4.rész
- Ha nem siettek itt fognak hagyni titeket – kopogtattak az ajtónkon a fiúk. El felejtettünk ébresztőt állítani, és még az ajtót is bezártuk. Előbb keltem fel mint Jungkook, ezért én szembesültem azzal, hogy ismét összebújva aludtunk.
- Jungkook.. kelj fel – bökdöstem hyungomat.
- Mi? Mi van? – pattantak ki a szemei.
- Nem állítottunk órát. Öltöznünk kell! – pattantam ki az ágyból, majd gyorsan kiválasztottam valami egyszerű ruhát. Jungkookkal ez már nem ment olyan gyorsan, ezért konkrétan ki kellett rángatnom az ágyból.
- Már mondtam, hogy miattad fognak itt hagyni minket– mérgelődtem, és kiválasztottam neki is valamit. Ő is átöltözött, majd rohantunk ki a dorm elé, de a kocsi, és a többiek már sehol sem voltak.
- Hát ezt nem hiszem el – nyögött egy hatalmasat Jungkook.
- Én biztos nem fogok gyalogolni. Elég volt tegnap. – álltunk még egy pár percet egy helyben. Jungkook felhívta Vt, aki azt mondta, hogy most érkeztek meg. A címet nem tudja, de elvileg majd a menedzser elküldi nekünk, bár szerintem nem. Engem alapból nem bír a tegnapi miatt, szóval fogalmam sincs mi lesz.
- Szerintem menjünk vissza és öltözzünk fel rendesen, mert ez a ruha összeállítás borzasztó! – nevetett fel Jungkook, és vissza indultunk a szobánkba. Miután felöltöztünk gyorsan reggeliztünk. Talán egy órával később kaptam egy SMSt, benne a címmel.
- Oké, gyalog csak 10 perc – mosolyodtam el.
- Fel fognak ismerni minket – ijedt meg Jungkookie.
- Nem fogunk! Húzunk fel kapucnit, és eltakarjuk az arcunkat. – próbáltam biztatni. [...]
Rendesen felöltöztünk és elindultunk. Próbáltunk minél gyorsabban menni, de egyszer csak egy sikítást hallottunk. Észre vett minket egy lány. Megragadtam Jungkook kezét, és rohanni kezdtünk. Kezdtem kifáradni, de Jungkook húzott maga után. Lihegve estünk be az ajtón, magunk után becsukva, és a földre borulva. Nem is tudom mikor futottam utoljára ennyit. Ekkor jelent meg a menedzserünk, és karba tett kézzel állt meg előttünk.
- Remélem tanultatok az esetből – mosolyodott el, majd se szó, se beszéd nélkül ott hagyott minket.
- Nem értem miért lett ilyen bunkó velünk mostanában – sóhajtott Jungkook, majd felállt, és nekem is segített. Megkerestük a termet amibe a többiek voltak. Ez eléggé könnyű volt, mert az I Need You már a folyosó végéről is hallatszódott.
- Na végre, hogy itt vagytok. Nélkületek elég nehéz volt elpróbálni a táncokat. – üdvözölt minket RapMon, amikor beléptünk a terembe.
- Miért lihegtek? Maratont futottatok, vagy mi? – nevetett fel J-Hope.
- Egy rajongó elől menekültünk. Talán 5 utcányit futhattunk. – meséltem nekik.
- Ezért kell legközelebb ébresztőt állítanotok – mondta Suga, majd mindenki beállt a helyére. [...]
A próba igazából nagyon jól ment mindenkinek. Miután végeztünk, a menedzser jött be hozzánk.
- Remélem tanultatok a ma reggeli esetből - nézett rám és Jungkookra. Mindketten bólintottunk, és lehajtottuk a fejünket.
- De nem ezért jöttem ide, hogy ismét leszidjalak titeket. Elmondom az elkövetkezendő pár hónap történését. Először is, áprilisban comeback, az albumotok záróklipjével. Gondolom nem kell mondanom, hogy Young Forever lesz a címe. Januárban lesz az ISAC, ahova az idén is meghívtak minket. Márciusban a 30th Golden Disc Awards 2016on fogtok fellépni, Ha bármi ujjat tudok, akkor mondom nektek. Holnap 7re legyen mindenki kész. A kocsi kint vár rátok. Mára ennyi. - mondta, majd magunkra hagyott. Még csak 12 múlott, szóval bőven van időnk.
- Ma bemegyek a kórházba anyához - szóltam a többieknek, miközben mentünk ki a kocsihoz.
