2.rész
- Csendesebben, a végén még felkelnek – hallottam valami beszédet, majd egy kattanást, ami a fényképező hangjára hasonlított. Meg akartam fordulni, de valami megakadályozott, vagyis inkább valaki. Mellőlem halk szuszogás hallatszódott. Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet. Először is V, és J-Hope ott álltak az ágyam mellett, másodszorra pedig Jimin ölelt engem.
- Felkeltettünk? – kérdezte V.
- Nem, szerinted? – morgolódtam, mire egy visszafojtott nevetést hallottam.
- Mikor jött át hozzád? – kérdezte tőlem Hope.
- Miután mindenki lefeküdt aludni. Rosszul volt, ezért átjött hozzám.
- Mi megyünk is. Úgy is van még 3 óra az indulásig. – kezdte kitolni Vt J-Hope az ajtón.
- Azért a twittert majd nézd meg! – szólt vissza a folyosóról V. Elővettem a telefonomat, és megnéztem a twittert, ahogy V mondta. Kirakta a rólunk készült képet. Jimin a mellkasomon feküdt, egyik kezével átölelte a derekam. A mellettem alvó Jiminre néztem. Talán 1 hete most van először olyan pillanat, amikor nem volt arcán aggodalom, vagy szomorúság, békésen aludt. Ekkor nyitotta ki szemeit, így farkasszemet néztünk.
- Én keltettelek fel? – suttogtam.
- Nem. Magamtól. Hány óra van? – dörzsölte meg a szemeit, és mellém feküdt.
- 7 múlott – pillantottam rá a telefonom órájára. Sóhajtott egyet, majd fejére húzta a takarómat.
- Jól aludtál?
- Igen, neked köszönhetően – suttogta, hangján lehetett hallani, hogy mosolyog.
- Ennek örülök – húztam le róla a takarót, és az arcához nyomtam a telómat, ahol a közös képünk látszott. Kérdőn nézett rám.
- J-Hopék lefényképeztek miközben aludtunk, és kitették twiterre „De aranyosak„ felirattal.
A kommenteket kezdte olvasni, párszor elmosolyodott, amitől nekem is jobb kedvem lett. Letette a telefont, és ismét hozzám bújt.
- Félek a mai fellépéstől. Nem szeretném elrontani, és csalódást okozni az A.R.M.Yknak.
- Menni fog! Ne gondolj semmire, csak élvezd a zenét. Majd ott leszek a közeledben, és figyelek rád, ha pedig rosszul vagy, akkor segítek neked. – biztattam, mert tudom, hogy most erre van szüksége.
Fél 9-kor már a dorm előtt kellett lennünk, hogy oda érjünk időbe a fellépés helyszínére. A koncert előtt szabad foglalkozás volt, Jimin ismét elvonult, de ezúttal nem hagytam magára, hanem vele tartottam. Először nem is törődött velem, csak nyomkodta a telefonját, a fülese pedig a fülében volt. Vártam egy kicsit, hátha tudomást szerez rólam, de ez nem történt meg, ezért kivettem a füléből.
- Ezt miért csináltad? – hihetetlenkedett.
- Gyere oda a fiúkhoz, ne vonulj félre – kezdtem babrálni a kezemben tartott fülesével.
- Jobban szeretnék egyedül lenni – mosolyodott el hamisan, és a headsetéért nyúlt.
- Nem! – álltam fel. Valahogy el akartam érni, hogy felkeljen onnan, és sikerült is.
- Add vissza Jungkook – mondta először lágy hangon, de én a fejemet rázva mentem az ajtó felé, mire ő egy sóhajtással egyetemben utánam indult. Ön kielégült fejjel indultam meg a fiúk felé, de Jimin utol ért és kivette a kezemből a fülest, majd vissza akart menni a terembe, de én ráugrottam a hátára.
- Most még is mi a francot csinálsz? – morgolódott alattam.
- Ne menj vissza! – kérleltem, mire értetlenül nézett rám. – Hiányzik a régi Jimin – öleltem át szorosan. Nem válaszolt, helyette letett a földre, és kezén ragadva indultunk meg a fiúk felé.
- Na kit látnak szemeim – mosolyodott el mindenki.
- Hali - mosolyogtam. - Megjöttünk. Csináljunk képeket! - vetettem fel az ötletet. Mindenki bólintott egyet, majd RapMon elrohant a kameráért. Jimin eközben ráugrott a hátamra, és hátulról átölelt.
- Köszönöm - suttogta a nyakamba.
- Alap Jimin - mosolyodtam el. Ekkor tért vissza RapMon, és már le is fényképezett minket. Ezután Jimin Sugára, Vre, J-Hopera is ráugrott. Mosolygott. [...]
- Mit szeretnétek hallani? - kérdezte RapMon az ARMYktól, akik az I Need You szövegét kezdték énekelni. - Rendben, akkor jöjjön az I Need You - kiabálta, és mindenki a helyére ment a tánchoz. Ez az egyik kedvenc zeném, talán azért mert a szöveg is nagyon közel áll hozzám, és a táncot is imádom. Jiminnel nagyon jó énekelni, mivel a hangja egyszerűen csodálatos. Amikor Jimin részéhez értünk, ismét rontott, de én vele énekeltem a részt, mire zavarodottan nézett rám. Egy kacsintással a tudatára adtam, hogy csak segítek neki. Az ARMYk hatalmas sikítozásba kezdtek. A refréneket Jiminnel közösen énekeltük, és valahogy sikerült jobb kedvre derítenem őt. Koncert után mindenki vidáman sétált le a színpadról, A menedzserünk karba tett kézzel állt a termünkben, nem volt jó kedvében. Azonnal tudtuk, hogy Jiminről lesz szó.
