Nem helyes

9.rész

Jungkook szemszög:

Azt hiszem, hogy mindannyiunknak jót tett ez a három nap egymás nélkül. Tényleg nagyon szeretem a fiúkat, de azért jó volt egy kis időt a családdal eltölteni. Mindig is szerettem az otthoni nyugalmat. Anya amúgy is nagyon sokat aggódik értem, de szerencsére apa, és a testvérem mindig megnyugtatják. Kedvenc családi programunk a társas, amiben verhetetlen vagyok. Bár apa párszor legyőzött, de az tényleg ritkán fordult elő.
Persze szünet közbe is tartottuk a kapcsolatot a srácokkal, és úgy lett megbeszélve, mivel a következő fellépésünk Japánban lesz, így a repülőtéren fogunk találkozni. Tegnap videochateltem Jiminnel, aki éppen az öccsével focizott volna, de inkább velem beszélt. Nos igen, Jimin hyung. Igazából azóta nem került szóba az a téma, de azért én sem vagyok hülye, látom rajta, hogy valami nincsen rendben vele. De nem akarok erről beszélni, amíg ő fel nem hozza. Elmeséltem anyának, hogy mi történt a hídnál, de nem akadt ki, amit csodáltam.

- A szerelem, az szerelem. Nem te döntöd el, hogy kibe szeretsz bele. De ha nem tetszik neked, azt tudasd vele, nehogy még jobban össze zavard! – nézett mélyen a szemeimbe.

Könnyes búcsú után indultam vissza a reptérre. Legközelebb kitudja, hogy mikor látom újra a családom, ami miatt ismét a sírás kerülget. Írtam a srácoknak, hogy elindultam. Hope és V már ott vannak, a többiek pedig úton. Ma szállodában fogunk aludni, a szoba beosztásokat majd közli velünk a menedzser. [...]
- Na hát, ki ez a vagány srác? – üdvözölt V hyung egy nagy ölelés kíséretében.
- Igen, te is hiányoztál nekem – öleltem meg nevetve.
- Na, kipihented magad? – kérdezték a srácok, miután beszálltam a kocsiba.
- Igen, kipihentem, remélem ti is. Jimin hyung? – néztem körbe, de sehol sem volt.
- Azt mondta, hogy családi okok miatt, csak este fog a szállodába érkezni – válaszolta Suga. Fura, mert nekem ezt egy szóval sem említette. [...] Miután épségben megérkeztünk a szállodába, megkaptuk a szobabeosztásokat, és Jin hyunggal kerültem egy szobába. Elterveztük, hogy hamar lefekszünk, mivel 5-kor kell kelnünk. Hamar el is aludtunk, így tényleg nem volt olyan nehéz felkelnünk. [...] A koncert helyszíne felé menet mindenki aludt, vagy csak szimplán zenét hallgatott, ahogy én is tettem. Jimin nem szólt egy szót sem, és látszott rajta, hogy nem aludt olyan sokat. Kerülte a pillantásomat, és az ablakon bámult ki. Ahogy kiszálltunk a kocsiból paparazzik voltak mindenhol, a kamerák pedig csak úgy villogtak. Még volt pár óránk a kezdésig, ezért sminkelés és a hajak megcsinálása után szabad foglalkozás volt. Jimin ismét elkülönült tőlünk, de szokásomhoz híven nem hagytam egyedül.
- Túl sokat szomorkodsz – ültem le mellé. Nem szólt semmit, csak rám pillantott.
- Milyen volt a pihenőd? Jól van anyud? Hogyhogy tegnap olyan későn érkeztél a szállodába? Miért vagy ismét ilyen lehangolt? – leptem el kérdésekkel.
- Jungkookie – sóhajtott egyet. Kérdőn néztem rá, azt hittem, hogy folytatja, de nem így történt, csak a telefonját nyomkodta. Kivettem a kezéből és elrohantam. Gyakran csinálom ezt és tudom, hogy ezzel nagyon fel lehet idegesíteni. Elrejtettem RapMon székére, a pulcsija alá, majd leültem a kanapéra, hogy ne jöhessen rá, hogy hova rejtettem.
- Oké, add vissza – morgott, de én mutattam, hogy nincs nálam.
- Az előbb vetted ki a kezemből. Hova dugtad? – nézett a hátam mögé.
- Mondom, hogy nincsen nálam – nevettem fel, mire csak úgy szimplán ott hagyott. Pár perccel később Vvel tért vissza. Leültek mellém és egyszerre kezdtek csikizni. Hangosan kezdtem vergődni, mert iszonyatosan csikis vagyok.
- Na, mondd el hol a telefon – csikizett tovább V.
- Mondom, hogy nincsen nálaaam – kapálóztam.
- Ahh ez reménytelen – forgatott szemet Jimin, de én rámutattam RapMon székére. Egyből odarohant, majd diadalittas mosollyal sétált vissza hozzánk.
- Látod, én mondtam, hogy simán elfogja mondani – kacsintott V, majd otthagyott minket. Jimin elővette a telóját, és egy nem túl előnyös képet csinált rólam.
- Inkább csináljunk egy rendes közöset – álltunk fel mindketten, majd el is készült a kép.
- Akkor ezt most kiteszem twitterre, ha nem baj – mosolyodott el. [...]

