Véletlen volt!

5.rész

Jungkook szemszög:

- Szóval akkor 2 nap szünet? – néztünk mindannyian menedzserünkre.
- Igen. Mivel az utóbbi időben keményen dolgoztatok, így megérdemelitek.
- Köszönjük szépen! – hajoltunk meg egyszerre, majd a kocsi felé vettük az irányt.
- Én meglátogatom a szüleimet – mondta J-Hope, miután beültünk a kocsiba.
- Szöulba lesznek? – kérdezte RapMon.
- Igen, pont most – mosolygott.
- Na, ennek iszonyatosan örülünk! Érezd majd jól magad. – mondta V.
- Én és Suga valószínűleg a stúdióba leszünk – bólogatott RapMon.
- Nekem még semmi tervem sincs, szerintem aludni fogok – néztem rá a többiekre.
- Nekem sincs még tervem – mondta egyszerre V és Jimin.
- Jin? – nézett mindenki a legidősebb tagra.
- Szerintem én is meglátogatom a családom. Ha meg nem lesz rá alkalmam, akkor pihenek, és főzök.
- Akkor ezt megbeszéltük. Élvezzük ki ezt a pár nap szünetet, mivel nemsokára új klip, és keményen kell dolgoznunk, hogy az ARMYk meg legyenek elégedve velünk. – csapta össze két tenyerét a leaderünk. [...] A dormba J-Hope pakolni kezdett, Jin pedig telefonált. Én Vvel ültem a szobájában és egy videót néztünk. Jimin jelent meg az ajtóban, majd közénk furakodva, ő is nézte velünk.
- Ezt fogjuk csinálni 2 napig? – törte meg a csendet V.
- Van más terved? – nézett rá Jimin.
- Elmehetnénk moziba, vagy vidámparkba, vagy valahova. Ne üljünk már itt egész nap.
- Tudod, hogy nem mehetünk ilyen helyekre, mert felismernek. Szerintem te sem örülnél neki, ha a pláza közepén ugranának rád. – sóhajtottam, mire Jimin bólogatni kezdett.
- Akkor üljünk itt egész nap, és ne csináljunk semmit – sértődött be V.
- Este elmehetnénk valamerre. Akkor már nincs olyan nagy tömeg – vetettem fel.
- Ez eléggé vicces, hogy nem tudunk mit kezdeni magunkkal – nevettet fel Jimin, és a vállamra hajtotta a fejét.
- Már aludni sincs kedvem – nyavalyogtam.
- Akkor nem alszunk ma – kacsintott Jimin, egy perverz mosoly kíséretében. [...] Jin elérte a szüleit, így csak V, Jimin és én leszünk a dormban. V átköltözött hozzánk, megkapta az én ágyamat, én pedig majd Jiminnel osztozkodunk az övén. V úgy döntött, hogy hamar lefekszik, de én egyáltalán nem voltam álmos, és elterveztem, hogy Jimint sem fogom hagyni aludni.
- Ugye te még nem alszol? – kérdeztem Jimintől, aki megrázta a fejét.
- Kérdezhetek valamit? – nézett rám Jimin.
- Persze!
- Te voltál már együtt valakivel? Mármint úgy igazán. – nyelt egy nagyot.
- Nem. Egyszer volt egy barátnőm, de vele csak a pusziig és a kézfogásig jutottunk el. De miért kérdezed? Neked volt már? – néztem én is rá, mire megrázta a fejét.
- Ezek szerint egyikünk sem mázlista ilyen téren – nevettem fel, mire ő is csatlakozott hozzám.
- De ígérd majd meg, hogy ha lesz valakid, akkor azt nekem mondod el először.
- De te is ígérd meg akkor meg – pillantottam rá.
- Megígérem! – tapogatózott a sötétben, majd a kezemet fogta meg, és a kisujjamat össze akasztotta az ő kisujjával.
- Nem megyünk el sétálni? – vetettem fel az ötletet, mert nagyon nem jött álom a szemeimre.
- Most hagyjuk itt szegény Vt? – álltunk fel csendben, és  kabátokért mentünk.
- Bezárjuk az ajtót, amúgy sem fog feltűnni neki – vettem elő a lakáskulcsot a zsebemből.
- Akkor menjünk – zárta be az ajtót. Ahogy a kellemes szellő megcsapott, már is jobb lett a kedvem.
- Hova szeretnél menni? – kérdezte tőlem.