- Én szeretnék veled menni - szólalt meg Jungkook.
- Akkor menjetek ketten, addig is legalább csend lesz - mosolygott Jin.
Elmentünk először is egy virágboltba, szerencse, hogy két biztonsági őr volt velünk, mert szerintem egyikünk sem akarta, hogy a reggeli eset megismétlődjön.
- Piros, vagy fehér rózsa? - néztem rá.
- Ezt neked kellene tudnod, hogy mit szeret. Én a pirosat mondanám, de szerintem hozzá a fehér jobban illik.
- Akkor kérnék 6 fehér, és 1 piros rózsát - mondtam az eladónak, aki bólintott egyet, majd össze is állított a csokrot.
- Hogy, hogy kértél 1 pirosat is? - kérdezte tőlem, miután beültünk a taxiba, és a kórház felé vettük az irányt.
- Ez a tiéd - nyújtottam át neki a piros rózsát.
- Ohh Jimin hyung. Ez nagyon kedves tőled! - ölelt szorosan magához.
- Szülinapodra egy egész csokor piros rózsákat fogsz tőlem kapni - mosolyodtam le, mire az ő arcáról sem lehetett levakarni a mosolyt.
Anya kórterme a második emeleten van, ezért hamar oda értünk. Jungkook kint várt rám az ajtó előtt.
- Szia anya - pusziltam meg az arcát. - Hogy vagy? - ültem le az ágya szélére.
- Szia Jimin. Minden rendben. Te hogy vagy? - fogta közre az arcomat két kezével.
- Hoztam neked egy vendéget - mutattam az ajtó felé, amin Jungkook lépett be,
- Jungkook, de rég láttalak már - mutatta, hogy menjen oda hozzá. Kezében az egy száll vörös rózsával bátortalanul ült le az ágy másik felére. - Nagyon örülök, hogy itt vagy. Veled is minden rendben? A családoddal is? - telt meg a szeme könnyekkel, magam sem tudom, hogy miért.
- Igen, minden rendben van - mosolyodott el.
- Hoztunk neked egy apró ajándékot - nyújtottam át neki a rózsacsokrot.
- Jajj fiam, tudod, hogy nem szeretem ha rám költesz! - vette el tőlem a csokrot, és megszagolta. Jungkook töltött vizet a kis szekrényén lévő vázába, majd bele tette a virágokat.
- Nem sokára úgy is kijutok innen. Nagyon szeretnék már elmenni az egyik koncertetekre. A többi fiút is nagyon rég láttam már. - törölgette a szemeit. Szorosan magamhoz öleltem, sosem szerettem ha sír. még ha csak örömből csinálta akkor sem. Pont ekkor jött be az egyik orvosa. Elmondta, hogy csütörtökön műtik. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, ilyet nap mint nap végeznek el, így nem kell aggódni. [...] 2 előtt indultunk vissza a dormba. Haza fel úton csináltunk egy rövid liveot, mert eléggé unatkoztunk. A kommentek folyamatosan jöttek, a szívek száma is nőtt, és a nézettség is hamar 100,000 fölé került. A kommentekben mindenhol "Jikook" volt, és kérdezgették, hogy hol vannak a többiek. Konkrétan elbeszélgettünk a semmiről negyed órán át. Elköszöntünk az ARMYktól, majd nemsokára a dormba is értünk. Isteni illatok voltak mindenhol. Jungkook gyomra ekkor korgott egy hatalmasat, amiből leesett, hogy valószínűleg ő is nagyon éhes. A fiúk finomabbnál finomabb ételeket rendeltek. Se szó, se beszéd nélkül ültünk le enni. Jin kitágult szemekkel bámult minket. Mondjuk tényleg vicces helyzet lehetett, hogy még csak most jöttünk meg, már is tömjük magunkat.
- Kié az a rózsa? - mutatott Jungkookie mellett lévő rózsára.
- Az enyém - mondta büszkén.
- Kitől kaptad? Egy ARMYtól? - tette bele egy vázába.
- Jimintől kaptam - válaszolta tele szájjal.
- Én is egy ARMY vagyok! - szóltam közbe tele szájjal.
- Jól van, te is az vagy - nevetett fel, majd ott hagyott minket. [...]
Megettünk mindent, elpakoltunk magunk után, és én elmosogattam. Szeretek mosogatni, amit a többiek gyakran ki is használnak, azért általában mindig én mosogatok. J-Hope ballagott le hozzám, és leült az asztalhoz, és engem bámult.