- Nem is tudom hol kellene elkezdenem - kezdett idegesen járkálni. - Talán ott, hogy Jimin te még is mit csináltál a színpadon? Elmondanád nekem? Megértem, hogy anyukád miatt ki vagy, de ennek semmi köze a bandához. A magánéletedet szakítsd el a bandától! Jungkook, ezentúl te fogsz énekelni Jimin helyett, és Suga fogja táncolni a te részeidet. Örülj neki, hogy egyáltalán nem küldelek haza! - kelt ki teljesen magából. Talán ilyennek még sosem láttam. Feje vörös volt, és szerintem ha tehette volna meg is ütött volna minket. Kiment, majd becsapta maga után az ajtót, mi pedig azt sem tudtuk, hogy mit kellene csinálnunk. Rap Monster törte meg a csendet, aki odament Jiminhez, és szó nélkül átölelte. Ebből egy hatalmas csapat ölelés lett. Jimin megtörölte a szemeit, majd kiment a teremből.
- Szerintem teljesen igazságtalan volt a menedzser. Meg kellene értenie Jimint. - szólalt meg Hope.
- Szerintem igaza volt. Ugyan úgy ott lesz a koncerteken, csak a háttérben. Miután rendbe jön az anyukája, visszatér az eredeti pozíciójához. - mondta ki Jin is a véleményét.
- A fanoknak is fel fog tűnni, sőt szerintem már fel is tűnt, hogy teljesen szét van esve. Mindenki aggódni fog, utána pedig jönnek a pletykák, mindenféle hazugság. - állt ki Suga is Jin mellett.
- A hyungunk tudja mit csinál. Ha ezt látja jónak, akkor ezt kell tennünk. Nem tudunk mit csinálni vele, mivel ő a főnökünk. - szólalt meg RapMon is.
- De mit csináljunk Jiminnel? Most még jobban magába fog zuhanni. - aggódott V.
- Az lenne szerintem a legjobb, ha hagynánk egyedül. Ha ott vagyunk mellette, úgy sem fog semmit szólalni, kerülni fog minket. Hagyjuk, hogy egyedül elrendezze a dolgait. Persze ha ő jön oda hozzánk, akkor legyünk vele kedvesek! - mondta Rap Monster.
- Indulás srácok! - szólt be az ajtón menedzserünk, mire mindenki rohanni kezdett az autóhoz. Jimin ismét nem volt ott, ezért újra az üres ülését bámultam. [...] A dromban beszéltem anyával, majd megvacsoráztunk. Még fél 10-kor sem volt sehol Jimin. Kezdtem aggódni érte, de a többiek lekötötték a figyelmem. Vvel vicces videókat néztünk a neten, amik jobb kedvre derítettek. 10-kor mindenki aludni ment, mivel holnap 7-kor indulunk a következő koncertünk helyszínére. Alvás előtt leszaladtam a konyhába, hogy igyak valamit, mert kapart a torkom, amikor is a bejárati ajtó nyitódását hallottam. Mivel én alapjáraton félős vagyok, így konkrétan lefagytam. Jimin lépett be a konyhába, mire akkora kő esett le a szívemről, hogy én magam is hallottam, ahogy koppan egyet.
- Jimin, hyung. Úgy megijesztettél. Azt hittem valami betörő. - sóhajtottam nagyokat, kezemet pedig a szívemhez emeltem.
- Sajnálom Jungkookie - húzta el a száját.
- Hol voltál eddig? Holnap 7-re készen kell lennünk. Már fél 11.
- Kórházban voltam, anyánál - hajtotta le a fejét.
- Úgy lett megbeszélve, hogy együtt megyünk - suttogtam.
- Tudom, de egyszerűen egyedül volt kedvem menni. Sajnálom, hogy szó nélkül mentem el.
- És.. szóval.. - fogalmam sem volt, hogy mit is kellene tőle kérdeznem.
- Minden rendben van vele. Azt mondták, hogy jó indulatú a daganata van, szóval nincs szükség kemoterápiára. Valami cisztáról beszélt nekem az orvos, de abból semmit sem értettem. Jövő héten szedik ki a cisztákat, vagy miket, aznap pont kimenőnk lesz, szóval az egész napomat ott fogom tölteni a kórházban.
- Én is menni szeretnék veled. Ott akarok lenni melletted, nem akarom, hogy egyedül legyél. - pillantottam rá. Szemei könnyesek voltak, a sírás határán állhatott.
- Nem..nem kell - mosolyodott el halványan.
- Na.. irány aludni! - mentem oda hozzá, és a szobája felé kezdtem tolni.
- Nem aludhatok ma is melletted? Olyan kényelmes az ágyad. - nézett rám kutya szemekkel.
- Rendben, akkor aludj mellettem, de csak ma! - mutattam a mutató ujjammal.
- Persze..persze - mosolyodott el, és a szobám felé vette az irányt.
- Csendben, mert nem akarom, hogy J-Hope felébredjen - suttogtam az ajtó előtt, mire bólintott. Befeküdt a fal mellé, mire kérdőn néztem rá. Nem tudok kívül aludni, és ezt ő is tudja.
- Én akarok belül aludni - suttogott.
- Nem fogsz - másztam át rajta, és kitúrtam a helyemről. Sóhajtott egyet, majd nyakig betakarózott, és kifele fordult. Én is betakaróztam, de nem jött álom a szemeimre. A fal felé fordultam, és arra kezdtem rajzolni az ujjammal. Eléggé gyakran csinálom, ha nem tudok aludni. Két kezet éreztem meg, majd Jimin szuszogását a fülembe. Közelebb bújt hozzám, és szorosan magához ölelt. El akartam lökni magamtól, de esélytelen volt, meg nem is akartam felkelteni. Elmosolyodtam, és hagytam, hogy engem is elnyomjon az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése