Szerelmesnek lenni

7.rész

Jimin szemszög:

Szerintem nem kell részletezni, hogy miből állt az elkövetkezendő 2 hetünk. Próbák tömkelege, 1-2 óra alvás, semmi szabad idő, és fellépések. Az albumot nagyon jól fogadták az ARMYk, jobban mint vártuk. Szerencsére lezajlottak a keményebb napjaink, így már nem kell túlhajszolni magunkat. Talán Jungkookie volt, akit legjobban megviselt ezt az egész, mert neki mellette még tanulni is kellett. Amikor tudtam segítettem neki, de nekem sem volt mindig időm rá. Anyát kiengedték a kórházból, már eléggé jól felépült. Sajnos rá sem volt szinte semmi időm.

- Jungkook..fel kellene kelned, negyed óra múlva indulunk – suttogtam a fülébe, de nem hallotta meg. – Jungkookie itt fognak hagyni – kezdtem piszkálni az arcát, mire ébredezni kezdett. Olyan aranyos volt. Azt hiszem pár hete, kissé megváltozott minden. Amikor elvitt ahhoz a hídhoz, és az a véletlen csók... Nem tudom, hogy mi történik velem pontosan, de ha Jungkook a közelemben van, akkor izzadni kezd a tenyerem, és a hasam görcsbe rándul. Eleinte próbáltam kerülni, és próbáltam elmondani neki, hogy mi is van velem, de mindig meggondoltam magam. Beszéltem erről Vvel, aki egyáltalán nem akadt ki, hanem mondta, hogy ha bármi van neki mondhatom. Bár Jungkook felől nem érzek semmi közeledést, ezért próbálom elnyomni magamban ezt az érzést, mert nem akarom, hogy ez miatt menjen tönkre a barátságunk. [...]

- Ismét gyalogolni akarsz? – jött be a szobába V.

- Már fent vagyok, nyugi – sóhajtott, és kikelt az ágyból, majd a fürdőbe ment. [...]

- Gyors voltál – löktem játékosan vállba, ő pedig felnevetett. [...] Színpadra lépés előtt a szokásos csapat kiálltásunk volt. Ismét telt ház volt, ami mindig annyira megmelengeti a szívem. Minden rendben lett volna, ha Jungkook meg nem szédül. Majdnem elesett, épphogy meg bírtam tartani.

- Jungkook, jól vagy? – suttogtam oda neki, mire bólintott egyet.

- Mi történt? – jött oda Jin hyung is.

- Megszédült – tartottam még mindig.

- Már csak 2 zene van, azt kibírod? – nézett Jungkookra, aki bólintott egyet. Hoztam vizet neki, amit az arcára öntöttem, hogy ezzel is hűtsem őt. [...] Hála égnek a koncertet mindenki túl élte, bár Jungkook már az autóban bealudt, épphogy be ültünk. Mivel nem akartuk felkelteni, ezért becipeltem a szobánkba, az ágyra tettem, és betakartam.

- Szerintem csak szimplán keveset aludt, mint mindannyian – mondta RapMon.

- Most majd kipiheni magát, holnap úgy is csak délután lesz próbánk – szólalt meg J-Hope.

- Mehetek először fürödni? – szóltam le az emeletről, mert nem akartam fölöslegesen járkálni. Miután bele egyeztek vettem egy forró fürdőt. Csak feküdtem, és a plafont bámultam, de elbóbiskoltam. Kopogásra ébredtem, és arra lettem figyelmes, hogy az összes hab eltűnt a kádból, és a forró vízből is langyos lett.

- Mindjárt megyek – szóltam ki, majd gyorsan felvettem a pizsamámat.

- Azt hittük, hogy már rég végeztél – osont be Suga utánam.