- Igen? - néztem hátra, mert már égetett a pillantása.
- Holnap nem tartunk egy közös napot? - tette fel a kérdést, ami kicsit váratlanul ért.
- Persze. Ez jó ötlet. De honnan jött? - néztem rá értetlenül.
- Az utóbbi időben a nap 24 órájából 23-at Jungkokkal töltesz. Az az egy amit meg egyedül, az a fürdés és a többi dolog. - kopogtatott a körmével.
- Ez nem igaz. Veletek is szoktam lenni, csak vele többet, mert a szobatársam. - tettem le a mosogató szivacsot a kezemből.
- Ha te mondod - kezdte a földet bámulni. Leültem vele szembe az asztalhoz, és egy hatalmas sóhaj kíséretében neki kezdtem monológomnak.
- Jungkook a legjobb barátom. Te is az vagy, ahogy V, és az egész banda is, de ő valahogy még is más. Te több időt töltesz Vvel, ahogy Jin RapMonnal, és Suga egyedül. De ez szerintem teljesen normális. Jól kijövünk egymással, és csak nagyon kevésszer vitázunk. Nem fontos, hogy a nap 24 óráját együtt töltsük.
- Tudom, nem is úgy értettem, csak régebben sokkal jobban kijöttünk egymással mint most - sóhajtott egyet.
- Ez nem igaz. Most is jól kijövünk egymással. De akkor holnap együtt töltsük a napot. - álltam fel, és újra mosogatni kezdtem. Nem szólt semmit, csak vissza ment a szobájába. [...] Végeztem, és a szobámba mentem. Jungkook az ágyán ült háttal, fülében a fülese, és rajzolgatott egy lapra. Csendben oda lopóztam hozzá, és átöleltem hátulról. Ugrott egy aprót, de amikor rájött, hogy csak én vagyok, akkor megnyugodott.
- Mit csinálsz? - ültem le mellé.
- Rajzolok. Unatkoztam, nem tudtam mit csinálni, és hát ez lett belőle. - mutatta felém a lapot. Én és Jungkook voltunk a lapon. Az egyik közös fotózásunkat próbálta lerajzolni. Több kevesebb sikerrel sikerült is neki. A piros rózsa ott volt a kezében, ami mosolyt csalt az arcomra.
- Woow. Ez iszonyat jó lett. - dicsértem meg.
- Köszönöm - pirult el.
- Ha tudom, hogy ennyire szereted a piros rózsákat, akkor már rég vettem volna neked - kacsintottam egyet. Jungkook nem reagált rá semmit, csak gyorsan elkapta a tekintetét, és a papírt kezdte bámulni ami a kezemben volt. Csend volt a szobában, és talán most először volt kínos csend közöttünk a debütálásunk óta. amikor a másiknak csak a nevét tudtuk.
- Most mi van? - törtem meg a csendet, mire szegény felugrott.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni - nevettem fel, mire ő is felkuncogott.
- Nézzünk filmet? - ajánlottam fel.
- Mindig azt csináljuk. Valami mást kellene.
- De mit? Itt semmit sem lehet. Akkor kártyázzunk, vagy nézzünk videókat, vagy aludjunk.
- Ha most alszunk este nem fogunk semmit - érveltem. Plusz én nappal sosem tudok aludni, szóval ez részemről bukta. Jungkook lefeküdt, és a plafont kezdte nézni. Én is lefeküdtem mellé, csak én őt bámultam, és nem a plafont. Szembe fordult velem, és ő is engem kezdett bámulni.
- Nem szeretem ha bámulnak - suttogtam, mire egy apró mosoly jelent meg a szája két szélén, és természetesen direkt tovább bámult.
- Naa - takartam el a fejem, mindkét kezemmel. Ekkor lépett be a szobába V.
- Megzavartam valamit? - nézett ránk.
- Nem, semmit - nevettünk egyszerre.
- Jól van. Csak megbeszélés van, aztán gondoltam szólok.
-Már megyünk is - pattantunk fel egyszerre, majd kirohantunk a szobából.
- Remélem tanultatok a ma reggeli esetből - nézett rám és Jungkookra. Mindketten bólintottunk, és lehajtottuk a fejünket.