A koncert fergeteges volt.  Az AMRYk eszméletlenek voltak, ahogy általában mindig szoktak. Jimin egy plüssel szórakozott, amit feldobtak a színpadra. A koncert vége fele jártunk, guggolva énekeltem, amikor is hatalmas sikítás keletkezett, majd Jimint pillantottam meg az arcom előtt. Felülről elém hajolt. Hatalmas vigyor jelent meg az arcán, én pedig játékosan megpaskoltam azt. [...] Koncert után mindenki aludt a buszon, nekem pedig egy elég fura álmom volt.

- Jimin hyung? – vettem észre egy alakot a sötétség közepén, de nem válaszolt, hanem elfutott. Utána rohantam, és ekkor pillantottam meg egy lányt is vele.
- Nem szabad ezt elmondanunk Jungkooknak – fogta meg a lány kezét.
- Miért nem szabad? – kérdezte tőle az ismeretlen lány.
- Mert szeretem őt! És ő is szeret engem! – ekkor vett észre engem, a lány pedig eltűnt.
- Jungkookie, hát te? – jött közelebb hozzám.
- Ki volt ez a lány? – kérdeztem, de választ nem kaptam rá.
- Hiányoztál – ölelt szorosan magához, egy apró puszit lehelve a nyakamra. [...]

Ekkor riadtam fel. Jimin ott állt előttem, és engem keltegetett, mert megérkeztünk. Egyre többet álmodok Jiminnel, és mindegyikben másik lány van. Volt már szőke rövid hajútól kezdve a hosszú barnáig, de egyiknek sem lehetett látni az arcát.
- Minden rendben? Rosszat álmodtál? Olyan sápadt az arcod – tette kezét a homlokomra, mire a bőröm bizseregni kezdett.
- Csak rosszat álmodtam – pattantam ki a kocsiból.
Mindenki a szobájába ment, és megcsinálta a napi rutinjait. Jin éppen fürdött, amikor Jimin jött be a szobába egy szál törülközőben.
- Beszélhetünk? Hol van Jin? – ült le mellém.
- Fürdik, de miről akarsz beszélni? – néztem rá.
- Igazából csak régen voltunk már kettesben – mosolyodott el.
- Hát ez ig... - kezdtem el, de belevágott a szavamba.
- Aludhatok ma veled? – nézett rám boci szemekkel.
- Jin hyungtól kérdezd, mert felőlem aludhatsz itt.
- Ő már bele ment, sőt Suga és RapMon is – kelt fel, és már át is viharzott a szobájába, gondolom áthozni a cuccait. Átmentem Vhez, de fura párbeszédre lettem figyelmes, ezért megtorpantam az ajtaja előtt
- Neki nem mondtál erről semmit? – kérdezte V.
- Nem. Vagyis én próbáltam, de nem vette komolyan – válaszolt neki Jimin.
- Akkor próbáld ismét elmagyarázni, és ne engedd, hogy semmibe vegyen – szólalt meg J-Hope.
Vissza mentem inkább a szobába, ahol Jin hyung már javában pakolta a dolgait a bőröndbe.
- Ugye tényleg nem baj, hogy szobát cserélsz Jiminnel?
- Dehogy baj! Elleszek én Sugáékkal – mosolyodott el, és magamra hagyott.
Pár perc múlva Jimin is megjelent. Mosolygott, ezek szerint jó kedve van, aminek örülök.
- Fürödtél már?
- Már igen, gondolom te is, mert az előbb egy szál törülközőbe jöttél át – ásítottam egy hatalmasat.
- Igen, már én is – ült le az ágyam szélére.
- Milyen volt a pihenőd? – kérdeztem meg tőle ismét, hátha most már választ is kapok tőle.
- Nagyon jó. Jó volt újra látnom a családom, bár te eléggé hiányoztál.
- Nekem is hiányoztál Jimin hyung – öleltem szorosan magamhoz.
- Mi volt reggel a bajod? – váltottam témát.
- Csak álmos voltam – vont vállat, amit természetesen nem hittem el neki.
- A csók óta álmos vagy? – mondtam ki, mire hirtelen rám kapta a tekintetét.
- Hogy micsoda?
- Jimin látom, hogy valami nincs rendben veled, de nem beszélsz róla, így pedig nem tudok segíteni neked, pedig akarok. El kellene mesélned, hogy mi bánt téged! – simítottam végig a karján. Elhúzódott érintésem elől, amit ismét nem értettem.
- Ez nem megy nekem – sóhajtott fel, és felkelt mellőlem.
- Micsoda nem megy? – keltem fel én is.
- Az, hogy, Jungkook én nem bírok rád barátként tekinteni. A közeledben egyszerűen megőrülök – ült le ágyára, és arcát a kezeibe temette. Lefagyva bámultam őt, és így már értelmet nyert minden. Ezért volt fura, sírt sokszor és volt távolságtartó. Teljesen tanácstalanul ültem, és bámultam rá. Nem akarom elveszíteni, főleg nem ez miatt.
Eszembe jutottak az álmaim, amelyekben Jimin mindig más lányokkal volt, amitől én teljesen féltékeny lettem. Meg, hogy mindegyikkel arról beszélt, hogy valamit nem mondhat el nekem. Szóval akkor ez volt az, de lényegében egyszer már közölte velem, csak nem bírtam, és nem akartam felfogni.
- Jimin... én nem akarlak elveszíteni téged – ültem oda mellé, és meg akartam simítani a hátát, de az előbb is elhajolt az érintésemtől, ezért meggondoltam magam. Kiegyenesedett, majd engem kezdett bámulni. Szemei könnyesek voltak, de még így is nagyon gyönyörű volt, ha lehet ezt mondani egy fiúra. Szólásra nyitotta a száját, de végül nem szólalt meg. Szorosan magamhoz öleltem, amit először nem viszonzott, de engem egy cseppet sem érdekelt. Fejemet nyakhajlatába temettem, végül ő is átölelt engem. Éreztem, hogy potyognak könnyei, és annyira bűntudatom lett, elvégre miattam sír. Elhajoltam tőle, és letöröltem könnyeit. Behunyta szemeit, kezét pedig a kezemre tette, így ültünk ott pár percig. Kinyitotta a szemeit, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Mi..mi az? – suttogtam. Megrázta a fejét, jelezve, hogy semmi sincsen. Fel akartam kelni, de csuklómnál fogva vissza húzott. Megfogta az államat, így húzott közelebb magához, és a számra tapadt. Behunytam szemeimet, és visszacsókoltam. A hasamban egy ismeretlen érzés jelent meg, amilyet ezelőtt még sose éreztem. Elmélyítette a csókot, egyik kezével pedig megkereste a kezem, és összekulcsolta az ujjainkat. Japánban vagyok, egy szállodában, és a legjobb barátommal csókolózom, ami nagyon, de nagyon nem helyes, sőt lehet, hogy holnapra már meg is bánom, hogy hagytam neki. Jelen pillanatban viszont a testem és az agyam teljesen mást mondanak. Élvezem, és ez az első csókom. Nem gondoltam volna, hogy vele fog megtörténni, egy ilyen helyzetben.