- A közelben van egy gyönyörű híd. Elmegyünk oda? Mindig is szerettem olvasgatni a lakatokat.
- Menjünk. Nagy álmom amúgy, hogy egyszer az én nevemmel is kikerüljön oda egy lakat. – mosolyodott el. [...] Talán úgy 5 percet sétálhattunk, amikor is egy cica nyávogást hallottunk meg. Jimin imádja a macskákat, ezért úgy döntött, hogy akkor keressük meg. Mivel egy parkban voltunk, ahol sok bokor és fa volt, így szinte lehetetlennek tűnt.
- Nem hiszem el, hogy így elbújt – sóhajtott egy hatalmasat.
- Lehet már rég elment, mi meg itt keressük – nevettem fel, mire kaptam egy szúró pillantást hyungomtól.
- Úristen ott van! – ugrott fel, és a bokor felé kezdett rohanni, ahol a macskát látta. [...] Negyed óra szenvedés után végre elfogtuk a cicát. Még fiatal lehetett, fehér szőre volt, fekete pöttyökkel. Leültünk egy padra, és simogattuk az állatot.
- Meg akarom tartani – szólalt meg.
- Szerinted mit szólnának hozzá a többiek? És a menedzserünk?
- Jól van na..csak vicceltem – mosolyodott el flegmán.
- Most már mennünk kellene. Már fél 12 van, de még el sem jutottunk a hídig – álltam fel. Jimin alig akarta ott hagyni a cicát, ezért konkrétan a hídig vonszoltam magam után.
- Ne viselkedj már így! Hát rosszabb vagy mint V, amikor éhes – toltam magam előtt. Hirtelen megfordult, mire én elvesztettem az egyensúlyomat, és a fűre estem, Jimint magammal rántva. Mindketten hatalmas nevetésbe törtünk ki, de ő még mindig rajtam feküdt. Egy pillanatig mintha hezitált volna, de utána felkelt rólam, és segített felállni. Nem szólt semmit, csak szótlanul előre ment, engem meg sem várva.
- Most mi a baj? – futottam utána, mire ő nem válaszolt.
- Jimiiin – léptem oda hozzá, de ő továbbra is a vizet bámulta.
- Hát nem így terveztem el, de legalább együtt vagyunk itt. Apa itt kérte meg anya kezét. Van is egy közös lakatuk, de már fogalmam sincs, hogy hol van. Nagyon kicsi voltam amikor itt jártam. És mennyire mázlisták vagyunk, hogy ilyen közel lakunk a hídhoz. – meséltem neki, de nem szólt semmit, csak maga elé bámult, és a szája szélét rágta.
 - Elmondod, hogy hirtelen miért lettél ilyen? A macska miatt? Akkor menj...-kezdtem el, de a szavamba vágott.
- Csak menjünk haza. Nagyon álmos vagyok. – indult meg, de én megragadtam a csuklóját.
- Jimin kérlek mondd már el, hogy mi a baj. Nem szeretem ha ilyen vagy.
- Csak álmos vagyok – nézett rám. Szorosan átöleltem, amit először nem is viszonzott, de utána ő is szorosan átölelt. [...] A dormig vezető út némán telt, ő nem szólalt meg, én pedig nem akartam fölöslegesen jártatni a számat. V horkolt, ezért átmentünk az ő szobájába, és ott aludtunk. Nem tudom, hogy mi történt Jiminnel, de feltűnően megváltozott a hangulata. Elmotyogott egy „Jóéjt”-et, és már aludt is. Én egy darabig zenét hallgattam, majd elnyomott az álom. [...] Másnap amikor felkeltem Jimin már nem volt a szobába, ezért egy nagyot ásítva mentem a  konyhába. V már javában készítette a reggelit, amit eléggé rossz volt látni.
- Segítsek? – mentem oda hozzá, mire megadóan arrébb állt.
- Jimin hol van? – kérdeztem tőle.
- Már korán reggel elment valahova. Azt mondta, hogy nemsokára jön – ült le az egyik székre. [...] Fél 10 körül ért vissza Jimin, egy füzet volt a kezébe, és egy toll. Leültünk reggelizni, majd úgy döntöttünk, hogy szabadfoglalkozás lesz. Időközben Jimin kitett egy képet magáról twitterre, ahol a hídnál van. Ezek szerint oda ment?
- A hídnál voltál? – ültem le mellé az ágyra, mire egy aprót ugrott.