- De nem ezért jöttem ide, hogy ismét leszidjalak titeket. Elmondom az elkövetkezendő pár hónap történését. Először is, áprilisban comeback, az albumotok záróklipjével. Gondolom nem kell mondanom, hogy Young Forever lesz a címe. Januárban lesz az ISAC, ahova az idén is meghívtak minket. Márciusban a 30th Golden Disc Awards 2016on fogtok fellépni, Ha bármi ujjat tudok, akkor mondom nektek. Holnap 7re legyen mindenki kész. A kocsi kint vár rátok. Mára ennyi. - mondta, majd magunkra hagyott. Még csak 12 múlott, szóval bőven van időnk.
- Ma bemegyek a kórházba anyához - szóltam a többieknek, miközben mentünk ki a kocsihoz.
- Én szeretnék veled menni - szólalt meg Jungkook.
- Akkor menjetek ketten, addig is legalább csend lesz - mosolygott Jin.
Elmentünk először is egy virágboltba, szerencse, hogy két biztonsági őr volt velünk, mert szerintem egyikünk sem akarta, hogy a reggeli eset megismétlődjön.
- Piros, vagy fehér rózsa? - néztem rá.
- Ezt neked kellene tudnod, hogy mit szeret. Én a pirosat mondanám, de szerintem hozzá a fehér jobban illik.
- Akkor kérnék 6 fehér, és 1 piros rózsát - mondtam az eladónak, aki bólintott egyet, majd össze is állított a csokrot.
- Hogy, hogy kértél 1 pirosat is? - kérdezte tőlem, miután beültünk a taxiba, és a kórház felé vettük az irányt.
- Ez a tiéd - nyújtottam át neki a piros rózsát.
- Ohh Jimin hyung. Ez nagyon kedves tőled! - ölelt szorosan magához.
- Szülinapodra egy egész csokor piros rózsákat fogsz tőlem kapni - mosolyodtam le, mire az ő arcáról sem lehetett levakarni a mosolyt.
Anya kórterme a második emeleten van, ezért hamar oda értünk. Jungkook kint várt rám az ajtó előtt.
- Szia anya - pusziltam meg az arcát. - Hogy vagy? - ültem le az ágya szélére.
- Szia Jimin. Minden rendben. Te hogy vagy? - fogta közre az arcomat két kezével.
- Hoztam neked egy vendéget - mutattam az ajtó felé, amin Jungkook lépett be,
- Jungkook, de rég láttalak már - mutatta, hogy menjen oda hozzá. Kezében az egy száll vörös rózsával bátortalanul ült le az ágy másik felére. - Nagyon örülök, hogy itt vagy. Veled is minden rendben? A családoddal is? - telt meg a szeme könnyekkel, magam sem tudom, hogy miért.
- Igen, minden rendben van - mosolyodott el.
- Hoztunk neked egy apró ajándékot - nyújtottam át neki a rózsacsokrot.
- Jajj fiam, tudod, hogy nem szeretem ha rám költesz! - vette el tőlem a csokrot, és megszagolta. Jungkook töltött vizet a kis szekrényén lévő vázába, majd bele tette a virágokat.
- Nem sokára úgy is kijutok innen. Nagyon szeretnék már elmenni az egyik koncertetekre. A többi fiút is nagyon rég láttam már. - törölgette a szemeit. Szorosan magamhoz öleltem, sosem szerettem ha sír. még ha csak örömből csinálta akkor sem. Pont ekkor jött be az egyik orvosa. Elmondta, hogy csütörtökön műtik. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, ilyet nap mint nap végeznek el, így nem kell aggódni. [...] 2 előtt indultunk vissza a dormba. Haza fel úton csináltunk egy rövid liveot, mert eléggé unatkoztunk. A kommentek folyamatosan jöttek, a szívek száma is nőtt, és a nézettség is hamar 100,000 fölé került. A kommentekben mindenhol "Jikook" volt, és kérdezgették, hogy hol vannak a többiek. Konkrétan elbeszélgettünk a semmiről negyed órán át. Elköszöntünk az ARMYktól, majd nemsokára a dormba is értünk. Isteni illatok voltak mindenhol. Jungkook gyomra ekkor korgott egy hatalmasat, amiből leesett, hogy valószínűleg ő is nagyon éhes. A fiúk finomabbnál finomabb ételeket rendeltek. Se szó, se beszéd nélkül ültünk le enni. Jin kitágult szemekkel bámult minket. Mondjuk tényleg vicces helyzet lehetett, hogy még csak most jöttünk meg, már is tömjük magunkat.
- Kié az a rózsa? - mutatott Jungkookie mellett lévő rózsára.
- Az enyém - mondta büszkén.
- Kitől kaptad? Egy ARMYtól? - tette bele egy vázába.
- Jimintől kaptam - válaszolta tele szájjal.
- Én is egy ARMY vagyok! - szóltam közbe tele szájjal.
- Jól van, te is az vagy - nevetett fel, majd ott hagyott minket. [...]
Megettünk mindent, elpakoltunk magunk után, és én elmosogattam. Szeretek mosogatni, amit a többiek gyakran ki is használnak, azért általában mindig én mosogatok. J-Hope ballagott le hozzám, és leült az asztalhoz, és engem bámult.
- Igen? - néztem hátra, mert már égetett a pillantása.
- Holnap nem tartunk egy közös napot? - tette fel a kérdést, ami kicsit váratlanul ért.
- Persze. Ez jó ötlet. De honnan jött? - néztem rá értetlenül.
- Az utóbbi időben a nap 24 órájából 23-at Jungkokkal töltesz. Az az egy amit meg egyedül, az a fürdés és a többi dolog. - kopogtatott a körmével.
- Ez nem igaz. Veletek is szoktam lenni, csak vele többet, mert a szobatársam. - tettem le a mosogató szivacsot a kezemből.
- Ha te mondod - kezdte a földet bámulni. Leültem vele szembe az asztalhoz, és egy hatalmas sóhaj kíséretében neki kezdtem monológomnak.
- Jungkook a legjobb barátom. Te is az vagy, ahogy V, és az egész banda is, de ő valahogy még is más. Te több időt töltesz Vvel, ahogy Jin RapMonnal, és Suga egyedül. De ez szerintem teljesen normális. Jól kijövünk egymással, és csak nagyon kevésszer vitázunk. Nem fontos, hogy a nap 24 óráját együtt töltsük.
- Tudom, nem is úgy értettem, csak régebben sokkal jobban kijöttünk egymással mint most - sóhajtott egyet.
- Ez nem igaz. Most is jól kijövünk egymással. De akkor holnap együtt töltsük a napot. - álltam fel, és újra mosogatni kezdtem. Nem szólt semmit, csak vissza ment a szobájába. [...] Végeztem, és a szobámba mentem. Jungkook az ágyán ült háttal, fülében a fülese, és rajzolgatott egy lapra. Csendben oda lopóztam hozzá, és átöleltem hátulról. Ugrott egy aprót, de amikor rájött, hogy csak én vagyok, akkor megnyugodott.
- Mit csinálsz? - ültem le mellé.
- Rajzolok. Unatkoztam, nem tudtam mit csinálni, és hát ez lett belőle. - mutatta felém a lapot. Én és Jungkook voltunk a lapon. Az egyik közös fotózásunkat próbálta lerajzolni. Több kevesebb sikerrel sikerült is neki. A piros rózsa ott volt a kezében, ami mosolyt csalt az arcomra.
- Woow. Ez iszonyat jó lett. - dicsértem meg.
- Köszönöm - pirult el.
- Ha tudom, hogy ennyire szereted a piros rózsákat, akkor már rég vettem volna neked - kacsintottam egyet. Jungkook nem reagált rá semmit, csak gyorsan elkapta a tekintetét, és a papírt kezdte bámulni ami a kezemben volt. Csend volt a szobában, és talán most először volt kínos csend közöttünk a debütálásunk óta. amikor a másiknak csak a nevét tudtuk.
- Most mi van? - törtem meg a csendet, mire szegény felugrott.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni - nevettem fel, mire ő is felkuncogott.
- Nézzünk filmet? - ajánlottam fel.
- Mindig azt csináljuk. Valami mást kellene.
- De mit? Itt semmit sem lehet. Akkor kártyázzunk, vagy nézzünk videókat, vagy aludjunk.
- Ha most alszunk este nem fogunk semmit - érveltem. Plusz én nappal sosem tudok aludni, szóval ez részemről bukta. Jungkook lefeküdt, és a plafont kezdte nézni. Én is lefeküdtem mellé, csak én őt bámultam, és nem a plafont. Szembe fordult velem, és ő is engem kezdett bámulni.
- Nem szeretem ha bámulnak - suttogtam, mire egy apró mosoly jelent meg a szája két szélén, és természetesen direkt tovább bámult.
- Naa - takartam el a fejem, mindkét kezemmel. Ekkor lépett be a szobába V.
- Megzavartam valamit? - nézett ránk.
- Nem, semmit - nevettünk egyszerre.
- Jól van. Csak megbeszélés van, aztán gondoltam szólok.
-Már megyünk is - pattantunk fel egyszerre, majd kirohantunk a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése