Bűntudatom van

3.rész

Jimin szemszög:

- Feleslegesnek érzem magam – sóhajtottam a koncert előtti percekben.

- Ilyen még csak eszedbe se jusson. Nem vagy felesleges! – biztatott Jin. – Ha te nem lennél, akkor nem lenne BTS – folytatta.

- Komolyan így gondolod?

- Én is így gondolom! – szólt Jungkook is közbe, majd a srácok is vele bólogattak.

- Köszönöm srácok – mosolyodtam el.

Szólt a menedzser, hogy indulás van a színpadra. Köszöntöttük az ARMYkat, majd el is indult a Run. Olyan fura volt, hogy mindig hátul voltam, és, hogy Jungkookie énekelte a részeimet. A fanok ki voltak akadva, hogy ennyire háttérbe szorultam. Az egész terem megtelt a kiabálásaikkal: „Park Ji Min„ – ezt hajtogatták egyfolytában . Oda sétált Jungkook hyungom mellém, és átölelt. Szemeim könnyesek voltak, és erőlködnöm kellett, hogy ne sírjam el magam.

- Ne sírj – suttogta oda nekem, mire sikítások hallatszottak az ARMYk felől. El is felejtettem, hogy vannak akik azt hiszik, hogy én és Jungkook együtt vagyunk titokba.

- Nem sírok – válaszoltam neki, és jobbnak láttam, ha hátat fordítok mindenkinek.

Ekkor jelent meg a menedzserünk két „csatlósa”, és se szó, se beszéd nélkül le akartak vinni a színpadról, de RapMon megakadályozta.

- Ti meg mit csináltok?- akadt ki. Eközben a többiek próbálták elterelni a rajongók figyelmét, bár ez lehetetlennek tűnt. Suga is oda jött hozzánk Jungkookkal egyetemben.

- Ezt a parancsot kaptuk. Le kell vinnünk a színpadról Jimint, mert akadályozza a koncertet.- válaszolt az egyik.

- Sajnáljuk, de innen nem visztek le senkit – mondta Suga, majd csuklón ragadott, és visszavitt a színpadra.

- Figyelj, én tényleg lemegyek ha kell – néztem rá hyungomra, aki csak szemet forgatott.

- Nagyon sajnáljuk, hogy meg kellett szakítani a koncertet. – tért vissza Kookie és RapMon is.

- Szóval mit szólnátok egy Dopehoz? – szólalt meg J-Hope. Oda jött mellém Jungkook, és a fülembe súgta, hogy meg tudom csinálni, így én fogom a saját részeimet táncolni és énekelni is.

- De mit fog szólni ehhez a menedzser? – kérdeztem vissza, de csak legyintett egyet válaszul, majd Sugához ment, gondolom megbeszélni, hogy mindenki a saját részét énekli és táncolja majd. Elkezdődött a zene, a hasam pedig görcsbe rándult. Nem szabad elrontanom. Tökélesnek kell legyek, hogy bizonyítsak a srácoknak, a menedzserünknek és az ARMYknak is. [...] A koncert többi része tökéletes volt. Megcsináltam. Ugrálva mentem le a színpadról, majd Jungkookiera ugrottam. De még csak itt jött a fekete leves. Ahogy megláttuk menedzserünket, leugrottam Jungkook hátáról.

Oda sétált hozzám, és egy hatalmas pofont kaptam. Kitágult szemekkel bámultam a menedzserünket. Ezután Jungkookhoz és Sugához lépett.

- Ti normálisak vagytok? – kiabált rájuk. – Megszegtétek a parancsomat. Szerintetek viccből mondtam, amit mondtam? És mi az, hogy nem engeditek lehozni Jimint a színpadról? Azt akarjátok, hogy oszlassam fel a bandát? Vagy mit akartok?

- Ma mindnyájan gyalogoltok a dormig. Holnap pedig szabadnapotok helyett egész nap próbálni fogtok! – kiabálta még mindig, majd becsapta maga után az ajtót úgy, hogy még az üveg is beleremegett. 

- Jól vagy Jimin hyung? – jöttek oda hozzám a többiek, én csak bólogattam. Pedig egyáltalán nem voltam jól.

- Szerintem indulnunk kellene, mivel a dorm nincs közel – kezdte összepakolni a cuccainkat Suga.

Csendben sétáltunk, Jin vezetett minket. Szerencsére sötét volt, így nem kellett félnünk, hogy esetleg valaki felismer minket. V mellett sétáltam, előttünk J-Hope és Suga, legelöl pedig Jin és Rap Monster. Szegény Jungkook egyedül ballagott mögöttünk. V beállt az előttünk lévők mellé, én pedig hátra mentem hyungomhoz.

- Miért lógatod az orrod? – zavartam meg, mivel a cipőjét bámulva haladt.

- Megütött téged. De te semmiről sem tehetsz. Miattam ütött meg, és annyira bűntudatom van..

- Nem miattad ütött meg!

- De! Én mondtam, hogy énekeld a saját részed. – suttogta halkan. Hangja szomorú volt. A kezéért nyúltam és összekulcsoltam az ujjainkat. Először kicsit meg volt szeppenve, de utána ugyan úgy folytatta a cipője bámulását.

- Ne legyél már ilyen. Nézz rám, vagy az égre vagy bármi, de nem akarom, hogy ilyen kedved legyen. – próbáltam valahogy megtörni.

- Ma is alszol velem? – suttogta hallkan. Elmosolyodtam, mivel tegnap még ő mondta, hogy az az utolsó nap amikor vele alszok.

- Cseréljek ágyat J-Hoppal? – kérdeztem tőle, mire bólintott.

- Akkor majd megbeszélem vele és Sugával. 

- Hogy mit kell megbeszélned velünk? – fordult hátra a két említett hyungom. 

- Nem cserélhetnénk szobát J-Hope? – kérdeztem boci szemekkel tőle.

- Mármint, hogy akkor én és J-Hope, te és Jungkook? – fordult hátra Suga is.

- Pontosan! – bólogattam.

- Felőlem. Remélem nem horkolsz Suga! – mondta Hope, mire én megnyugtattam, hogy nem.

- Akkor ha vissza értünk átpakolunk mindent. – zártuk le a témát. Időközben észre sem vettem, hogy Jungkookieval még mindig kezén fogva sétáltunk. Úgy tűnik őt sem zavarta nagyon a dolog. Már javában sötét volt, és mi még mindig sétáltunk.

- Mikor leszünk már ott? – kérdeztem mire a válasz egy „nemsokára” volt, amit már legalább ötször megkaptam válaszul.

- Annyira éhes vagyok már – szólalt meg V.

- Majd otthon főzök nektek finom ráment – biztatott minket Jin.

- De akkor mindenki extra adagot kap majd! – szólalt meg J-Hope.

- Ez természetes.- fordult hátra, hogy leellenőrizze, hogy mindenki meg van e még. [...] Kevesebb mint fél óra múlva megérkeztünk. Több mint 2 órát gyalogoltunk. Mindenki teljesen szétfagyott, ezért gyorsan lezuhanyoztunk. Én maradtam utoljára, így egy kicsit kihasználtam, hogy még van melegvíz. Halk kopogást hallottam meg, majd Jungkook benyitott, de csak épphogy, hogy hallhassam, amit mondani fog.

- Átpakoltunk mindent. Szóval ezentúl szobatársak vagyunk. – mondta vidáman, majd magamra hagyott. Bevallom őszintén, én is örülök, hogy szobatársak leszünk. Mivel alapjáraton vele jövök ki a legjobban, így szerintem rendben lesz. Fürdés után mindenki halálra ette magát, Jin istenit alkotott, mint mindig. Holnap 10-től próbálunk, ezért nem kell olyan korán kelnünk, ahhoz képest. 

Mindenki nyugovóra tért, de mi úgy döntöttünk, hogy megnézünk valami filmet. Jungkook minden áron horrort akart, de én iszonyat félős vagyok. Végül kő, papír, ollóval döntöttük el. Legyőzött ezért horrort néztünk. Szerintem Jungkook nyakából többet láttam mint a filmből, ugyanis az ijesztő részeknél a nyakába temettem a fejem. [...] 

- Jimin, már vége van a filmnek – kuncogott Jungkook, amikor is én még mindig a nyakába szuszogtam.

- De így annyira kényelmes – dobtam át a lábaimat a lábain.

- Aludnunk kellene, már éjfél is elmúlt.

- Jó éjt! – köszöntem el tőle, és úgy csináltam, mintha aludnék.

- Nem veszem be, hogy alszol – kuncogott fel. Ezek után sem mozdultam, ezért bökdösni kezdte az arcom. Egy apró mosoly hagyta el a számat, mire Jungkook egy „haa” hangot adott ki.

- Jól van, jól van átmegyek a helyemre – akartam felkelni az ágyról, de megragadta a csuklóm és nem engedte, hogy felkeljek.

- Jungkookie, mit csinálsz? – néztem rá kicsit összezavarodva.

- Nem alszol mellettem? Félek a horror miatt. – mondta, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. Hogy miért? Először azt hittem, hogy valami mást akar. De egyáltalán, hogy juthat ilyen az eszembe? Látszik, hogy fáradt vagyok, mert félre értek dolgokat. Hatalmasat ásítottam, és lefeküdtem mellé. 

- Jó éjt új szobatárs – köszönt el tőlem, majd a fel felé fordult.

- Neked is jó éjt Jungkookie. – mosolyodtam el, majd engem is elnyomott az álom.