az utóbbi időben a nap 24 órájából 23-at Jungkokkal töltesz. Az az egy amit meg egyedül, az a fürdés és a többi dolog. - kopogtatott a körmével.
- Ez nem igaz. Veletek is szoktam lenni, csak vele többet, mert a szobatársam. - tettem le a mosogató szivacsot a kezemből.
- Ha te mondod - kezdte a földet bámulni. Leültem vele szembe az asztalhoz, és egy hatalmas sóhaj kíséretében neki kezdtem monológomnak.
- Jungkook a legjobb barátom. Te is az vagy, ahogy V, és az egész banda is, de ő valahogy még is más. Te több időt töltesz Vvel, ahogy Jin RapMonnal, és Suga egyedül. De ez szerintem teljesen normális. Jól kijövünk egymással, és csak nagyon kevésszer vitázunk. Nem fontos, hogy a nap 24 óráját együtt töltsük.
- Tudom, nem is úgy értettem, csak régebben sokkal jobban kijöttünk egymással mint most - sóhajtott egyet.
- Ez nem igaz. Most is jól kijövünk egymással. De akkor holnap együtt töltsük a napot. - álltam fel, és újra mosogatni kezdtem. Nem szólt semmit, csak vissza ment a szobájába. [...] Végeztem, és a szobámba mentem. Jungkook az ágyán ült háttal, fülében a fülese, és rajzolgatott egy lapra. Csendben oda lopóztam hozzá, és átöleltem hátulról. Ugrott egy aprót, de amikor rájött, hogy csak én vagyok, akkor megnyugodott.
- Mit csinálsz? - ültem le mellé.
- Rajzolok. Unatkoztam, nem tudtam mit csinálni, és hát ez lett belőle. - mutatta felém a lapot. Én és Jungkook voltunk a lapon. Az egyik közös fotózásunkat próbálta lerajzolni. Több kevesebb sikerrel sikerült is neki. A piros rózsa ott volt a kezében, ami mosolyt csalt az arcomra.
- Woow. Ez iszonyat jó lett. - dicsértem meg.
- Köszönöm - pirult el.
- Ha tudom, hogy ennyire szereted a piros rózsákat, akkor már rég vettem volna neked - kacsintottam egyet. Jungkook nem reagált rá semmit, csak gyorsan elkapta a tekintetét, és a papírt kezdte bámulni ami a kezemben volt. Csend volt a szobában, és talán most először volt kínos csend közöttünk a debütálásunk óta. amikor a másiknak csak a nevét tudtuk.
- Most mi van? - törtem meg a csendet, mire szegény felugrott.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni - nevettem fel, mire ő is felkuncogott.
- Nézzünk filmet? - ajánlottam fel.
- Mindig azt csináljuk. Valami mást kellene.
- De mit? Itt semmit sem lehet. Akkor kártyázzunk, vagy nézzünk videókat, vagy aludjunk.
- Ha most alszunk este nem fogunk semmit - érveltem. Plusz én nappal sosem tudok aludni, szóval ez részemről bukta. Jungkook lefeküdt, és a plafont kezdte nézni. Én is lefeküdtem mellé, csak én őt bámultam, és nem a plafont. Szembe fordult velem, és ő is engem kezdett bámulni.
- Nem szeretem ha bámulnak - suttogtam, mire egy apró mosoly jelent meg a szája két szélén, és természetesen direkt tovább bámult.
- Naa - takartam el a fejem, mindkét kezemmel. Ekkor lépett be a szobába V.
- Megzavartam valamit? - nézett ránk.
- Nem, semmit - nevettünk egyszerre.
- Jól van. Csak megbeszélés van, aztán gondoltam szólok.
-Már megyünk is - pattantunk fel egyszerre, majd kirohantunk a szobából.

Bűntudatom van

3.rész

Jimin szemszög:

- Feleslegesnek érzem magam – sóhajtottam a koncert előtti percekben.

- Ilyen még csak eszedbe se jusson. Nem vagy felesleges! – biztatott Jin. – Ha te nem lennél, akkor nem lenne BTS – folytatta.

- Komolyan így gondolod?

- Én is így gondolom! – szólt Jungkook is közbe, majd a srácok is vele bólogattak.

- Köszönöm srácok – mosolyodtam el.

Szólt a menedzser, hogy indulás van a színpadra. Köszöntöttük az ARMYkat, majd el is indult a Run. Olyan fura volt, hogy mindig hátul voltam, és, hogy Jungkookie énekelte a részeimet. A fanok ki voltak akadva, hogy ennyire háttérbe szorultam. Az egész terem megtelt a kiabálásaikkal: „Park Ji Min„ – ezt hajtogatták egyfolytában . Oda sétált Jungkook hyungom mellém, és átölelt. Szemeim könnyesek voltak, és erőlködnöm kellett, hogy ne sírjam el magam.

- Ne sírj – suttogta oda nekem, mire sikítások hallatszottak az ARMYk felől. El is felejtettem, hogy vannak akik azt hiszik, hogy én és Jungkook együtt vagyunk titokba.

- Nem sírok – válaszoltam neki, és jobbnak láttam, ha hátat fordítok mindenkinek.

Ekkor jelent meg a menedzserünk két „csatlósa”, és se szó, se beszéd nélkül le akartak vinni a színpadról, de RapMon megakadályozta.

- Ti meg mit csináltok?- akadt ki. Eközben a többiek próbálták elterelni a rajongók figyelmét, bár ez lehetetlennek tűnt. Suga is oda jött hozzánk Jungkookkal egyetemben.

- Ezt a parancsot kaptuk. Le kell vinnünk a színpadról Jimint, mert akadályozza a koncertet.- válaszolt az egyik.

- Sajnáljuk, de innen nem visztek le senkit – mondta Suga, majd csuklón ragadott, és visszavitt a színpadra.

- Figyelj, én tényleg lemegyek ha kell – néztem rá hyungomra, aki csak szemet forgatott.

- Nagyon sajnáljuk, hogy meg kellett szakítani a koncertet. – tért vissza Kookie és RapMon is.

- Szóval mit szólnátok egy Dopehoz? – szólalt meg J-Hope. Oda jött mellém Jungkook, és a fülembe súgta, hogy meg tudom csinálni, így én fogom a saját részeimet táncolni és énekelni is.

- De mit fog szólni ehhez a menedzser? – kérdeztem vissza, de csak legyintett egyet válaszul, majd Sugához ment, gondolom megbeszélni, hogy mindenki a saját részét énekli és táncolja majd. Elkezdődött a zene, a hasam pedig görcsbe rándult. Nem szabad elrontanom. Tökélesnek kell legyek, hogy bizonyítsak a srácoknak, a menedzserünknek és az ARMYknak is. [...] A koncert többi része tökéletes volt. Megcsináltam. Ugrálva mentem le a színpadról, majd Jungkookiera ugrottam. De még csak itt jött a fekete leves. Ahogy megláttuk menedzserünket, leugrottam Jungkook hátáról.

Oda sétált hozzám, és egy hatalmas pofont kaptam. Kitágult szemekkel bámultam a menedzserünket. Ezután Jungkookhoz és Sugához lépett.

- Ti normálisak vagytok? – kiabált rájuk. – Megszegtétek a parancsomat. Szerintetek viccből mondtam, amit mondtam? És mi az, hogy nem engeditek lehozni Jimint a színpadról? Azt akarjátok, hogy oszlassam fel a bandát? Vagy mit akartok?

- Ma mindnyájan gyalogoltok a dormig. Holnap pedig szabadnapotok helyett egész nap próbálni fogtok! – kiabálta még mindig, majd becsapta maga után az ajtót úgy, hogy még az üveg is beleremegett. 

- Jól vagy Jimin hyung? – jöttek oda hozzám a többiek, én csak bólogattam. Pedig egyáltalán nem voltam jól.

- Szerintem indulnunk kellene, mivel a dorm nincs közel – kezdte összepakolni a cuccainkat Suga.

Csendben sétáltunk, Jin vezetett minket. Szerencsére sötét volt, így nem kellett félnünk, hogy esetleg valaki felismer minket. V mellett sétáltam, előttünk J-Hope és Suga, legelöl pedig Jin és Rap Monster. Szegény Jungkook egyedül ballagott mögöttünk. V beállt az előttünk lévők mellé, én pedig hátra mentem hyungomhoz.

- Miért lógatod az orrod? – zavartam meg, mivel a cipőjét bámulva haladt.

- Megütött téged. De te semmiről sem tehetsz. Miattam ütött meg, és annyira bűntudatom van..

- Nem miattad ütött meg!

- De! Én mondtam, hogy énekeld a saját részed. – suttogta halkan. Hangja szomorú volt. A kezéért nyúltam és összekulcsoltam az ujjainkat. Először kicsit meg volt szeppenve, de utána ugyan úgy folytatta a cipője bámulását.

- Ne legyél már ilyen. Nézz rám, vagy az égre vagy bármi, de nem akarom, hogy ilyen kedved legyen. – próbáltam valahogy megtörni.

- Ma is alszol velem? – suttogta hallkan. Elmosolyodtam, mivel tegnap még ő mondta, hogy az az utolsó nap amikor vele alszok.

- Cseréljek ágyat J-Hoppal? – kérdeztem tőle, mire bólintott.

- Akkor majd megbeszélem vele és Sugával. 

- Hogy mit kell megbeszélned velünk? – fordult hátra a két említett hyungom. 

- Nem cserélhetnénk szobát J-Hope? – kérdeztem boci szemekkel tőle.

- Mármint, hogy akkor én és J-Hope, te és Jungkook? – fordult hátra Suga is.

- Pontosan! – bólogattam.

- Felőlem. Remélem nem horkolsz Suga! – mondta Hope, mire én megnyugtattam, hogy nem.

- Akkor ha vissza értünk átpakolunk mindent. – zártuk le a témát. Időközben észre sem vettem, hogy Jungkookieval még mindig kezén fogva sétáltunk. Úgy tűnik őt sem zavarta nagyon a dolog. Már javában sötét volt, és mi még mindig sétáltunk.

- Mikor leszünk már ott? – kérdeztem mire a válasz egy „nemsokára” volt, amit már legalább ötször megkaptam válaszul.

- Annyira éhes vagyok már – szólalt meg V.

- Majd otthon főzök nektek finom ráment – biztatott minket Jin.

- De akkor mindenki extra adagot kap majd! – szólalt meg J-Hope.

- Ez természetes.- fordult hátra, hogy leellenőrizze, hogy mindenki meg van e még. [...] Kevesebb mint fél óra múlva megérkeztünk. Több mint 2 órát gyalogoltunk. Mindenki teljesen szétfagyott, ezért gyorsan lezuhanyoztunk. Én maradtam utoljára, így egy kicsit kihasználtam, hogy még van melegvíz. Halk kopogást hallottam meg, majd Jungkook benyitott, de csak épphogy, hogy hallhassam, amit mondani fog.

- Átpakoltunk mindent. Szóval ezentúl szobatársak vagyunk. – mondta vidáman, majd magamra hagyott. Bevallom őszintén, én is örülök, hogy szobatársak leszünk. Mivel alapjáraton vele jövök ki a legjobban, így szerintem rendben lesz. Fürdés után mindenki halálra ette magát, Jin istenit alkotott, mint mindig. Holnap 10-től próbálunk, ezért nem kell olyan korán kelnünk, ahhoz képest. 

Mindenki nyugovóra tért, de mi úgy döntöttünk, hogy megnézünk valami filmet. Jungkook minden áron horrort akart, de én iszonyat félős vagyok. Végül kő, papír, ollóval döntöttük el. Legyőzött ezért horrort néztünk. Szerintem Jungkook nyakából többet láttam mint a filmből, ugyanis az ijesztő részeknél a nyakába temettem a fejem. [...] 

- Jimin, már vége van a filmnek – kuncogott Jungkook, amikor is én még mindig a nyakába szuszogtam.

- De így annyira kényelmes – dobtam át a lábaimat a lábain.

- Aludnunk kellene, már éjfél is elmúlt.

- Jó éjt! – köszöntem el tőle, és úgy csináltam, mintha aludnék.

- Nem veszem be, hogy alszol – kuncogott fel. Ezek után sem mozdultam, ezért bökdösni kezdte az arcom. Egy apró mosoly hagyta el a számat, mire Jungkook egy „haa” hangot adott ki.

- Jól van, jól van átmegyek a helyemre – akartam felkelni az ágyról, de megragadta a csuklóm és nem engedte, hogy felkeljek.

- Jungkookie, mit csinálsz? – néztem rá kicsit összezavarodva.

- Nem alszol mellettem? Félek a horror miatt. – mondta, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. Hogy miért? Először azt hittem, hogy valami mást akar. De egyáltalán, hogy juthat ilyen az eszembe? Látszik, hogy fáradt vagyok, mert félre értek dolgokat. Hatalmasat ásítottam, és lefeküdtem mellé. 

- Jó éjt új szobatárs – köszönt el tőlem, majd a fel felé fordult.

- Neked is jó éjt Jungkookie. – mosolyodtam el, majd engem is elnyomott az álom.

Sajnálom

2.rész

Jungkook szemszög:

- Csendesebben, a végén még felkelnek – hallottam valami beszédet, majd egy kattanást, ami a fényképező hangjára hasonlított. Meg akartam fordulni, de valami megakadályozott, vagyis inkább valaki. Mellőlem halk szuszogás hallatszódott. Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet. Először is V, és J-Hope ott álltak az ágyam mellett, másodszorra pedig Jimin ölelt engem.
- Felkeltettünk? – kérdezte V.
- Nem, szerinted? – morgolódtam, mire egy visszafojtott nevetést hallottam.
- Mikor jött át hozzád? – kérdezte tőlem Hope.
- Miután mindenki lefeküdt aludni. Rosszul volt, ezért átjött hozzám.
- Mi megyünk is. Úgy is van még 3 óra az indulásig. – kezdte kitolni Vt J-Hope az ajtón.
- Azért a twittert majd nézd meg! – szólt vissza a folyosóról V. Elővettem a telefonomat, és megnéztem a twittert, ahogy V mondta. Kirakta a rólunk készült képet. Jimin a mellkasomon feküdt, egyik kezével átölelte a derekam. A mellettem alvó Jiminre néztem. Talán 1 hete most van először olyan pillanat, amikor nem volt arcán aggodalom, vagy szomorúság, békésen aludt. Ekkor nyitotta ki szemeit, így farkasszemet néztünk.
- Én keltettelek fel? – suttogtam.
- Nem. Magamtól. Hány óra van? – dörzsölte meg a szemeit, és mellém feküdt.
- 7 múlott – pillantottam rá a telefonom órájára. Sóhajtott egyet, majd fejére húzta a takarómat.
- Jól aludtál?
- Igen, neked köszönhetően – suttogta, hangján lehetett hallani, hogy mosolyog.
- Ennek örülök – húztam le róla a takarót, és az arcához nyomtam a telómat, ahol a közös képünk látszott. Kérdőn nézett rám.
- J-Hopék lefényképeztek miközben aludtunk, és kitették twiterre „De aranyosak„ felirattal.
A kommenteket kezdte olvasni, párszor elmosolyodott, amitől nekem is jobb kedvem lett. Letette a telefont, és ismét hozzám bújt.
- Félek a mai fellépéstől. Nem szeretném elrontani, és csalódást okozni az A.R.M.Yknak.
- Menni fog! Ne gondolj semmire, csak élvezd a zenét. Majd ott leszek a közeledben, és figyelek rád, ha pedig rosszul vagy, akkor segítek neked. – biztattam, mert tudom, hogy most erre van szüksége.
Fél 9-kor már a dorm előtt kellett lennünk, hogy oda érjünk időbe a fellépés helyszínére. A koncert előtt szabad foglalkozás volt, Jimin ismét elvonult, de ezúttal nem hagytam magára, hanem vele tartottam. Először nem is törődött velem, csak nyomkodta a telefonját, a fülese pedig a fülében volt. Vártam egy kicsit, hátha tudomást szerez rólam, de ez nem történt meg, ezért kivettem a füléből.
- Ezt miért csináltad? – hihetetlenkedett.
- Gyere oda a fiúkhoz, ne vonulj félre – kezdtem babrálni a kezemben tartott fülesével.
- Jobban szeretnék egyedül lenni – mosolyodott el hamisan, és a headsetéért nyúlt.
- Nem! – álltam fel. Valahogy el akartam érni, hogy felkeljen onnan, és sikerült is.
- Add vissza Jungkook – mondta először lágy hangon, de én a fejemet rázva mentem az ajtó felé, mire ő egy sóhajtással egyetemben utánam indult. Ön kielégült fejjel indultam meg a fiúk felé, de Jimin utol ért és kivette a kezemből a fülest, majd vissza akart menni a terembe, de én ráugrottam a hátára.
- Most még is mi a francot csinálsz? – morgolódott alattam.
- Ne menj vissza! – kérleltem, mire értetlenül nézett rám. – Hiányzik a régi Jimin – öleltem át szorosan. Nem válaszolt, helyette letett a földre, és kezén ragadva indultunk meg a fiúk felé.
- Na kit látnak szemeim – mosolyodott el mindenki.
- Hali - mosolyogtam. - Megjöttünk. Csináljunk képeket! - vetettem fel az ötletet. Mindenki bólintott egyet, majd RapMon elrohant a kameráért. Jimin eközben ráugrott a hátamra, és hátulról átölelt.
- Köszönöm - suttogta a nyakamba.
- Alap Jimin - mosolyodtam el. Ekkor tért vissza RapMon, és már le is fényképezett minket. Ezután Jimin Sugára, Vre, J-Hopera is ráugrott. Mosolygott. [...]

A koncert katasztrófa volt. Jimin ismét szétesett, és ez az egész bandára átragadt. Csomószor elrontottam én is, mivel attól féltem, hogy Jimin esetleg elájul, vagy ki tudja, mi történik vele. A számat rágcsálva néztem a velem szemben álló hyungomat, aki Vbe kapaszkodott. A fanok egyfolytában Jimin nevét kiabálták, gondolom nekik is leesett, hogy valami nincs rendben vele.
- Mit szeretnétek hallani? - kérdezte RapMon az ARMYktól, akik az I Need You szövegét kezdték énekelni. - Rendben, akkor jöjjön az I Need You - kiabálta, és mindenki a helyére ment a tánchoz. Ez az egyik kedvenc zeném, talán azért mert a szöveg is nagyon közel áll hozzám, és a táncot is imádom. Jiminnel nagyon jó énekelni, mivel a hangja egyszerűen csodálatos. Amikor Jimin részéhez értünk, ismét rontott, de én vele énekeltem a részt, mire zavarodottan nézett rám. Egy kacsintással a tudatára adtam, hogy csak segítek neki. Az ARMYk hatalmas sikítozásba kezdtek. A refréneket Jiminnel közösen énekeltük, és valahogy sikerült jobb kedvre derítenem őt. Koncert után mindenki vidáman sétált le a színpadról, A menedzserünk karba tett kézzel állt a termünkben, nem volt jó kedvében. Azonnal tudtuk, hogy Jiminről lesz szó.
- Nem is tudom hol kellene elkezdenem - kezdett idegesen járkálni. - Talán ott, hogy Jimin te még is mit csináltál a színpadon? Elmondanád nekem? Megértem, hogy anyukád miatt ki vagy, de ennek semmi köze a bandához. A magánéletedet szakítsd el a bandától! Jungkook, ezentúl te fogsz énekelni Jimin helyett, és Suga fogja táncolni a te részeidet. Örülj neki, hogy egyáltalán nem küldelek haza! - kelt ki teljesen magából. Talán ilyennek még sosem láttam. Feje vörös volt, és szerintem ha tehette volna meg is ütött volna minket. Kiment, majd becsapta maga után az ajtót, mi pedig azt sem tudtuk, hogy mit kellene csinálnunk. Rap Monster törte meg a csendet, aki odament Jiminhez, és szó nélkül átölelte. Ebből egy hatalmas csapat ölelés lett. Jimin megtörölte a szemeit, majd kiment a teremből.
- Szerintem teljesen igazságtalan volt a menedzser. Meg kellene értenie Jimint. - szólalt meg Hope.
- Szerintem igaza volt. Ugyan úgy ott lesz a koncerteken, csak a háttérben. Miután rendbe jön az anyukája, visszatér az eredeti pozíciójához. - mondta ki Jin is a véleményét.
- A fanoknak is fel fog tűnni, sőt szerintem már fel is tűnt, hogy teljesen szét van esve. Mindenki aggódni fog, utána pedig jönnek a pletykák, mindenféle hazugság. - állt ki Suga is Jin mellett.
- A hyungunk tudja mit csinál. Ha ezt látja jónak, akkor ezt kell tennünk. Nem tudunk mit csinálni vele, mivel ő a főnökünk. - szólalt meg RapMon is.
- De mit csináljunk Jiminnel? Most még jobban magába fog zuhanni. - aggódott V.
- Az lenne szerintem a legjobb, ha hagynánk egyedül. Ha ott vagyunk mellette, úgy sem fog semmit szólalni, kerülni fog minket. Hagyjuk, hogy egyedül elrendezze a dolgait. Persze ha ő jön oda hozzánk, akkor legyünk vele kedvesek! - mondta Rap Monster.