 - Kicsit elaludtam – vakartam meg a tarkóm és a szobámba mentem. Esti programjaim közé vált az, hogy végig hallgatom a telefonom lévő összes lassú zenét. [...] Valaki az arcomat kezdte bökdösni. Jungkook volt az. Arcán rémület volt, én pedig már kezdtem aggódni érte, amikor is mondta, hogy csak rosszat álmodott. Mostanában egyre többet álmodik rosszat, de ez az egyik olyan téma amiről nagyon nem szeret beszélni. Ilyenkor mindig szorosan ölelve őt alszok el, amit én egyáltalán nem bánok. Most is így történt, szinte már rutinosan mászott be a fal mellé, és öleltem szorosan magamhoz. Hamar elaludt, őt követően pedig engem is elnyomott az álom. [...]

- Ne ébresszük fel, had aludjon – hallottam meg Jungkook hangját.

- Cuki ahogy alszik igaz?

- Igen az..- mondta Jungkookie, mire egy apró vigyor kúszott a számra, de ezt sajnos észre vették.

- Nem is alszol – ugrott rám Jungkook.

- Most keltettetek fel! – szedtem le magamról.

- Elmegyünk a hídhoz hárman? – vetette fel az ötletet V. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva indulunk.

- Aztán vigyázzatok, nehogy lebukjatok – szólt utánunk J-Hope.

- Nem fogunk! Legfeljebb futunk. – mondtam, mire felnevettek a többiek. Mint mindig, ma is gyönyörű volt a híd. V és Jungkook eléggé elvoltak egymással, így én a háttérbe szorultam egy kicsit. Leültünk a híd melletti lépcsőkre, amik nagyon közel voltak a vízhez.

- Miért vagy ilyen szótlan Jimin? – ült le mellém Jungkook.

- Nem vagyok az, csak nézem a tájat. Hova lett V? – néztem a hátunk mögé.

- Azt mondta vesz jégkását.

- Értem – néztem tovább a vizet. Csendben ültünk, és magunk elé bámultunk.

- Azt mondtad, hogy még nem voltál szerelmes? Igaz? – törte meg a csendet.

- Úgy igazán még nem.. De miért kérded? – néztem rá.

- Én sem voltam még, és kíváncsi vagyok milyen érzés.

- Túl fiatal vagy még Jungkookie – öleltem át a vállát. – Majd meg fogod idővel tudni.

- Honnan tudod?

- Mert mindenki megtapasztalja, vagyis az emberek nagy része. – nyugtattam meg.

- Túl bölcs vagy – nevetett fel.

- Igaz? Néha én is meglepődők magamon. – nevettem fel én is.

- De amúgy szerelmesnek lenni nem mindig jó dolog.. Például lehet, hogy egy olyan emberbe szeretsz bele, akivel nem szabad együtt lenned, vagy aki nem viszonozza a szerelmed. Az a legrosszabb az egészben.

- Úgy beszélsz, mint aki átélt volna már ilyet – nevetett, pedig nem tudta, hogy pont most is ez történik. Szerencsére ekkor érkezett meg V, így abba maradt a beszélgetésünk Jungkookkal.

- Bocsi, csak túl nagy volt a sor, ezért megvártam, amíg mindenki eltűnik onnan. – adta át nekünk a jégkásákat.

- Lassan vissza kellene mennünk, mert 1 óra múlva indulnunk kell próbálni – szólalt meg. Miután megittunk a jégkásáinkat, elindultunk vissza a dormba. [...] A próbateremben Vvel voltam, és arról beszélgettünk, hogy mennyire jól esne nekünk pár nap pihenés, mondjuk egy wellness szállodában. Beszélgetésünket Jungkook zavarta meg, aki hátulról átölelt engem.

- Miről beszéltek? – kérdezte, de hátulról még mindig ölelt engem.

- Igazából rólad. Jiminnek tetszel! – szólalt meg V, mire kikerekedett szemekkel bámultam rá, és konkrétan levegőt sem mertem venni.

- Nagyon vicces – forgatott szemet Jungkook.

- Amúgy arról, hogy jól jönne újra pár nap pihenés – nézett rám V, én pedig képes lettem volna megölni őt, akár csak a pillantásommal.

- Az tényleg jó lenne – engedett el Jungkook, mert elkezdődött a próba. Azért Vt, egyszer bokán rugtam, mire ő a bokáját fogdosva ugrált a többeikhez.