- Megijesztettél – vette szaporán a levegőt. – Igen, ott voltam. Nappal még szebb mint éjszaka.
- Most már elmondod, hogy mi volt a baj az este?
- Nos..szóval, azt hiszem, hogy...- kezdte el, de természetesen ekkor jött be V a szobába, és a beszélgetés abba maradt. [...] A nap többi részét Vvel töltöttem, mert Jimin a szobájában volt.
- Nem is szoktam horkolni – nevetett fel V, miután elmeséltem neki, a szobaváltoztatásunk okát.
- Hát most még is megtörtént – nevettem én is vele.[...] Fél órávval később Vvel már tényleg nem tudtunk mit csinálni.
- Jó, akkor kő, papír, ollózzunk – bólintott rá V.
- Aki veszít az alszik egyedül – mosolygott.
- Előre sajnálom Jimint, ha veled kell aludnia – nevettem fel, mire játékosan a vállamba ütött.
- Legyen három menet, mert az úgy izgalmasabb – mondtam.
- Kő, papír, olló! – mutattam követ, ő pedig ollót.
- 0-1 nekem! -vigyorogtam. Másodjára V nyert, de harmadjára én, szóval én alszok ma Jiminnel. Utána azt játszottuk, hogy a vesztes  mosogat ma este, a vesztes fürdik utoljára, és az utolsó az volt, hogy a vesztes ad puszit Jiminnek. Mindet megnyertem, kivéve az utolsót. Sóhajtva álltam fel, és hyungom szobájába indultam, aki háttal ült az ajtónak. V az ajtóból figyelte a műveletet. Rám pillantott Jimin, mire nem is vártam olyan sokat, akartam puszit adni az arcára, de ő úgy fordult, hogy egy szájra puszi lett belőle. V röhögő görcsöt kapott, Jimin pedig teljesen lesokkolódott. A számhoz kaptam, és Jimint bámultam. Hát ez ciki.
- Ez meg mi volt? – nézett rám értetlenül.
- Csak egy puszi lett volna! De te belehajoltál. Véletlen volt. – vakartam meg a tarkóm. Teljesem kipirult, mondjuk szerintem én sem nézhettem ki máshogy. V bejött és vállba veregetett.
- Jungkook, én arcra puszira gondoltam – cukkolt direkt.
- Én is – forgattam szemet. Jimin szótlanul ült, és ismét maga elé bámult. Tegnap is ezt csinálta. V kiment a szobából, én pedig kivettem a kezéből a füzetet. Tele volt dalszövegekkel.
- Miért nem mondtad, hogy dalszövegeket írsz?
- Nem tartottam fontosnak. Meg amúgy sincsenek még kész. – akarta kivenni a kezemből, de felálltam.
- Most mit csinálsz? – állt fel ő is.
- Vedd el tőlem, ha akarod – rohantam ki a szobából, mire egy „Hééj”-t hallottam, szóval bevált a csalim. Tegnap óta nagyon csendes, és nem is mosolyog, ezért célom a megmosolyogtatása volt.
- Jungkook add vissza – jelent meg az ebédlőben.
- De én még szeretném ha nálam lenne – mosolyogtam. Hirtelen elkezdett rohanni felém, mire átrohantam a konyhába.
- Vedd el ha akarod – nevettem, ő pedig elmosolyodott. Berohantam Sugáék szobájába, és elbújtam az ajtó mögé. Jimin utánam jött, de ekkor már nevetett.
- Jungkookie add vissza a füzetem – szorított be a sarokba, mire leguggoltam és átöleltem a füzetet. Jimin csikizni kezdett, én pedig vergődni kezdtem mint egy hal.
- Jó! Oké, odaadom, csak hagyd abba! – adtam meg magam. Diadalittas mosoly jelent meg az arcán, és kinyújtotta, hogy oda adjam a füzetet, de helyette a kezemet tettem oda.
- A füzetet – nézett rám szúrós szemekkel. Sóhajtottam egyet, majd oda adtam neki. Már állt is fel, és ment vissza a szobájába. V jelent meg, és leült mellém.
- Milyen volt Jimint megcsókolni? – kérdezte.
- Ez nem volt csók! Csak egy véletlen puszi.
- Jimin reakciója eléggé aranyos volt. Láttad, hogy elpirult?
- Én is elpirultam nem? – fogtam meg az arcom.
- Ő konkrétan paradicsom vörös lett. Lehet tetszel neki. – nevetett fel, mire belőlem is kitört a nevetés.