- Indulás srácok! - szólt be az ajtón menedzserünk, mire mindenki rohanni kezdett az autóhoz. Jimin ismét nem volt ott, ezért újra az üres ülését bámultam. [...] A dromban beszéltem anyával, majd megvacsoráztunk. Még fél 10-kor sem volt sehol Jimin. Kezdtem aggódni érte, de a többiek lekötötték a figyelmem. Vvel vicces videókat néztünk a neten, amik jobb kedvre derítettek. 10-kor mindenki aludni ment, mivel holnap 7-kor indulunk a következő koncertünk helyszínére. Alvás előtt leszaladtam a konyhába, hogy igyak valamit, mert kapart a torkom, amikor is a bejárati ajtó nyitódását hallottam. Mivel én alapjáraton félős vagyok, így konkrétan lefagytam. Jimin lépett be a konyhába, mire akkora kő esett le a szívemről, hogy én magam is hallottam, ahogy koppan egyet.
- Jimin, hyung. Úgy megijesztettél. Azt hittem valami betörő. - sóhajtottam nagyokat, kezemet pedig a szívemhez emeltem.
- Sajnálom Jungkookie - húzta el a száját.
- Hol voltál eddig? Holnap 7-re készen kell lennünk. Már fél 11.
- Kórházban voltam, anyánál - hajtotta le a fejét.
- Úgy lett megbeszélve, hogy együtt megyünk - suttogtam.
- Tudom, de egyszerűen egyedül volt kedvem menni. Sajnálom, hogy szó nélkül mentem el.
- És.. szóval.. - fogalmam sem volt, hogy mit is kellene tőle kérdeznem.
- Minden rendben van vele. Azt mondták, hogy jó indulatú a daganata van, szóval nincs szükség kemoterápiára. Valami cisztáról beszélt nekem az orvos, de abból semmit sem értettem. Jövő héten szedik ki a cisztákat, vagy miket, aznap pont kimenőnk lesz, szóval az egész napomat ott fogom tölteni a kórházban.
- Én is menni szeretnék veled. Ott akarok lenni melletted, nem akarom, hogy egyedül legyél. - pillantottam rá. Szemei könnyesek voltak, a sírás határán állhatott.
- Nem..nem kell - mosolyodott el halványan.
- Na.. irány aludni! - mentem oda hozzá, és a szobája felé kezdtem tolni.
- Nem aludhatok ma is melletted? Olyan kényelmes az ágyad. - nézett rám kutya szemekkel.
- Rendben, akkor aludj mellettem, de csak ma! - mutattam a mutató ujjammal.
- Persze..persze - mosolyodott el, és a szobám felé vette az irányt.
- Csendben, mert nem akarom, hogy J-Hope felébredjen - suttogtam az ajtó előtt, mire bólintott. Befeküdt a fal mellé, mire kérdőn néztem rá. Nem tudok kívül aludni, és ezt ő is tudja.
- Én akarok belül aludni - suttogott.
- Nem fogsz - másztam át rajta, és kitúrtam a helyemről. Sóhajtott egyet, majd nyakig betakarózott, és kifele fordult. Én is betakaróztam, de nem jött álom a szemeimre. A fal felé fordultam, és arra kezdtem rajzolni az ujjammal. Eléggé gyakran csinálom, ha nem tudok aludni. Két kezet éreztem meg, majd Jimin szuszogását a fülembe. Közelebb bújt hozzám, és szorosan magához ölelt. El akartam lökni magamtól, de esélytelen volt, meg nem is akartam felkelteni. Elmosolyodtam, és hagytam, hogy engem is elnyomjon az álom.